VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

KERESZTÜL EURÓPÁN - TOMPOS KÁTYA VARÁZSLATOS ZENEI UTAZÁSA

„Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.”

Juhász Gyula soraival indít Tompos Kátya első önálló lemeze. Csodálatos zenei utazásban vehetett részt az, aki jegyet váltott a művésznő városmajori koncertjére. A Nemzeti Színház társulatának megbecsült tagja, akit számos magyar filmből, maradandó színházi szerepekből ismerhet a nagyérdemű, ismét bebizonyította, zenei értelemben mindenevő. A tavaly novemberben megjelent Keresztül Európán című album igazi kuriózum. Dalok hangzanak el rajta angolul, franciául, bolgárul, s a művésznő anyanyelvén, oroszul, valamint „apanyelvén”, magyarul is. S ezek a dalok sokszor nem csak nyelvükben különböznek ám, de műfajukban is. Tompos Kátyának éppoly természetes a színpadon jazz-t játszani, vagy francia sanzont, mint világzenét, népzenét, esetleg kellemes popdalokat. S a hangulatuk is egészen változatos. „Az én kutyám” című dalban a rekeszizmok vannak alaposan megdolgoztatva a viccesen megírt szöveg és persze, a nagyon virtuóz előadásmód miatt. Ennek eléneklésébe most a szerző, Szemenyei János is besegített.  De elő a zsebkendőkkel, mikor a művésznő saját anyanyelvén kezd énekelni. Tompos Kátya már korábban is ismerkedett a különböző szláv népek zenei kultúrájával. Pár éve a Söndörgő együttesnél lépett fel vendégként, s egyik albumukon énekelhetett is két dalt, két balkáni népzenét. Ezekben úgy ki tudja ereszteni tiszta, erőteljes hangját, hogy a néző, pardon hallgató szemébe azonnal könnyek szöknek. A mostani koncerten, a „Csak a szívem érzi”, s a búcsúzó „Sej, elaludtam” című dalok alatt tört el többeknél a mécses. 
 
Tompos Kátya - Keresztül Európán (fotó: Bácsi Róbert László)
 
Kuriózum azért is, mert különös igényességgel vegyítik a magyar nyelvű prózát és az idegen nyelvű dalt. A művésznő mentora, s szerzője, az együttesben gitárosként fellépő Hrutka Róbert számára nem jelent gondot összeházasítani Weöres Sándor versét (Sej elaludtam) a Feeling Good-dal, vagy éppen Kosztolányi Dezső Hajnali részegségét Jimmy Hendrix Little wing-jével. A két órás koncert persze többet is tartogatott, mint a CD-album. Még több francia sanzon, még több orosz népdal, még több nevettető, vagy épp megríkató dal hangzott el. Tompos Kátyának olyannyira jól áll a francia utcazene (Les Passants), s a melengető sanzonok világa, no meg az igényes világzene, hogy nem tudjuk, minek tartsuk őt inkább: A magyar Piafnak, vagy netán a magyar Loreena McKennitnek? Szemenyei Jánossal, a mostani koncert vendégével, egykori egyetemi csoporttársával már korábban is részt vettek Cseh Tamás-emlékesten. Most újra megidézték a nagy zenész szellemét. Szemenyei az illegalitásról kesergett, Tompos Kátya pedig az ördögöt keltette életre a Dosztojevszkij című dalban. Na igen. Ehhez is színészet kell. A játék. S a hiúság legyőzése. Hogy egy gyönyörű színésznő képes legyen az előadás hitelességéért, az ördög tökéletes megfestéséért elcsúfítani hangját és arcát… 
 
Amiben kissé erősebb hiányérzete lehetett a nézőnek, az tulajdonképpen majd’ minden koncerten visszaköszön: a rossz hangosítási beállítások. Az ember – már ami a hangzásvilágot illeti – nem azt kapja vissza, mint amit otthon a fotelben ülve megszokott. Sajnos ezen a koncerten is többször tűnt túl erősnek a zenei háttér elnyomva az amúgy nagyon erőteljes éneket. Különösen a dobok domináltak, amelyek nemcsak a művésznő hangját, de sok esetben a többi, gyönyörűen szóló hangszert is háttérbe szorították, noha, ezek kivédésére is megvannak a technikai eszközök. Lásd a dobok plexifallal való elkülönítését, mely tompítja valamelyest azok hangját. Ilyennel többször lehetett találkozni például Feke Pál igényesen összeállított koncertjein, vagy a már említett Cseh Tamás-emlékesteken. Hiányt érezhettünk a színpadkép tekintetében is. Egy kétórás koncertnek minden bizonnyal jót tett volna a füstgép beizzítása, nem csupán a reflektorok véletlenszerű villózása. Furcsa volt az utolsó öt percben szembesülni azzal, hogy eredetileg van kivetítő is. 
 
Mindezen kritika ellenére is egy jó hangulatú, hol pezsgő, hol andalító, hol kegyetlen mélységbe húzó, hol szédületes magasságba repítő esten vehettünk részt. A csodálatos hangulat megteremtésében a művésznő mellett kiemelkedő szerepet játszott Kalmus Felicián, aki csellón játszott, Markó Ádám a doboknál, Fehérvári Attila, aki a basszusgitárt szólaltatta meg, Galambos Zoltán, aki a billentyűs hangszerekből csalogatta elő a hangjegyeket, s Dely Domonkos vokál. S csak reménykedhetünk benne, hogy Tompos Kátya a színház és a film mellett továbbra is ugyanolyan fontos szerepet szán életében a zenének, mellyel sokakat képes tiszta szívvel megajándékozni.
 
Rechtenwald Kristóf
 

Kapcsolódó tartalmak