VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ÍGY SZÜLETETT A SAKK - 1. RÉSZ

Benny Andersson, Tim Rice és Björn Ulvaeus a musicalirodalom zeneileg egyik legigényesebb darabját alkotta meg 1984-ben, mely számos formában hódította meg a nézőket világszerte. Cikksorozatunkban a Sakk musical történetére tekintünk vissza.

Sakk. A szerelem, a szenvedély és a játék darabja, két világbajnoki döntő eseménysorozatában elmesélve, melyeket a háttérből két nagyhatalom harca irányít. Az USA és a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy propagandacélokra használja fel a bajnokság alakulását, melynek feszültségét egy szerelmi háromszög is fokozza.

Tim Rice már az 1970-es években tervezte egy a hidegháborúról szóló zenés mű megírását. Szerzőtársával, Andrew Lloyd Webberrel ekkorra már maguk mögött tudhattak három nagysikerű musicalt, a Jézus Krisztus Szupersztárt, a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot és az Evitát. Kezdetben a kubai rakétaválság történetét szerették volna elmesélni, de 1979-ben Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij nagy sajtófigyelemmel kísért világbajnoki döntőjének hatására Rice-ban felmerült, hogy az amerikai–szovjet sakkrivalizálás motívumain keresztül közelítsék meg a témát. Azonban Webber ebben az időszakban már a Macskákon dolgozott, így nem tudott részt venni a tervezett produkcióban. Rice Richard Vos amerikai producer tanácsára döntött úgy, hogy az ABBA szerzőpárosával, Anderssonnal és Ulvaeus-szal vág bele a munkába.

Benny Andersson és Björn Ulvaeus közös pályafutása 1966-ban indult. Ekkor Benny zeneszerzőként, Björn szövegíróként tevékenykedett, 1972 és 1983 között pedig az ABBA tagjaiként váltak világszerte ismertté. Első találkozásukra Rice-szal 1981 decemberében, Stockholmban került sor, ahol a Sakk koncepciója kezdeti formát öltött, a rá következő két év pedig a közös munka jegyében telt. Rice elképzelései alapján a svéd szerzőpáros megírta a dalokat, amelyek kazettán jutottak el a szövegíróhoz. Némelyikhez Ulvaeus szöveget is rögtönzött - melyet volt, hogy Agneta Fältskog énekelt fel - és bár ezek a szövegek eredetileg csak az énekszólamok felvázolására szolgáltak, sokszor olyan jónak bizonyultak, hogy benne maradtak a végleges műben is.

Az 1983-as év a svéd szerzőpárosnak egyszerre volt a vég és a kezdet: míg az ABBA kilenc év után feloszlott, tollukból sorra születtek az új musical dalai. Ugyanakkor a svéd poplegenda hagyatéka a Sakkban több módon is tovább él, hiszen a musical nem csupán magán viseli Andersson és Ulvaeus jellegzetes stílusának jegyeit, az alkotók korábbi ABBA szerzeményekből is átmentettek pár ötletet a darabba. Nem meglepő módon ezek a dalok a musical kiemelkedő és a mai napig rendkívül népszerű szerzeményei, az I Know Him So Well, amiben az ABBA I Am An A című dalának refrénje köszön vissza, valamint az Anthem, ahol a Mamma Miá!-ból ismert, keserédes Our Last Summer gitárszólójával fedezhetnek fel áthallásokat a vájtfülüek.

Az alkotók úgy döntöttek, hogy mielőtt színpadra állítanák a művet, nagylemezként adják ki: egyrészt ez a modell Rice két korábbi munkája, a Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita esetében már sikeresnek bizonyult, másrészt a lemez bevételeiből szerették volna finanszírozni a londoni premiert.

A Sakk koncept-albumának felvételei 1983 novemberében kezdődtek el a stockholmi Polar Studios-ban, míg a zenekari és a kórusfelvételeket a Londoni Szimfonikus Zenekar és az Ambrosian Singers közreműködésével Londonban rögzítették. A billentyűkön maga Andersson játszott. A főszereplőket, akiket még egyszerűen az Amerikainak és az Orosznak hívtak, Murray Head és Tommy Körberg, Florence szerepét Elaine Paige, Szvetlánáét pedig Barbara Dickson énekelte. Molokov Denis Quilley, a bíró Björn Skifs volt. Az album hangmérnöki és vágói feladatait Michael B. Tretow végezte el, aki minden addigi ABBA-lemezen is segítette a zenekar tagjainak munkáját.

A dupla-LP 1984 őszén jelent meg és világszerte hatalmas szakmai és közönségsikert aratott. A lemezt méltatta a Rolling Stone magazin és a Time kritikusa, a New York Times ítésze pedig dicsérő hangú cikkében a Gilbert - Sullivan és a Rodgers – Hammerstein szerzőpárosok munkáival és az olasz operahagyományokkal vont párhuzamot. A thaiföldi tömegkommunikációs hatóság már nem volt ennyire lelkes: míg a Murray Head nevével fémjelzett One Night in Bangkok című kislemez az amerikai Billboard százas slágerlista előkelő 3. helyéig jutott és fél tucat országban vezette az eladási listákat, Thaiföldön a dalt betiltották, mivel az „téves képet fest a thaiföldi társadalomról és tiszteletlen a Buddhizmussal szemben”.

A lemez legnagyobb sikerét tagadhatatlanul az Elaine Paige és Barbara Dickson által énekelt I Know Him So Well aratta, ami négy héten keresztül vezette az Egyesült Királyság slágerlistáját és a brit zeneipar legrangosabb elismerésének számító, a Brit Dalszerzők és Szövegírók Akadémiája által odaítélt Ivor Novello-díjat is elnyerte.

Az albumról megjelent két kislemezhez és a Nobody's Side, The Arbiter valamint a Pity the Child című dalokhoz videoklipeket is készített David Hillier televíziós és zenei video rendező a lemezen hallható színészek szereplésével. Az öt kisfilmet Chess Moves (Sakklépések) címmel, Tim Rice narrációjával videokazettán is kiadták 1985-ben.

Az album kísérőfüzetében megjelent a musical cselekményének összefoglalója, és bár 1984 őszén öt európai nagyvárosban is felcsendültek élőben a dalok egy koncert turné keretében, a közönségnek még másfél évet kellett várnia a színházi premierig.

Halasi Vivien, Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak