VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ISTVÁN, A KIRÁLY – 10 ÉVE TÖRETLEN SIKER A PESTI MAGYAR SZÍNHÁZBAN

Újabb, ezúttal kettős jubileumához érkezett Szörényi Levente és Bródy János mára már klasszikusnak számító műve, az István, a király. Az 1983-as ősbemutatóra emlékezve két éve ünnepi előadássorozat vette kezdetét, melynek nyitóállomása a budapesti Papp László Sportaréna volt. A Magyar Televízió által közvetített nyilvános casting során összeállt csapat, A Társulat azóta bejárta a fél országot a szegedi Dóm tértől kezdve Fehérváron át az egri sportcsarnokig.

Az István, a király az elmúlt évtizedekben számtalan szabadtéri és kőszínházi előadást élt meg. Idén az első kőszínházi bemutatóra emlékezhetünk: Kerényi Imre 25 évvel ezelőtt, 1985-ben álmodta színpadra e klasszikus művet, méghozzá az egykori Nemzeti Színház színpadára. Ahogy Kerényi egyik néhai utódja, Iglódi István említette egy interjúban, akkor, 1985-ben, alig két évvel a királydombi premier alkalmi együttesének sikere után merész lépés volt egy állandó társulattal a Nemzeti színpadára bevinni egy rockoperát. A kisebb térben, egy zárt színpadon egészen más fénytörést kapott az előadás. A koncertszerű élményt fel kellett váltsa az igazi színészi játék. A kisebb tér feleslegessé tette a nagy gesztusokat, s alkalmat adott a precízen kimunkált színészi játéknak, az apró mimikának, s árnyaltabb jellemábrázolást követelt meg. Valami újat kellett nyújtani. A ’83-as kemény rockerek közül egyedül Vikidál Gyula kapott lehetőséget arra, hogy a színházban is a lázadó bőrébe bújjon. Mellette az akkori Nemzeti ünnepelt színészei, s friss felfedezettjei kaptak lehetőséget: Bubik István és Hirtling István a címszerepben, Szemes Mari és Császár Angela Sarolt, Kováts Adél Gizella, Kubik Anna és Götz Anna Réka szerepében. Ivánka Csaba mutatott be áldozatot Tordaként az ősi isteneknek, s Rubold Ödön hozta el Asztrikként az új fényt. Tahi József és Botár Endre már az akkori rendezésben is feltűntek, előbbi Laborcként, utóbbi Beseként volt látható. Vikidált később egy ifjú ember, az akadémián nemrég végzett jó torkú énekes, színész váltotta Koppány szerepében: Földes Tamás, akinek pályája épp ekkor indult el. Kerényi Imre rendezésében az István, a király öt évadon át volt a színház repertoárján. Az idősebb, színházba járók generációjának ez az előadás jelentette, jelenthette az etalont.

A magyar államiság ezeréves fennállása újabb apropót adott arra, hogy egy évtizednyi szünet után az István, a király visszatérjen a Nemzeti színpadára. Iglódi István, a színház akkoriban kinevezett igazgatója egy sok mindenben újszínű előadást állított színpadra. A millenniumi díszbemutatóra pontosan tíz esztendeje, 2000. március 18-án került sor a budapesti Kongresszusi Központban. Az előadást nagy várakozás előzte meg.  Az új szereplők által felénekelt dalokból egy új CD-kiadvány készült, mely nagyon hamar kiegészült Szörényi Levente másik két művével, az Atilla, Isten kardja és a Veled, Uram! című operákkal. Az István, a király új szereplőgárdájának nehéz dologgal kellett szembesülnie: kilépni a régi nagyok árnyékából, s egy szintén feledhetetlen, minőségi előadást színre vinni. A csapat kovásza Császár Angela volt, aki István anyjaként már nagy visszatérőnek számított, hiszen játszott a korábban említett Kerényi-féle rendezésben, s őt választotta ki Koltay Gábor, az ősbemutató rendezője is az 1990-es népstadioni előadás Saroltjának. Őt, s a korábban szintén említett Tahi Józsefet és Botár Endrét leszámítva azonban minden szerepben fiatal színészeket láthattunk a színpadon. Iglódi István Tóth Sándorra bízta az államalapító szerepét, aki az első években Csengeri Attilával váltott szereposztásban játszott. Koppány szerepére az addig többnyire csak prózai színészként működő Gazdag Tibort szemelte ki a rendező. Az ő váltója az első évben a már említett, szintén visszatérő Földes Tamás volt. A „másodállásban” Istvánként színre lépő Csengeri Attila fő szerepe azonban a kemény rockos vonalat képviselő Torda lett. Asztrikként Jegercsik Csabát láthatjuk azóta is, aki kenetteljes hangjával, méltóságteljes kiállásával tökéletes főpapot formáz. A darab legnépszerűbb női szerepét a színház legnépszerűbb ifjú színésznője kapta meg: Auksz Éva hamar rátalált Réka karakterére. Éterien tiszta hangjával, ugyanakkor kemény kiállásával egyszerre testesíti meg a keresztény nőeszményt, a szűzies lelket és a máskor nagyon is dacoló, büszke pogány leányt.

A bajor Gizella bőrébe először Csomor Csilla, majd később Bodnár Vivien és Szűcs Kinga bújtak. Mindannyian a meg nem értett, kitaszított, otthonát nem lelő hercegnőt mutatták nekünk. Az Iglódi által rendezett István, a király tíz éve alatt nagy népszerűségnek örvendett még Pápai Erika és az azóta elhunyt Kaszás Attila is. Pápai öt éven át alakította a keménykezű, rideg fejedelemasszonyt. Kaszás pedig két esztergomi szabadtéri előadáson mutathatta meg magát Laborcként. S a nagy öregek közt meg kell említeni Szélyes Imrét, aki szívbemarkoló krónikást hoz, már-már tiborci panaszokkal szembesítve minket.

2000-ben nagy volt a lelkesedés, s nyilván az aggodalom is. Ki lehet-e vajon lépni a régi nagyok árnyékából, lehet-e merőben új tartalmat, értelmet adni a mostanra már valóban klasszikussá érett darabnak? A válasz: igen! Iglódi István Csikós Attila ezúttal nem gigantikus díszletei között jobban tudott összpontosítani a karakterek belső vívódásaira, s a köztük lévő személyi interakciókra, konfliktushelyzetekre. Kevés jelenetet leszámítva a rendezés kerüli a tömegek bevonását, ezáltal nem engedi, hogy egy gigantikus koreográfia elterelje a néző figyelmét anya és fia, apa és lánya, a férj és a felesége közötti, korántsem egyszerű kapcsolatról. Vérbeli színészek láthatóak a színpadon azóta is, akik sokszor éppen rögtönzött mozdulatokkal, pillantásokkal, egy újabb koreográfiai elemmel veszik elejét annak, hogy 10 év után pusztán rutinból játszanak. Sőt! Az eltelt évek szinte mindenkinek jót tettek. Tóth Sándor tökéletesen adja vissza a keresztény neveltetésben részesült, s ezáltal a régi világban nem otthonosan mozgó, uralkodásra kijelölt férfi belső lelki vívódását, hogy aztán a darab végére mégis ott álljon előttünk teljes királyi pompájában István, az államalapító.

Gazdag Tibor, aki elsősorban prózai színészként volt korábban ismert, szintén merőben más Koppányt formáz meg a színpadon. Bár hangja szintén a megszokott rockos stílust követi, gazdag színészi eszköztárát bevetve egy egészen másfajta, sokkal bonyolultabb lázadót hoz, mint elődei. Császár Angela sem engedi, hogy Saroltot pusztán egy hatalommániás, agresszív nőszemélyként lássuk. Az ő játékában egyszerre jelenik meg minden, ami István anyját emberivé teszi: fejedelmi kellem, méltóság, büszkeség, de emellett meleg anyai érzelmek, fia iránti aggódás. Iglódi István tudatosan készült arra, mást csinál, mint elődei. Egyértelműen színészekre osztotta a szerepeket, ezáltal adva új minőséget a Szörényi-Bródy páros művének. Emellett a kevés tömegjelenetben vérbő, szellős és dinamikus koreográfiát láthatunk, mely az Experidance Táncegyüttes vezetőjét, Román Sándort dicséri. Rátkai Erzsébet korhű, díszes jelmezei pedig nagyon jó kontrasztot alkotnak Csikós Attila egyszerűbb, de annál praktikusabb, mozgásban tartott kupolás szerkezetű díszletével.

Az István, a király azóta a Magyar Színház egyik legnépszerűbb előadása lett. Szinte kivétel nélkül teltházasak az esték. S ez ad alapot arra, hogy az előadás túlélheti megalkotóját, s közeledvén a 200. előadáshoz, Iglódi István munkáját némileg áthangolva, de műsoron tarthatja a jövőben is Őze Áron, az egykori Nemzeti, ma Pesti Magyar Színház új igazgatója.

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak