VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

VALAHOL EURÓPÁBAN A MAGYAR SZÍNHÁZBAN

„Hogy mégse adjuk fel”

Tizenhét év után tért vissza Budapestre a Valahol Európában című musical, mely 2016. december 2-ától látható a Magyar Színházban.

A második világháború végén játszódó történet középpontjában néhány magára maradt, nincstelen árva gyerek áll, akik nap mint nap próbálnak élelmet és szállást szerezni, azaz életben maradni. De a törvény elítéli, a világ üldözi a kitaszítottakat. A túlélésért folytatott küzdelemben megtanulják, hogy csak összefogva, egymást segítve juthatnak előre.

Nagy Viktor, a rendező hangsúlyozza, hogy nem világháborús igazságtételt akar szolgáltatni. Éhes gyerekek, művészek és kegyetlen emberek ma is vannak. „Odakint még szörnyek járnak.” Az emberi gonoszság, a mindenkori rideg valóság áll szemben a hősök által felismert olyan értékekkel, mint az összetartás, felelősségvállalás, bátorság, önfeláldozás, szeretet és a zene ereje.

Dés László dalai (A zene az kell, Talán, Valahol Európában) ismerősen csenghetnek azok számára is, akik még nem látták a musicalt. A zene szerepe kiemelten fontos a műben: a csapatot segítő Simon Péter (Reviczky Gábor) hitvallását kifejtve nem csak testi, hanem szellemi táplálékot is nyújt a gyerekeknek, ezen túlmenően pedig a csodás dallamok feladata a darabban feloldani a fájdalmat, a kilátástalanságot és a katarzis felé sodorni a nézőt.

Az előadás sikere a dalok mellett a remek színészi alakításokban rejlik. Hosszút, a bandavezért Pavletits Béla játssza. Kiváló érzékkel ábrázolja a kezdetben bizonytalan, majd fokozatosan igazi vezetővé váló, közben önmagára találó és felnövő fiút. Egyszerre mutatja meg Hosszú gyengeségeit és erejét. A dalokat kirobbanó energiával szólaltatja meg, a prózai részeknél, Évával és a gyerekekkel őszintén érzelmes, alakítása mindvégig hiteles. Méltó társa Ágoston Péter, aki meggyőző játékával a karakter hibái ellenére is szerethető Ficsúrt alakít. Reviczky Gábor a bölcs öreg szerepében tekintélyt sugároz. Színpadi rutinja és személyes varázsa lenyűgözi a szereplőket és a közönséget egyaránt. Az ő figurája is nagy utat jár be, a reményvesztett, életunt magányos farkasból igazi Karmester lesz, a csapat megmentője.

Mahó Andrea tisztán szóló énekével maga a szeretet megtestesítője. Suhanc álarcát levetve, Évája a reményt mutatja meg a többieknek, amit nem tudtak megtörni az átélt borzalmak, vigaszt és erőt ad társainak. Az előadás végszavát is ő mondja ki, Kuksi halála ellenére is rendületlen hittel: „Nem szabad félni!” Bede-Fazekas Szabolcs tökéletesen jeleníti meg a gonoszt a könyörtelen Egyenruhás szerepében. Az önző, vak gyűlölet, a harc, a gyilkolás az ő világa, ami maga alá temeti az érzelmeit vesztett embert.

A darab erőssége a jól kiválasztott, tehetséges gyermekszereplők felvonultatása, akik végig felnőtt társaik méltó partnerei énekben, táncban és játékban. A legkisebbektől (Kuksi szerepében Bősz Mirkó) a nagyokig mindenki kiveszi a részét a munkából, valódi csapatot alkotva. Jelenlétük hangsúlyosabban fejezi ki a mondanivalót, erőteljesebb érzelmi hatást kelt: a viccek mókásabbak, a tragédiák még fájdalmasabbak, ha egy kisgyerek mutatja be.

A Valahol Európában egyszerre a kilátástalanság és a remény darabja, mely rémisztően aktuális ma is. Az első felvonás sötét színpadképei után a második rész színesebbé válik, megjelenik a zene, a szeretet, az összefogás, végül az otthonra találás lehetősége is. A világ borzalmas, a tragédiák kérlelhetetlenül lesújtanak, de irányt mutat a mű, hogy mivel lehet harcolni ellene és tovább élni. Együtt, békességben, szeretetben, egymásért küzdve talán túlélhető.

„Csak lenne reggel már…”

Polauf Eszter

Kapcsolódó tartalmak