VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

MISS SAIGON - PREMIER A BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZBAN

A 2011. szeptember 15-i előadás nyomán

Giacomo Puccini Pillangókisasszonyának történetét Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil, A nyomorultak alkotói ültették át a musicalek világába 1989-ben. A japán Cso-Cso-Szán itt vietnami és Kimnek hívják. Szintén egy fiatal lányról van szó, aki a háború miatt elveszíti szüleit majd 1975-ben Saigonba menekül. Egy bárban kezd el dolgozni, amikor megismeri Christ, a háború szörnyűségitől megcsömörlött fiatal amerikai katonát. Látszólag kettejük története a Miss Saigon, de sokkal többről szól a mű. Megismerteti a nézőt a vietnami háború végnapjaival, az ott élők testi és lelki nyomorával. Láthatjuk, miként próbálják meg túlélni az emberek a háborút, Saigon bukását, s az azt követő kommunista rezsimet. De nem csak az ott élők álláspontját vehetjük át, hiszen amerikai oldalról is sok áldozatot követelt a háború. A katonáknak helyben a fizikai túlélésért kellett küzdeniük, a veteránoknak pedig meg kellett próbálni visszailleszkedni a társadalom megszokott menetébe.  

Kerényi Miklós Gábor, az 1994-es szegedi ősbemutató Miss Saigon előadásának rendezője, a Budapesti Operettszínház igazgatója több tekintetben a korábbi rendezéséhez hű, mégis modern előadást rakott össze Sopronban. Miben hű önmagához és mégis miben modern a 2011-es Miss Saigon? Nos, a díszletek, színészvezetés és hangulatkeltés tekintetében a direktor hű maradt önmagához. Nagyon pontosan tudja, neki mit jelent a Miss Saigon és ezt szeretné átadni 2011 publikumának is. Emellett a XXI. század tehnikai vívmányait kihasználva pirotechnikával, helikopteres manőverekkel, vetítéssel és mindenekelőtt egy teljesen friss szereplőgárdával vitte színre a produkciót. A hatalmas soproni színpadon a teret kihasználva lendületes koreográfiák, revüszámok, sokszereplős jelenetek voltak hivatottak megjeleníteni a kommunista Vietnamot, Saigon elestét vagy az egyik szereplő 'álmodozásának' célját, az Amerikai álom megannyi elemét.

A Budapesti Operettszínház falain belül egy sokkal kisebb térben kell mindezt megjeleníteni. A kisebb tér egyfelől hátrány, hiszen nem lehet kivitelezni több száz fős jeleneteket, másrészről viszont előny. Az intimebb, zártabb térben a nézők közelebb kerülnek a színészekhez, ami kedvez a két-három szereplős, drámai momentumoknak. Kentaur Sopronban látott díszlete került be a kőszínházba is, természetesen a budapesti színpad méreteihez kivitelezve. Ami sokakat foglalkoztatott, az a helikopteres és katonai járművel megtűzdelt jelenetek színre vitele. (Itt jegyezném meg, hogy aki teljes mértékben újdonságként szeretne találkozni ezekkel a megoldásokkal, az ugorja át a bekezdés hátralévő részét.) A technikát ismét csak segítségül hívva egy vetítéssel indul az előadás. Helikopter közeleg, két dimenzióban. Két rakétát lő ki, s mi ebben a pillanatban kilépünk a térbe, hiszen a színpadon valódi robbanás történik. Nagyon hatásos. A helikopter ezután a nézőtér fölé száll, hiszen a vetítés kilép a vászonról és a fejünk fölött folytatódik. A zsinórpadlásról - mintha a helikopterről magáról érkeznének - fegyveresek ereszkednek le. Lövések, közelharc, s mindeközben a felfokozott hangulatú zene. Tökéletes felütése az előadásnak. Szintén sokak által várt jelenet a kivonulás Saigonból. Itt is láthatunk fölszálló helikoptert, azzal a különbséggel, hogy egy élethű méretekkel rendelkező modellről van szó, melynek forgó propellerét fénytechnika helyettesíti.

A kisebb tér nem csupán a nézőknek, a színészeknek is kedvez. Érezhetik a nézők jelenlétét, egy különleges burokban, milliőben jeleníthetik meg az érzelmek széles skáláját. Nem több száz, csupán több tucat ember van a színpadon a nagy jelenetekben, de az arcok apró rezdüléseinek látványa, a közelebbről áradó hang, a néhol szó szerint bőrünket perzselő tűzcsóvák minden ebbéli hiányérzetünket pótolják.

Monthatni kivétel nélkül minden szereplő játékának jót tesz a nézők közelsége. Szabó P. Szilveszter a Professzort alakítja, az örök háttérben mesterkedő, ravasz rókát, aki segít Kimnek munkát találni Saigonban, majd Bangkokba menekíti, s ő segíti ahhoz is, hogy Chris találkozhasson a fiával. Ez a Professzor még őrültebb, még szórakoztatóbb mint Sopronban, hiszen közvetlenül 'spannolja' őt a nézőtérről áradó taps, kacaj, üdvrivalgás. De nem csupán a Professzor elvetemült, kapzsi, showman oldalát látjuk. Szabó P. Szilveszter egy-egy momentumban felvillantja a karakter sebezhetőségét, sorsának másoktól való függését, s ezáltal példát kapunk arról, milyen embernek kellett lennie annak, aki ott Saigonban, a hetvenes években túl akarta élni a háború végnapjait.

Dolhai Attila Sopronban széles gesztusokkal és hevesebb játékkal formálta meg Christ, mint a kőszínházban. Chris alapvetően egy mindig másoktól függő jellem. Hol John barátjába kapaszkodik, hol Kimbe, majd végül a feleségébe, Ellenbe. Ő akár az események bábjának is tekinthető, hiszen John és a Professzor hozza össze Kimmel, majd John viszi el Saigonból. Évekkel később ismét John küldi oda vissza, amikor tudomást szerez Chris gyermekének létezéséről. Ellen pedig - Chris karakán felesége - szinte egy emberi roncsot kap a háború után, akit szeretetével és türelmével kell újjáépítenie. Nagyon hullámzó tehát Chris viselkedése, melyet Dolhai Attila jó arányérzékkel jelenített meg. Olykor csupán pár szemvillanást, mosolyt igényelt a karakter, pár jelenettel később pedig szerelemtől vagy fájdalomtól vezérelt, heves érzelmeket kellett megénekelnie.

Vágó Zsuzsi Kim alakítása még mélyebb és megrázóbb ilyen intimebb közelségben. Ha csupán a hangját hallanánk, abból kiszűrődne a fájdalom, a düh, a szerelem vagy épp a féltés. Mindezek mellett ez a fiatal művésznő olyan drámai erővel rendelkezik, ami predesztinálja arra, hogy még sok kitűnő hősnőt formáljon meg a jövőben. Kim az idő elteltével és a csalódások számával egyre erősebbé és gyermekével szemben védelmezőbbé válik, legbelül mégis megmarad a szerelmét kétségek nélkül visszaváró, tiszta, szűzies ifjú lánynak. Ez a rendkívüli kettősség teszi érdekessé a karaktert, s Vágó Zsuzsi tökéletesen visszaadja a szerep mindkét oldalát.

Kerényi Miklós Máté, azaz Thuy már szabadtéren is borzongató árnyéka volt Kimnek. A fiatal művész tökéletes hangi és alkati adottságokkal bír a szerephez, arcán és szemeiben pedig a harag, megvetés, vágyódás ezer színe található meg. Kim gyermekként lett Thuy jegyese, ráadásul nem önszántából. A fiú ezt a köteléket örökkön tartónak véli, olyannyira, hogy halála után is üldözi az akkor már Bangkokban élő fiatal anyát. Thuy játékideje a darab hosszához képest kevés, de amikor a színen van, az kulcsmomentumnak tekinthető, s ez nagyban köszönhető Kerényi Miklós Máté szuggesztív előadásmódjának. Kőszínházban sokszor akkora feszültséget generál a karaktere és Kim, illetve Chris között, hogy az szinte szétfeszíti a teret. Nála alkalmasabb művészt nem is találhattak volna a szerepre.

Fontos szereplő még John, illetve Ellen. A korábbiakban már említettem, hogy John mondhatni Chris logikus, erőteljesebb oldala, aki mindig kimenti őt a nehéz helyzetekből. Feke Pál kiállása karizmatikus, abszolút elhisszük róla, hogy Saigon elestekor képes kézben tartani az eseményeket. Egy másik arcát akkor pillantjuk meg, amikor már veteránként a bui doi árvák megmentésén fáradozik. Feke Pál hangja és előadásmódja a férfi kórussal kiegészülve szinte végigsöpör a nézőtéren. Olyan lelkesedés árad a néző felé, hogy az legszívesebben rögtön menne, hogy segítsen, adakozzon. A nagy ívű szólódal, a Bui Doi mellett folyamatosan jelen kell lennie és apró mozzanatokkal alá kell támasztania a szereplők egymással kapcsolatos dinamikáját. Szívbemarkoló jelenetet látunk, amikor John találkozik Kimmel és annak gyermekével. Az addig csak kötelességvágyból Bangkokba utazó férfi hirtelen rájön, itt évek óta tartó komoly érzelmekről van szó, s ez megijeszti. Az eleddig olyannyira elszánt férfi szinte kisgyermekként kapaszkodik a falba, bármibe, ami a keze ügyébe kerül. Sokszínű alakítás.

Ellent Bordás Barbara alakítja, akinek szintén jót tett a kőszínházi közeg. Neki a férjét feltétel nélkül szerető, a kétségeivel megbírkózni képes, érett gondolkodású fiatal nőt kell megjelenítenie, s kisebb térben ezt még magabiztosabban teszi meg. Dialógusaiban higgadt, majdhogynem megrendíthetetlen karaktert látunk, szólódalában azonban ő is felfedi gyengébbik oldalát. A premieren különösen erős alakítást láthattunk tőle, amivel majdhogynem ugyanolyan drámai hősnővé tette az amerikai feleség szerepét, mint amilyennek Kimet láthatjuk.

Egy nagyon intenzív és sokszínű élményre kell felkészülnie tehát annak, aki megnézi a Budapesti Operettszínházban a Miss Saigont. Nagyon nehéz súlyú, drámai pillanatok és szórakoztató, könnyesen nevető percek váltják egymást. Napokig a hatása alá kerülünk. Elgondolkodtató, nagyívű előadás, melyet a premieren hosszú percekig tartó vastapssal és ovációval jutalmazott a közönség. Nem véletlenül!

 

Utasi Nikolett

4.5
Értékelés: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)