VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ÍGY LETT VILÁGSIKER A NYOMORULTAK - 1. RÉSZ

Bemutató Párizsban

A lélek szeme sehol sem találhat több ragyogást és több sötétséget, mint az emberben: nem pihenhet meg ennél félelmetesebb és ennél bonyolultabb, ennél titokzatosabb és ennél végtelenebb valamin.

Victor Hugo - A nyomorultak

Victor Hugo 1892-ben megjelent monumentális romantikus regényének zenés színpadi feldolgozása első hallásra istenkísértésnek tűnhet. Az elképzelés nem is a szokásos módon fogant meg a szerzők fejében. A musical megírásának ötletét egy másik musical, egészen pontosan az Oliver! adta.

1978-ban a francia szövegíró, Alain Boublil megnézte Lionel Bart klasszikusának felújítását a londoni West Enden. „Amint Dörzsölt színpadra lépett, azonnal Gavroche jutott az eszembe. Lelki szemeimmel láttam Victor Hugo művének karaktereit sírni, nevetni, énekelni a színpadon.” Ötletével Claude-Michel Schönberget, a magyar származású francia zeneszerzőt kereste meg. A munkába bevonták Boublil egyik barátját, Jean-Marc Natel költőt is. A Jézus Krisztus Szupersztár által elindított stílus nyomán úgynevezett “végigénekelt”, prózai jelenetek nélküli musical született.

A Schönberg - Boublil szerzőpáros

A mű demo-felvétele két év múlva készült el, melyen Schönberg saját magát zongorán kísérve adja elő a kétórás zenei anyagot. Szintén 1980-ban készült el a konceptalbum nagyzenekari kísérettel, hivatásos énekesekkel. A borítóra Émile Bayard litográfiája került, ami a gyermek Cosette-et ábrázolja seprűvel a kezében. A lemezből 260.000 példány kelt el.

Meg kell említenünk, hogy a musical ebben a formájában nagyon különbözött attól a műtől, amit ma A nyomorultak címen ismernek világszerte. Nem csak hangszerelés és a szövegek tartalma és felfogása, de maga a musical története is eltér a világsikert aratott változattól. A francia darabból – mely eleve A nap vége című ensemble dallal kezdődik – teljes blokkok hiányoznak az angol változathoz képest, így nem kapott helyet – a teljesség igénye nélkül – Fantine halála, Marius és Cosette találkozása, sem a Konfrontáció.

Szintén kimaradt a Csillagok, így Javert egyetlen szólódala a Noir Ou Blanc (Fekete vagy fehér) volt, ami nagyjából megfelel az angol nyelvű darabban a rendőrfőnök öngyilkossága alatt elhangzó számnak. De több dal is módosításokkal került át az angol verzióba. Ezek közül a legjelentősebb változáson talán a Senkim már (L'Air de la Misere – A nyomorúság dala) ment át: a dalt eredetileg Fantine énekelte, miután maga Valjean rúgja ki a gyárból, és ez a vezérmotívum ennek megfelelően a francia verzióban később nem a vágyakozásé, hanem a kétségbeesésé lesz.

Ugyanakkor bizonyos dalok az angol változatba nem fértek bele. Ilyen például a Marius et Monsieur Gillenormand (Marius és Gillenormand úr), amely Marius és nagyapja újra egymásra találását mutatja be, illetve Eponine szólódala, a lemondással teli L'Un Vers L'Autre (szabad fordításban Ők ketten), amint a szerencsétlen sorsú lány Mariust és Cosette-et lesi lopva.

A musicalt 1980 szeptemberében Robert Hossein filmrendező irányításával színpadra állították Párizsban a konceptalbumon is hallható szereposztással, ám az érdeklődés nem volt akkora, hogy a háromhónapos játszási sorozatot érdemes lett volna meghosszabbítani.

1980 végére tehát úgy tűnt, hogy A nyomorultakban rejlő potenciált egy népszerű konceptalbummal és egy rövid játszási sorozattal ki is aknázták. A világsikerhez még egy brit zsenire is szükség volt…

2. rész - Cameron Mackintosh színre lép, avagy hogy lett brit musical A nyomorultak

Kapcsolódó tartalmak