VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

SENKI SEM TÖKÉLETES, AVAGY AZT SE TUDOM, FIÚ VAGYOK-E VAGY LÁNY

SUGAR - Van aki forrón szereti a Pesti Magyar Színházban

2016. február 26-án mutatták be a SUGAR – Van aki forrón szereti musicalt a Pesti Magyar Színházban. Az azonos című, nagy sikerű fim forgatókönyve alapján készült Broadway darab magyar változatát Méhes László rendezte.

A történet magában hordozza egy fergeteges vígjáték elemeit. Két állástalan chicagói zenész, Joe (Csőre Gábor) és Jerry (Pavletits Béla), akik nem mellékesen nagy nőfalók, véletlen szemtanúi lesznek egy véres leszámolásnak, így életveszélybe kerülve menekülni kényszerülnek. A rájuk vadászó profi gyilkosok elől csak egy módon szökhetnek meg, ott bújnak el, ahol senki nem keresi őket: nőnek öltözve beállnak egy épp Floridába induló női zenekarba. Mindez természetesen rengeteg félreértést, bonyodalmat, előre nem látott nehézséget, és számtalan komikus helyzetet szül. Hol egyikük, hol másikuk készül bedobni a törölközőt, de az életösztön és a jobb jövő ígérete mindig győzedelmeskedik, amíg be nem lép a képbe a Szerelem. A zenekar sokat csalódott, korántsem ártatlan énekesnője, Virág, azaz Sugar (Simon Boglárka) mindkettejük figyelmét felkelti, és Joe azonnal cselekszik is, a női ruhát átmenetileg levetve, milliárdos örökösnek öltözve próbálja meghódítani.

Amikor egy férfi nőnek adja ki magát, majd nőként férfinak öltözik, végképp elszabadul a pokol, a színpadon és a nézőtéren egyaránt. A két főszereplő szó szerint azt se tudja, fiú-e vagy lány. Méhes László rendező bevallottan az abszurditás felé akarta elvinni a darabot. Mindezt alátámasztja a gengszterek ír sztepptáncosokként való szerepeltetése, Gazdag Tibor (Osgood Fielding) matuzsálemmé öregített figurája, illetve a Horváth Illés által megjelenített Bienstock szinte bárgyú esetlensége. A széles körben ismert történet ezáltal tud újat mutatni: a legváratlanabb helyzetekben bukkan elő valami újabb meghökkentő elem.

Fotó: Kozma János

A színészek közül mindenképp kiemelkedik a két főhős megformálója, Csőre Gábor és Pavletits Béla, akik megtalálják az egyensúlyt a rendkívül szórakoztató, de még nem végletesen eltúlzott között. Csőre Gábor inkább a hangjával, míg Pavletits a mimikájával, az arcával játszik, és lopja be magát a nézők szívébe. Csetlnek-botlanak a magas sarkú cipőkben, s ahogy próbálnak nővé válni, végig határozottan férfiasak maradnak. A színpadon férfiak és nők egyaránt beléjük szeretnek, és a közönség szimpátiájára, szeretetére is számíthatnak.

A díszlet letisztult, egyszerű, sokszor csak jelképes. Egy asztal, egy napozóágy, egy kivetített háttér utal a színhelyre. Mindezt ellensúlyozza a kosztümök sokszínűsége, a színészek, „zenészek”, táncosok kavalkádja a színpadon. Fellépőruhák, fürdődresszek, estélyik csillogása, flitterek és gyémántok, tűsarkú és szteppcipő, paróka és szemüveg, egy őrült világ, ahol minden csak jelmez, álruha, és szinte semmi nem az, aminek látszik.

A szöveg rendkívül friss, aktuális utalásokkal, közbevetésekkel, néhány kikacsintás a nézőkre, például a chicagói pályaudvaron elhangzó Hegyeshalom állomásnév. A párbeszédek gördülékenyek, szellemesek, abszurditásukban is hitelesek.

A Sugar nevéhez híven egy vérbeli, édes vígjáték, fülbemászó dallamokkal, üdítő látványvilággal fűszerezve. Azt nyújtja, amit a közönség vár tőle: két óra könnyed szórakozást, pezsgést és rengeteg nevetést. 

Polauf Eszter

Kapcsolódó tartalmak