VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

FÖLDI ÉLET ÉS TÚLVILÁG ÖSSZEFONÓDÁSA A SZÍNPADON

Az aradi Tündéri minimál-szürreál musical Budapesten vendégszerepelt

Az Aradi Kamaraszínház Tündéri című minimál-szürreál musical előadását a Bethlen Téri Színházban láthatta a közönség.

A határon túli magyar színházi műhelyeket bemutató Vendégváró Fesztivált immár ötödik alkalommal rendezték meg a budapesti Bethlen Téri Színházban 2017. január 20-22 között. Szombat este az Aradi Kamaraszínház, a Békéscsabai Jókai Színház és a MASZK Egyesület koprodukciójában Theo Herghelegiu Tündéri című előadását tűzték műsorra.

A darab, melynek műfaji megjelölése minimál-szürreál musical, meglehetősen prózai kezdő képében két öltönyös férfi dalol arról, hogy nem nyílik az a … ajtó, így nem tudnak kimenni vécére. Majd rájönnek, hogy mindeddig rossz irányba néztek, végül pedig, hogy bezárták őket. Aztán a semmiből előkerül egy eszméletlen nő is. A Tündéri történetét valójában ennyivel össze lehetne foglalni, hiszen a következő kb. 60 percben nem történik semmi. Vagy minden megtörténik? Ez a musical nem szól semmiről, ugyanakkor mindenről szól. Kicsit kusza, kicsit zavaros és a rendező, Tapasztó Ernő nyíltan hangoztatott céljának megfelelően valóban azt a határt feszegeti, hogy hány káromkodás is fér el egy darabban.

A lányról, aki a semmiből felbukkan, az előadás végére se derül ki, hogy él-e vagy halott, illetve hogy létezik-e egyáltalán. Hiszen éppúgy lehet a képzelet szüleménye, a bezárt, fokozatosan realitásérzéküket vesztett férfiak hallucinációja is. Ahogy az ő bezártságuk is több síkon értelmezhető. Valóban bent ragadtak valahol? Vagy a saját korlátai közé szorult embert jelképezik, az önmagát vesztett, egy életszakaszban megrekedt, kiutat nem látó egyént? Ébrenlét és álom, földi élet és túlvilág kapcsolódik össze a színpadon.

Fotó: Aradi Kamaraszínház

A minimál-szürreál mű rengeteg kérdést vet fel – és hagy megválaszolatlanul a nézőben. Egy valami viszont egyértelmű: a két főszereplő, Harsányi Attila és Tege Antal tehetsége, akik az Éder Enikő által megformált lánnyal együtt lubickolnak a szerepben. Harsányi és Tege bámulatos alakítást nyújtanak. A zavaros, abszurd történet, a szinte álló idő ellenére végig fogva tartják a közönség figyelmét, élvezetessé téve az előadás minden pillanatát. A szürreális helyzetekben, az eltúlzott párbeszédek közt is valódi emberi, hétköznapi vonásokat fedezhetünk fel a karaktereikben. A kis tér, a színpad közelsége pedig lehetőséget ad a nézőknek, hogy arcuk minden rezdülését végigkövetve, szinte egyszerre lélegezzenek, együtt érezzenek a szereplőkkel. Egy ilyen darabban, ahol a minimális cselekmény miatt minden szemöldökrándulásnak szerepe van, ez kiemelten fontos.

Herghelegiu kortárs román drámáját Nótáros Lajos fordította magyarra, Éder Enikő és Borsos Pál pedig különleges zenét szerezett hozzá. A mű nyelvezete összetett, a prózai részek az élőbeszédet utánozva, már-már a tűrőképesség határát súrolva csordultig vannak káromkodásokkal, kiabálással. A zenei betétek érdekessége, hogy szinte minden dal más nyelven - a magyar mellett angolul, németül, franciául, oroszul - hangzik el, az egyes számok stílusához alkalmazkodva, bár olykor a tartalom és a forma összhangjának teljes hiányával.

A játéktér teljességgel mellőzi a díszleteket, csak a közreműködő zenészek vannak árnyként jelen a színpadon egy megvilágított, de üres fehér vetítővászon segítségével. A színészek feketére festett, időtlen térben játszanak. Az emelkedőket, melyen a szereplők mozognak, a darab végén megvilágítva egy óriási kereszt jelenik meg a térben, ami tökéletesen illeszkedik a végső jelenet víziójába.

Fotó: Aradi Kamaraszínház

A Tündéri, ahogy műfaja is jelzi, valóban minimális-szürreális musical, ám a kietlen színpadképet és a valós cselekmény hiányát a nagyszerű zene és a szereplők lehengerlő játéka ellensúlyozza és teszi általános érvényűvé. Az alkotói koncepció szerint pedig a rengeteg komikus jelent által okozott nevetésen túl a nézők olyan kérdésekkel is távoznak a színházból, melyek még jóval az előadás után is motoszkálnak a fejekben.

Polauf Eszter

Kapcsolódó tartalmak