VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ÍGY KÉSZÜLT A WE WILL ROCK YOU

Pontosan 10 évvel ezelőtt, 2002. május 14-én tartották Londonban a We Will Rock You világpremierét. A musical megírásának és színpadra állításának történetét a szövegkönyvet jegyző Ben Elton írása alapján foglaljuk össze.

Ben Elton angol komédia-szerző, bestsellerek és brit komédia-sorozatok írója. Zenés színházi munkái közül a Webberrel közösen írt, 2000-ben bemutatott The Beautiful Game (Volt egyszer egy csapat) volt az első, ezt 2002-ben a We Will Rock You, majd a Tonight's the Night és a Love Never Dies követte.

Elton gyerekkora óta Queen-rajongó volt, de a Queen-musical ötlete nem tőle, hanem Jim Beach-től, a Queen menedzserétől származott. Az eredeti elképzelés szerint a darab Freddie Mercury életéről szólt volna.
A '90-es évek közepén Robert De Niro New York-i produkciós irodája, a Tribeca vette szárnyai alá a projektet, a szövegkönyv el is készült, de a Queen-tagoknak nem tetszett. Ekkor került a képbe Ben Elton, neki viszont az alapkoncepcióval voltak problémái. "Úgy gondoltam, hogy nem jó ötlet Freddie életéből musicalt írni. Freddie egy óriási művész volt, de a Queen több, mint Freddie. A zenéjük pedig nem követi Freddie életútját. Egy Queen-musicalnek az egész zenekart kell tükröznie. Ezt megmondtam a menedzsernek, aki azt mondta 'oké, de akkor add elő a te ötleteidet!' "

A menedzser és a szövegíró ez után majdnem egy évig nem léptek kapcsolatba. Ez alatt az idő alatt Ben Elton a lehetséges történeteken agyalt. Tudta, hogy ahhoz, hogy a dalok passzoljanak a történethez, olyan szorit kell kitalálnia, ami valószerűtlen, meseszerű és hősies. "Láttam a Mátrixot, és onnan jött egy olyan világ ötlete, ahol mindent egy számítógép irányít, az emberek pedig csak fogaskerekek a hatalmas gépezetben. Valami legenda-szerűt akartam. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy az Artúr-történetet kellene a Queen-dalokhoz igazítani. Ezek az ötletek jártak a fejemben, amikor egyik délután a gyerekeimmel sétáltam a Regents Parkban. És ekkor egyszer csak előttem volt a We Will Rock You teljes története! Hazarohantam, leírtam azonnal, és elküldtem a Queennek."
A történet meglehetősen egyszerű. A 21. század közepén a Föld (új nevén Planet Mall = Bevásárlóközpont Bolygó) homogenizált. Teljes a globalizáció, a Globalsoft vállalat monopóliuma a kultúra. Csak számítógépek által generált zenéket lehet letölteni az internetről, hangszerek már nem léteznek. Ekkor jelenik meg két boldogtalan, idealista tindédzser, Galileo és Scaramouche. A félénk Galileo hallja a régi idők rockdalainak sorait, és meg van róla győződve, hogy valami nagy célja van az életben. A barátságtalan és bizalmatlan Scaramouche lesz Galileo társa, és ketten együtt megtörik a Globalsoft uralmát.

Miután megjött a Queen beleegyezése, Ben Elton elkezdte kidolgozni az ötletet.
"Ez teljesen más jellegű írói munka volt, mint amihez korábban hozzászoktam. A Queen-dalok óriási tömegével kellett dolgoznom. Tisztában voltam vele, hogy ezek a dalok mit jelentenek az embereknek, ugyanakkor hihetetlen lehetőségnek tartottam, hogy használhatom őket a darabban." Brian May és Roger Taylor is részt vettek a musicalbe bekerülő dalok kiválogatásában, a történet alakításában.
Ben Eltonnak menet közben fel kellett adnia jópár elképzelését, a Queen-tagok ugyanis úgy gondolták, hogy túlságosan szabadon bánik a dalszövegekkel. "Túl sok dolgot átírtam a dalszövegekben, hogy jobban illeszkedjenek a történethez. Úgy gondoltam, hogy ennyi költői szabadság megengedett. Amikor az első vázlatot odaadtam Brian-nek és Rogernek, ők a következőt mondták: 'Ez őrület! Mi egy musicalt szeretnénk csinálni a dalainkból, nem pedig át akarjuk őket írni!' Ezen a ponton jöttem rá arra, hogy nem baj, ha nem illeszkedik minden egyes dal minden egyes sora pontosan a történethez." Végül csak néhány Ben Elton-féle dalszöveg-átírás élte túl a Queen-tagok cenzúráját. A modern technológiákat belevették a dalszövegekbe (e-mail, internet), amelyek elképzelhetetlenek voltak akkor, amikor Freddie megírta a dalokat.
Ahogy a darab-írási procedúra 2001 közepén a végéhez közeledett, Ben Elton kezdte úgy érezni, hogy sikerült a Queen-dalokat felfűznie egy élvezhető, abszurd történet köré. "Van némi szatírikus jellege a shownak. George Orwell 1984-e valójában 1948-ról szólt, a saját korának a szatíráját írta meg. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból van némi hasonlóság - bár soha nem venném magamnak a bátorságot, hogy Orwellhez hasonlítsam magam -, hiszen a We Will Rock You a mai kor szatírája."

Ahogy a Queen és Ben Elton megegyezett a szövegkönyvről, elkezdték a szereplőválogatásokat. Brian May és Roger Taylor Eltonnal együtt végigülték a végtelen hosszúságú castingokat. Természetesen a legnagyobb figyelmet a két főszereplő, Galileo és Scaramouche kiválasztásának szentelték. "A válogatás egy nagyon bonyolult dolog, és egy örökkévalóságig eltart. Hannah Jane Foxot Scaramouche szerepére már egészen korán sikerült megtalálni. Sokkal tovább tartott Galileo kiválasztása, de végül megtaláltuk Amerikában, Tony Vincent személyében. A főszereplők sokat segítettek a karakterek megírásában és kidolgozásában is. Nagyon jó munkát végeztek." Egyetlen karakter volt, amelyik kimaradt a válogatási procedúrából: Pop, az ex-hippi. "Már a kezdetektől azt akartam, hogy Nigel Planer játssza Pop szerepét. Tulajdonképpen ő járt a fejemben akkor is, amikor megírtam a karaktert. Pop volt az egyetlen, aki már akkor ki lett választva, amikor még meg sem volt írva a szerep. Nigel részt vett a korai műhely-előadásokban is, és ott is úgy láttam, hogy remek Pop lesz belőle."  A We Will Rock You-nak köszönhetően lett ismert a West Enden az eredeti szereposztás tagjai közül Sharon D Clarke (Killer Queen) és Kerry Ellis (Meat) is.
Amikor 2002 elején elkezdődtek a próbák, Ben Elton más munkái miatt nem tudott rajtuk részt venni. Brian May és Roger Taylor voltak azok, akik ebben az időszakban végigülték a próbákat, változtatásokat javasoltak és az egész folyamatot felügyelték, mígnem Ben visszatért, hogy átvegye az irányítást. (Ez később oda vezetett, hogy Christopher Ranshaw helyett/mellett Ben Eltont is feltüntetik mint az előadás rendezőjét.)
A próbafolyamat alatt az alkotók ráébredtek, hogy valami különleges dolog alakul a munkájuk nyomán. Bár néhány nagyratörő színpadi tervet el kellett vetniük ("El kellett fogadnunk, hogy színházban vagyunk és nem stadionban" - ismeri el Ben Elton), de a We Will Rock You így is pazar és ragyogó produkció lett.

"Nagyon meglepődtem, hogy már rögtön az első preview előadáson minden nagyon jól ment. Örültem neki, hogy a darab 'ült', a poénok azonnali reakciót váltottak ki a nézőkből. Amikor egy darabot próbálsz, mindig van egy olyan pont, amikor elbizonytalanodsz. Jó érzés volt, hogy már rögtön a preview-k elejétől állótaps volt az előadás végén. Minden fantasztikusnak tűnt, ennek ellenére a preview-k során több helyen radikális változtatásokat eszközöltünk, és a közönség imádta ezeket az újdonságokat is. Volt némi probléma azzal, hogy a színészek akkor és ott jelenjenek meg a színpadon, amikor és ahol kell, de végül minden a helyére került. Behoztunk egy új elemet is, ami először egy kicsit giccsesnek tűnt, de végül nagyon jól működött. A darab a 'We Are The Champions'-szal ér véget, aztán jön a meghajlás, és a végén, mintegy ráadásként a Queen legnagyobb dala, a 'Bohemian Rhapsody'. Az egyik preview előadás alatt azt mondtam 'Miért ne lehetne úgy behozni a Bohemian Rhapsody-t, hogy megkérdezzük a közönséget: "Akarjátok hallani a Bohém Rapszódiát?" ' A következő alkalommal kipróbáltuk. A közönség reakciója egyértelmű volt, a tetőt is levitte a tapsvihar, úgy szólt. És ez azóta is, minden egyes este így történik."

A We Will Rock You premiere 2002. május 14-én volt a Dominion Színházban. A nézőtéren ült többek között Sir Richard Branson, Chris Tarrant, Sir Tim Rice, Jamie Oliver, Stephen Berkoff, Ulrika Johanson és Donny Osmond is. A világsajtót leginkább Robert De Niro jelenléte foglalkoztatta, aki a show egyik producere. Ben Elton és a Queen el voltak ragadtatva az előadás hatalmas sikerétől. A közönségnek tetszett Galileo és Scaramouche fantasztikusan koreografált és megrendezett története, nem beszélve az elhangzó Queen-dalokról. A legteljesebb diadal volt az előadás, és úgy tűnt, hogy a We Will Rock You megállíthatatlanul halad afelé, hogy valódi sikermusical legyen. De a következő reggel Nagy-Britannia országos napilapjai lehűtötték az ünneplők kedélyét.
"Az összes kritika vadul támadott bennünket. Számítottam arra, hogy pár kritikus gúnyosan ír majd a darabról, de ezek egytől egyig vitriolos mocskolódások voltak. Az újságírókat nem érdekelte a csodálatos előadás, a produkció értékelése, a felhasznált technika, egyszerűen megtámadták a Queent és engem. A We Will Rock You állótapsot kapott a legelső előadáson. Mindössze 10 ember volt a show ellen, sajnos ők mindannyian egy-egy országos napilapnál dolgoztak. Robert De Niro nem értette a kritikákat, ezért el kellett neki magyaráznom. 'Így működik Nagy-Britanniában a sajtó. Utálják a sikert.' Bár tisztában voltunk vele, hogy a show fantasztikus, ugyanakkor néhány ember felvetette, hogy talán le kellene venni a borzasztó kritikai fogadtatás miatt. Ők nem értették meg, hogy a normális emberek - szemben az újságírókkal - szívesen eljönnek megnézni a darabot."

A közönség valósággal demonstrált az előadás mellett. "Volt 2200 ember Londonban (ennyi a Dominion színház befogadóképessége), akik elmentek, és elmesélték a barátaiknak, hogy mennyire tetszett nekik a show. Egy vagy két hónapon belül a kétezerből húszezer lett, a húszezerből kétszáz-ezer, és megnyugodhattunk. Hogy mi mentett meg minket? Egyszerű. Az élőszó, az, hogy az emberek elmondták egymásnak, hogy 'Ezt látnod kell!' "

A We Will Rock You azóta a világ számos pontján aratott hatalmas sikert. Színpadra állították többek között Melbourne-ben (2003), Madridban (2003, 2007), Las Vegas-ban (2004), Moszkvában (2004), Kölnben (2005), Tokióban (2005), Dél-Afrikában (2006), Zürich-ben (2006), Torontóban (2007), Bécsben (2008), Stuttgartban (2008), Berlinben (2010), Hollandiában (2010), Stockholmban (2010), Dániában (2010), Oszlóban (2011) és Antwerpenben (2011).

A kezdeti nehézségek és a ledorongoló kritikák ellenére a We Will Rock You egyike lett az elmúlt évek legnagyobb londoni kasszasikereknek, 2011-ben pedig az Olivier közönségdíját is elnyerte. "A siker egyik titka, hogy sosem állunk le a munkával. Ott voltam a Dominionban minden héten egy éven keresztül, és minden alkalommal, amikor megnéztem a show-t, eszembe jutott valami új ötlet. Brian és Roger szintén ugyanígy tett. Imádjuk ezt a darabot, túlságosan is ahhoz, hogy befejezettnek tekintsük. Számunkra mindig egy folyamatban lévő munka marad."

A Londonban 10 éve műsoron lévő musicalt az eredeti szereposztás tagjainak felvételeivel ünnepeljük.

Somebody to Love - Hannah Jane Fox

No-One But You - Kerry Ellis

Bohemian Rhapsody - Tony Vincent, Hannah Jane Fox, Sharon D Clarke

Volf Anna 

Kapcsolódó tartalmak