VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ISTEN TEREMTMÉNYEI

Virágot Algernonnak kamaramusical az Operettszínházban

November 20-án nagy sikerrel mutatta be a Budapesti Operettszínház David Rogers és Charles Strouse Virágot Algernonnak című musicalét Somogyi Szilárd rendezésében.

Daniel Keyes azonos című, Hugo-díjas regénye idestova ötven éve rendületlenül tartja előkelő helyét a legnépszerűbb olvasmányok listáján, így nem csoda, ha a szintén klasszikusnak számító 1968-as megfilmesítést követően a színpadi adaptáció sem maradhatott el. A musicalt is jegyző David Rogers alkalmazta 1969-ben a művet színpadra először, majd kilenc évvel később Charles Strouse-szal karöltve megalkották a Virágot Algernonnak zenés színpadi változatát is.

Az 1979-es West End, illetve az 1981-es Broadway premier sikere elmaradt a könyvétől és a filmétől, ami talán nem is csoda, hiszen ahogy azt a „musicaldráma” műfaji besorolás is sugallja, nem könnyed, szórakoztató darabról van szó, melynek ráadásul zenéje sem a Webber-féle slágermusicalek világához áll közel. Ennek fényében is kicsit merész lépésnek tűnt az operettszínházi bemutató, de Somogyi Szilárd rendező várakozása bejött: kamaramusicalként valóban jobban működik a Virágot Algernonnak, mint a nagy színpadokon, és a premier hangos sikeréből ítélve a közönséggel való közös hang megtalálása is sikerült.

A Raktárszínház tökéletes helyszínnek bizonyult az intim és némileg klausztrofób atmoszféra megteremtéséhez, amihez nagyban hozzájárult Gyarmathy Ágnes felülről leereszkedő, óriási plexi-labirintusa. Mindannyiunknak megvannak a saját labirintusaink, amelyben néha elveszünk - sugallja a darab, amikor Charlie-ra (Kerényi Miklós Máté) vagy akár a két orvosra, Nemurra (Gömöri András Máté) és Strauss-ra (Szabó P. Szilveszter) leereszkedik a műanyag útvesztő a darab egy-egy feszültséggel teli pontján.

A musical – ahogy arról már szó esett - nem bővelkedik a slágergyanús szerzeményekben, elsőre talán a hazai füleknek furcsának is tűnhet, hiszen a musicaljátszásnak teljesen más vonalát képviseli, mint az itthon széles népszerűségnek örvendő szerzők művei. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a zene jól támogatja a darabban kibontott szituációkat és a dallamok komplexitása is követni tűnik a főhős értelmi fejlődését. Ahogy az egy zenés színházban elvárható, a dalok előadása messze nem hagy kivetnivalót maga után, de pár szerzemény, mint például Mrs. Donner (Nádasi Veronika) és Charlie nagy ívű duettje a Más lettél vagy a Charlie anyja (Kékkovács Mara) által énekelt Altatódal még így is kiemelkedik.

A produkció a szereposztást tekintve sem hagyott semmit a véletlenre, hiszen még a kisebb szerepekben is olyan nagyszerű színészeket láthat a közönség, mint Földes Tamás, Nádasi Veronika vagy Auksz Éva, hogy csak pár nevet említsünk. Az Operettszínházban debütáló Földes Eszter nagyszerű Alice, és bár túlnyomóan prózai szerepekben láthatta eddig a közönség, a számára talán kicsit kényelmetlen láge ellenére a zenés részekben is tisztesen helytáll. Somogyi Szilárd egy korábbi Raktárszínházas rendezésében, A kaukázusi krétakörben Peller Annának és Szendi Szilvinek adott nagyszerű lehetőséget, hogy kilépjenek a szubrett szerepkörből. Hasonlóképp, a Virágot Algernonnak musicalben Kerényi Miklós Máté mutat meg eddig nem látott színeket magából, legyen akár gyermekien egyszerű lény, magabiztossá érett férfi vagy meghasonlott, a végét érző zseni. Az Algernonnal előadott táncjelenete mindenképp tetszetős, bár az állatvédők sanszos, hogy alatta párszor a szívükhöz kapnak. Nagy meglepetés a csak pár rövid jelenetben feltűnő Kékkovács Mara (Rose Gordon) döbbenetes drámai erejű alakítása. A felnőtt Charlie találkozása időközben mentálisan kisiklott anyjával talán a darab legerősebb jelenete. A gyermek Charlie-t alakító Tóth Bercel már az Isten pénzében is kitűnt tehetségével, és a Raktárszínházban nyújtott alakítása után ismét csak remélni lehet, hogy marad a színészi pályán.

A darab sajátossága, hogy pár szereptől eltekintve a karakterek még a legjobb indulattal sem nevezhetők összetettnek, bár a rendezés ebből majdnem erényt kovácsol. Somogyi Szilárd mindenki számára érthető tanmesét, egy fekete-fehér világot fest elénk, ahol a kvalitások és archetípusok fényes és árnyoldala is megmutatkozik. Kicsit mintha Charlie egyszerű nézőpontjából látnánk a szereplőket. Míg Mrs. Donner a gondoskodó, „jó” anyatípus, míg Rose Gordon, a biológiai anya ellöki magától a gyermekét. Az orvosetikai vonalon Dr. Strauss a tudomány fejlődését (és saját sikerét) helyezi előtérbe, míg Nemur a humanistább nézőpontot képviseli. Alice szendesége és tisztasága szintén szemben áll Lita szabadosságával és agresszív szexualitásával, amit Charlie egyértelműen fenyegetőként él meg.

A Virágot Algernonnak által boncolgatott témák, mint a társadalmi felelősségvállalás vagy az egyén feláldozhatósága a tudomány oltárán az elmúlt fél évszázad alatt mit sem vesztettek aktualitásukból. Charlie Gordon története ugyanakkor felvet egy sokkal személyesebb jellegű kérdést is: ismerjük a boldogság felé vezető utat? Egyáltalán ez racionálisan meghatározható irány, vagy csak a szív ismeri a választ? A kérdésre mindenkinek a saját válaszát kell megtalálni

Bár az Operettszínház nem kifejezetten ifjúsági darabnak szánta ezt a musicalt, mégis érezhető Somogyi Szilárd rendezésén, hogy a fiatalabb generáció megszólítására különösen alkalmas. Általában véve pedig elmondható, hogy „szívvel nézve” a darab minden korosztálynak többet nyújt, mint pusztán intellektuális élményként.

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak