VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

NE MONDD: "VOLT", MONDD, HOGY "LESZ"!

Zenés bunda-botrány a Karinthy Színházban

A Kander-Ebb szerzőpáros ritkán játszott, 70, Girls, 70 - Nercbanda című musicale december 16-án debütált a Karinthy Színházban.

Mire gondolunk, ha meghalljuk a “musical” szóţ? Csillogó jelmezeket, pergő koreográfiát, énekesi bravúrokat, hatalmas tánckart, fordulatokban gazdag cselekményt várunk, a színészi alakítás pedig gyakran háttérbe szorul. A mondanivalóról nem is beszélve.

A Kander-Ebb szerzőpáros 70, Girls, 70 - Nercbanda c. musicalén jártunk a Karinthy Színházban, ahol a fentebb leírtakból mit sem láttunk - a viszonylag kis hely, az intimebb közeg miatt nem is lett volna erre igazán lehetőség. Azonban kaptunk valami mást cserébe: egy csodálatos, igazi veterán színész “banda” (ha autentikusan akarunk fogalmazni) jutalomjátéknak is beillő alakításait, hiszen olyan legendás nevekről van szó, mint Pásztor Erzsi, Kalmár Magda, Hámori Ildikó, Halász Aranka, Zsurzs Kati, Kovács István és Szirtes Gábor. Rajtuk kívül még meg kell említenünk a két “fiatalembert”, Marton Róbertet, és Szegezdi Róbertet, akik kellő alázattal, bőrüket kaméleonként váltogatva, több kisebb szerepben egészítették ki tökéletesen a veterán színészek játékát. A magyar változat Böhm György és Korcsmáros György munkáját dicséri, a dalszövegek anyanyelvünkre ültetésében Fodor Ákos működött közre. Rományi Nóra a jelmezekért, Bakó Gábor pedig a koreográfiáért felelt.

A történet dióhéjban összefoglalva: nyugdíjas színészek tengetik szomorkás “végjátékukat” a színészotthonban, elfeledve, munka nélkül, forintos problémákon gyötrődve, míg egyikük egy aprócska véletlen által ihletett ötlete – ami, mondjuk ki őszintén, nem igazán törvénytisztelő módja a pénzszerzésnek - változást nem hoz életükbe és anyagi helyzetükbe egyaránt. Mindezt remek humorral fűszerezve, kiváló karakterformálásokkal, hiszen az otthon lakói között fellelhető az összes színésztípus: a butácska, szempillarebegtető naiva, a régi idők hősszerelmese, a komikus karakterszínész, a díva és a kóristalányok, akik a mai napig többnyire duóban találják meg a komfortzónájukat.

Fotó: Nagy I. Dániel / Karinthy Színház

A Kander-Ebb musicalek sajátsága, hogy a történet tragikus, a tálalás komikus, befelé sír, kifelé nevet. Vagy inkább keserű könnyekkel, teli szájjal, fuldokolva kiröhögi magát, és azt is, aki sajnálja a benne szereplők tragédiáját. Most sincs ez másként: a sztori fájdalmasan aktuális, játszódhat a 70-es évek Amerikájában ugyanúgy, mint napjaink Magyarországán. És ha már akasztófahumor, hadd szóljon! A szereplők nem restek kinevetni az életkort, a körülményeket, és pontosan tisztában vannak vele, hogy kiöregedett színészként a társadalom nyűgként tekint rájuk, maximum akkor lesznek “érdekesek” újra, ha majd a temetésükön kell megemlékezni róluk. Ezt a jelentéktelenséget pedig ki is használják, hiszen ki is gyanakodna pár köztiszteletben álló, kedves, idős emberre, akik a légynek sem ártanának?

Mindent összevetve az előadás remek színházi élményt nyújt, és bár a jelmezek már nem mutatnak annyit (igaz némelyik jelenet meglepetést tartogathat e téren is a kedves Nézőnek), a lábak már nem mozognak olyan gyorsan, és a hangok is megkoptak már egy kicsit, mindezek mögött ott rejlik a SZÍNÉSZ maga, aki a néző kedvéért meghal minden este, és feltámad újra, “mert ez egy ilyen műfaj”.

Az egyik legszívhezszólóbb, kétségkívül a közelgő ünnep által is generált üzenet pedig a következő: “menj, és köszöntsd a nagymamát”. Amíg lehet.
...amíg megteheted.

Molnár Rebeka