VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

KÖLTÉSZET NAPI KÖRKÉRDÉS

A Magyar Költészet Napja alkalmából megkérdeztük a művészeket, melyik magyar vers áll közel a szívükhöz, és miért.

Magyar Attila:

Szerintem a századforduló után éltek a mi nagy költőink. Nem tudom, hogy mi történhetett akkor, de valami biztos volt a levegőben, amitől azok a költemények megszülettek. Az igazi nagy kedvencem mégis Vörösmarty Mihály, aki ugyan korábban élt, de nagy hatással volt a 20. századi költészetre. Számomra a legkedvesebb mű a Csongor és Tünde, mint drámai költemény.

Nagy Balázs:

A magyar költőket előtérbe helyezem a külföldiekkel szemben, így József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat című verse a kedvencem, de nagyon közel áll a szívemhez Radnóti Miklóstól a Hetedik ecloga is.

Tompos Kátya:

Nagyon kedves számomra Szép Ernő: Csak a szívem érzi című verse, melyet meg is zenésítettünk Hrutka Róberttel. Emellett fontos szerepet tölt be az életemben Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel, valamint Juhász Gyula: Szerelem? című verse is.

Szerednyei Béla:

A kedvenc versem József Attilától a Kései sirató. Ezzel a verssel akartam felvételizni a főiskolára, így megkértem Őze Lajost, hogy hallgasson meg. Utána ő is előadta úgy, hogy zokogott közben, csapzott lett a haja és még egy széket is összetört. Akkor jöttem rá, hogy a Kései siratót csak így érdemes elmondani. Azóta sem szavaltam el soha, mert úgy, ahogy Ő, úgysem tudnám.

Solti Ádám:

Nekem nincs kedvencem semmiből, de Márai Sándor gondolatai a boldogságról a Füves könyvben nagy hatással voltak rám.

Tóth Enikő:

A gimnáziumi magyar tanárom ajánlotta nekem Kányádi Sándor: Fától fáig című versét, mikor felkészített a főiskolai felvételimre. Nagyon jó érzés lenne valahol, valamikor újra elmondani.

Nagy Sándor:

József Attila verseivel kapcsolatban mindig festmények jutnak az eszembe. A Nagyon fáj című versében van az a gondolat, hogy ,,Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.” Amikor erre a pár sorra gondolok olyan, mintha egy Munkácsy Mihály festmény jelenne meg előttem.

Hajdu Steve:

A főiskolás osztálytársaimmal mindig április 11-én tartjuk az osztálytalálkozót. Ady Endrétől Az ős Kaján, míg József Attilától a Tiszta szívvel és a Kései sirató a kedvenc versem.

Kerényi Miklós Máté:

József Attila: Születésnapomra – Nem feltétlenül lehet reális szempontok alapján megindokolni, hogy valamit miért szeretek. Ennél a versnél is egy érzés az, ami hatalmába kerít olvasás közben. Boldogsággal tölt el amikor nézem, vagy hangosan kimondom a sorait. Nem tudom létezik-e, hogy egy vers endorfint generál a szervezetben, de ha igen, akkor velem ez történik József Attila esetében. Ráadásul olyan a ritmusa, ami rengeteg játékra ad lehetőséget, ami kuriózum szerintem az egész versirodalomban.

Szendi Szilvi:

József Attila: Kopogtatás nélkül - Azért ez a kedvencem, mert olyan finoman, mégis szívbemarkolóan ír a szeretet hiányáról, a bizonytalanságról és a lehetséges kudarcról. Nem a legvidámabb vers, rám mégis ez hatott talán a legjobban. Azóta szeretem, hogy legelőször elolvastam.

Dolhai Attila:

Weöres Sándor: Bóbita – A gyermekvers is művészet, én pedig mégiscsak egy családapa vagyok. A Bóbita az a vers, amiről mindig a gyerekeim jutnak eszembe, hiszen mindegyikkel én ismertettem meg ezt a klasszikust, ami szerintem egyetlen gyerek életéből sem maradhat ki, amikor a költészettel ismerkedik. Weöres Sándor játékosságát, dallamait, ritmusát én magam is nagyon szeretem. Ő tudta azt elérni, hogy a gyerekvers ne csak a kicsiknek, de a szülőknek is örömet és élvezetet adjon.

Bordás Barbi:

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat – Régóta érdekel a Holokauszt témaköre. Családilag picit érintett is vagyok. Radnóti az, aki még erről a szörnyűségről is csodálatos képeket tud festeni, nem beszélve arról, ahogyan akár három szóban is képes a legnagyobb igazságokat megfogalmazni. Nekem Radnóti az egyik etalon, munkássága szerintem utánozhatatlan. A választott versét én magam is többször szavaltam már különböző rendezvényeken, így ezzel foglalkoztam a legtöbbet talán. De bármelyik művének szívesen ások a mélyére.

Kocsis Dénes:

József Attila: Tudod hogy nincs bocsánat – Tulajdonképpen bármelyik versét választhatnám, mert nekem József Attila jelent sokat, hozzá kötődöm, nem is akárhogyan. Amikor ő Makóra került, nagypapám birtokán kapott munkát. Bár jóban nem voltak, mert a családi legendárium szerint Attila sokat lógott a munkából és inkább a szalmabálák mögött verseket írt, amin többször is rajtakapták. Én is makói vagyok és itt ez a családi kötődés is, ami miatt már egészen kicsi korom óta a részemmé vált József Attila. Minden versét közel érzem magamhoz, de azt hiszem ez volt az első, amely igazán megérintett.

Simon Panna:

Pilinszky János: Ne félj – Véletlenül találtam rá erre a versre pár éve, de nagyon megtetszett. Olyannyira, hogy meg is zenésítettük a Versünnepre. Az olvasása és az éneklése közben is olyasmi fog el, amit semmi más versnél nem tapasztaltam még.

Jenes Kitti:

Szabó Lőrinc: Különbéke – Ez a vers mindig aktuális, és aki elolvassa, megérti miért. Tele van alapigazságokkal. Bárhol legyek és bármit is csináljak, ha elolvasom, mindig magamra találok benne. Nem vidám, tudom, de elgondolkodtató, ahogyan számomra, úgy bárki számára. Pont úgy állja meg a helyét ma, mint amikor íródott. Sajnos.

Vágó Zsuzsi:

Szabó Lőrinc Új szemüveg és József Attila Szerelmes vers – Szabó Lőrinc egész fiatalkoromban a kedvencem volt. A Lóci verseiért egyébként is minden gyerek rajong szerintem. Sok versenyen indultam az ő verseivel és mai napig is nagyon szeretem azt a játékosságot, ahogyan ő ír. Aztán ahogyan komolyodtam és idősödtem, József Attila szerelmes versei kezdtek igazán megérinteni, talán azért, mert én magam is ilyen szerelmes típus vagyok. De ez nagyon tudott fájni mindig és ő volt az, aki ezt mindig annyira jól le tudta írni és ki tudta fejezni. Azt éreztem hozzám, rólam beszél.

Kékkovács Mara:

Kosztolányi Dezső: Vigyázz! - Bár ilyenek tudnánk lenni! Ez kellene, legyen az alap: nyitottság, kíváncsiság, tisztelet mindenkivel szemben, de természetesen ez csak akkor valósul meg, ha kölcsönös. Egy negatív visszajelzés után könnyen bezárkózik az ember, és felnőtt korára ezeket bőségesen felhalmozza. Valójában csak a gyerekek tudják ezt megvalósítani, bennük nem sérült még annyira az ősbizalom.

Wégner Judit:

Nincs igazán KEDVENC magyar versem, sok verset szerettem, közülük az egyik, Pilinszky János: Ne félj című verse. Első olvasatra nagyon megdöbbentő, szinte sokkoló vers. Tulajdonképpen egy kegyetlen fantazmagória. Mégis, nekem inkább arról árulkodik, hogy ha valaki ennyire tud gyűlölködő képeket festeni, akkor valójában ott egy hihetetlen mély szerelem-szeretet lehet a háttérben, amit a veszteség érzet így kommunikál...

Jancsó Dóra:

Nehéz egyet választani mindegyiket más miatt tartom a legszebbnek, így a sok kedvenc közül hármat emelnék ki. Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dícsértekek, Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú, Radnóti Miklós: Trisztánnal ültem.

Zöld Csaba:

Juhász Gyula: Szerelem? - Ez volt az első vers, amit megzenésítettem, szinte másodpercek alatt születtek a hangjegyek, nagyon ihletett - ezáltal boldog - állapot volt. A szerelem kézikönyve ez a vers.

Gallusz Niki:

Szabó Lőrinc: Különbéke - Nehéz volt nem József Attilát választani. Mégis, évek óta ez a vers a kedvencem, mert arról szól, milyen is az élet valójában. A költő kristály tiszta állásfoglalása a létezésről, valódi értékekről, belső - külső csatákról. A vers megértő, elfogadò, bölcs. Azt üzeni, meg kell bèkèlnünk a vilàggal, magunkkal. Nincs màs üdvös út.

Siménfalvy Ágota:

Nemes Nagy Ágnes: Madár - Ez a költemény olyan, mint egy festmény. Félelmetesen tömören, egyetlen felkavaró képbe sűríti a vállalásainkat, súlyos terheinket, melyeket cipelünk. Ez maga az Élet és végül egy érett ember felismerése, amikor eggyé válik a saját sorsával. Mindez egy csodálatos magyar költőnő tollából, akinek a verseit szavalni mindig felemelő.