VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

AZ OPERAHÁZ FANTOMJA MINT A VILÁG SZÍNHÁZI ÖRÖKSÉGÉNEK MÉRFÖLDKÖVE

Az operaház fantomja vitathatatlanul a világ kulturális örökségének része. Bár példa nélküli sikere nem csupán Andrew Lloyd Webber mesterművének köszönhető, annyi bizonyos, hogy a musical változat megszületése nélkül Gaston Leroux története nem jutott volna el nézők millióihoz.

Az operaház fantomja vitathatatlanul a világ kulturális örökségének része. Bár példa nélküli sikere nem csupán és kizárólag Andrew Lloyd Webbermesterművének köszönhető, annyi bizonyos, hogy a musical változat megszületése nélkül Gaston Leroux története nem jutott volna el a legkülönbözőbb korú és érdeklődésű nézők millióihoz.

Míg egy korábbi összeállításunk végigkövette a darab történetét, ebben az írásban azt vizsgáljuk meg, hogy a különböző színreállítások az idők során hogyan tükrözték a kor és a közönség igényeit.  A darabot a világ legtöbb országában replica változatban játsszák, jelentős eltéréseket csupán a magyar, a lengyel, a Las Vegas-i feldolgozásban, és természetesen a filmvásznon tapasztalhattunk.

A londoni ősbemutató

1986-ban a West Enden megérett az idő egy nagyszabású, leplezetlenül romantikus musical bemutatására, egy olyan produkció létrejöttére, mely minden szkepticizmustól mentesen elégíti ki az ilyen történetekre mutatkozó, egyre növekvő igényt. A darab sikerének egyik kulcsa abban rejlett, hogy Webber és Harold Prince rendező ösztönösen érezte, milyen ritmusban és módon kell előadni a történetet. Víziójuk olyan erősnek bizonyult, hogy az első preview után – egyedülálló módon – megszületett a döntés, hogy “nem nyúlnak” a produkcióhoz, és csak a technikai problémák kiküszöbölésére koncentrálnak. Ahogy Harold Prince mondta: „Andrew-val sokat beszéltünk a show ritmusáról. Azt akartam, hogy erős pulzussal lüktessen, haladjon, mert a nézőket különben megbénítja a félelem és a támadhatóság érzése.”

Munkájuk azonban nem ért volna célt egy harmadik géniusz, Maria Björnson díszlet- és jelmeztervező nélkül, aki megértette, milyen titkos vágyak, milyen vonzódás lobban fel csaknem mindannyiunkban a gótikus románc alapvető kellékei, a gyertyafényes folyosók, félhomályos termek, nehéz, díszes függönyök láttán.

Nem nehéz elképzelni, milyen hatással lehetett a premierközönségre a káprázatos díszlet, a lenyűgöző előadás, a füstben pislákoló gyertyák, a híres csónak és természetesen az elmaradhatatlan csillár. Minden új volt, varázslatos és lenyűgöző. Bár most, 25 évvel később is elmondhatjuk, hogy a Fantom igazi musicalszínház annak letisztább formájában, mégis eljárt felette az idő. A turisták és a rajongók mind ismerik már a történetet és a zenét, és természetesen tisztában vannak a rájuk váró “meglepetésekkel” is. Pedig a tágra nyílt szemű csodálkozás Az operaház fantomja szerves részének számított a 80-as években. Nem tett jót a produkciónak, hogy a nézők elkezdték úgy kezelni, mint egy gyönyörű, de antik, “mindent a szemnek, semmit a kéznek” múzeumi darabot. Eljött a vérfrissítés ideje.

Az első non-replica produkció – Budapest

Mint azt a magyar rajongók nagyon jól tudják, Webber a Madách Színháznak adott először engedélyt arra, hogy az eredetitől eltérő rendezésben és díszletekkel, jelmezekkel mutassa be a produkciót. Szirtes Tamás, Kentaur és Vágó Nelly teljesen új világot álmodtak a színpadra, mely egyes vélemények szerint még a londoni verziót is maga mögött hagyta, mások szerint egy az eredetivel azonos értékű, de mégis más produkciót hoztak létre. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy unikum született a Fantom hosszú történetében. A budapesti előadás, bár a bemutatókor jelentős nemzetközi figyelemnek örvendett, nyilvánvalóan nem tudott változtatni a tényen, hogy az eredeti, londoni produkciót többen is “porosnak” titulálták. Ezen nem segített az sem, hogy a Her Majesty’s Theatre meglepően kis épület egy ilyen volumenű grandiózus produkcióhoz. A Fantom kezdte kinőni eredeti otthonát.

 

 

A Fantom Las Vegasban

A megoldás végül 2006-ban született meg, amikor is a Las Vegas-i The Venetian Hotel és Casino színre állította a darab rövidített, 90 perces verzióját Hal Prince rendezésében. Továbbra is Björnson gyönyörű díszleteit használták, ám ezúttal külön színházat építettek a produkciónak, amelynek belseje a párizsi Opéra Garnier mintájára épült. A fő attrakció egy vadonatúj, hatalmas csillár volt, melynek darabjai a darab kezdetekor a közönség feje fölött lebegtek, és a nyitány alatt számítógép által vezérelve álltak össze. Itt a zuhanás gyorsaságát szabályozó előírások is jóval engedékenyebbek voltak, így a zuhanás a kor elvárásainak megfelelően kellően gyors és ijesztő. A látványtervezők gondosan ügyeltek rajta, hogy ne helyettesítsék, csak fokozzák Björnson díszleteinek hatását a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeknek (75 millió dollár) megfelelően. A kreatív team munkájának eredménye egy ötcsillagos produkció lett, amely minden valószínűség szerint évtizedekig fut majd Vegasban. A kritikusok is dicsérték, a közönség pedig imádja – az előadás minden, csak nem poros: hátborzongatóan gyönyörű, monumentális és bensőséges produkció egyben. Csak egy jelentős probléma maradt: nem mindenkinek akad lehetősége rá, hogy Las Vegasba utazzon. Webber gondoskodott róla, hogy ez se legyen akadály.

Az operaház fantomja a filmvásznon

A Joel Schumacher rendezte Az operaház fantomja film Emmy Rossum és Gerard Buttler főszereplésével, mint az várható volt, kapott hideget-meleget. A kritikusok egy része túlságosan régimódinak tartotta a filmet, amely csupán a nyugdíjasokat vonzza majd, a rajongók egy része pedig felháborítónak tartotta, hogy nem Michael Crawford és Sarah Brightman kapta meg a főszerepet, elfelejtvén az idő múlását és azt, hogy ennek megfelelően sem Crawford, sem Brightmant nem tudná megismételni a világpremieren való remeklését, legalábbis semmiképpen sem abban a formában ahogyan a rajongók azt elvárnák. Mindent összevetve azonban a film igen jól szerepelt rajongói és professzionális körökben is, a Webber által írt új dal pedig egészen az Oscar-gáláig jutott. Ami ennél is jelentősebb eredmény: a filmváltozat lehetőséget adott arra, hogy a történet mind vizuálisan, mind szerkezetileg, mind jellemrajzban új elemekkel bővüljön.

 

A 25. évfordulós előadás

Ahogy cikkünkben nemrég utaltunk rá, a Royal Albert Hallban tartott ünnepi előadásra világszerte emlékezni fognak a nézők. A monumentális díszlet ismét tiszteletben tartotta Björnson időtlen vízióját, de nem utasította el a modern technológia (pl. vetítés) használatát sem. Bár a csillár nem zuhant le, a bőkezűen adagolt pirotechnika és a hatalmas méretek mindenkit kárpótoltak. A produkció legnagyobb erénye azonban az, hogy új élettel töltötte meg az ismert dallamokat és a zenét, és a hamarosan megjelenő dvd felvétel is hozzájárul majd ahhoz, hogy a világ újra felfedezze ezt a mesterművet.

2012-es turnéelőadás új díszletekkel

Ahogy arról korábban hírt adtunk, jövő márciusban a produkció vadonatúj turnéverziója debütál majd Plymouth-ben, amelyet teljesen új díszletekkel állítanak színpadra. Cameron Mackintosh producer azt nyilatkozta, hogy bár a döntésben fontos szerepet játszott az igény arra, hogy a darab kisebb színházakban is játszható legyen, jelentősen közrejátszott benne egy Maria Björnsonnal való beszélgetés is. A díszlettervezőnő tragikusan korai halála előtt többször is utalt rá, milyen formában képzeli el a Fantom “kompakt” verzióját. Szerette volna, ha az új diszlet nem az eredeti “lebutított” változata, hanem egy teljesen új koncepció lenne. Az új kreatív team ezen kérését tiszteletben tartva állt munkának, amelynek eredményéről mi is beszámolunk a márciusi premier után. 

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak