VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA. SHAKESPEARE-REL ÜZENT A MÁNAK KERO

A Budapesti Operettszínház korábbi direktora jó ideje csak zenés darabot rendezett. A Szegeden majd minden évben vendégeskedő Kerényi Miklós Gábor és Herczeg Tamás, fesztiváligazgató azonban fontosnak tartották, hogy a Dóm tér színpadára mégis újra visszatérjen a próza. 

Ez azonban nem jelentette azt, hogy lassú és vontatott előadás született volna, hogy a Tévedések vígjátéka ne bővelkedett volna fantasztikus látványelemekben, s az előadást ne kísérte volna pergő koreográfia és nagyon jó zene. Kerényi szavaival élve: igazi „örömszínház” született.
 
A komédia Nádasdy Ádám új fordításában került ezúttal színre. Persze visszatérő kérdés, vajon nem szentségtörés-e új fordításra pénzt és energiát szánni, mikor ott vannak a remek XIX. századi változatok. Lásd a Tévedések vígjátékát fordító Arany Lászlót, Arany János fiát. A rendező szerint azonban ennél a hagyományőrzésnél sokkal fontosabb szempont, hogy Shakespeare utat találjon a mai nemzedék szívéhez is. Az pedig különösen pikáns, hogy bár a műsorterv összeállításakor még nem lehetett előre látni, a bemutató idejére a rendező keményen aktuális kérdésekkel tudta szembesíteni a nézőket: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mit tudunk kezdeni magunkkal, ha egy új, merőben ismeretlen világba csöppenünk? Mit érünk, ha idegenek vagyunk? Vagy épp, a többség szemszögéből nézve: Mit tudunk kezdeni azzal, ha idegenek kerülnek közénk? Hogyan fogadjuk őket? Emberként tekintünk-e rájuk? Nem lehetett nem gondolni most a minket körülvevő hisztériára. Ezt KERO képi világa is az arcunkba tolta: „Efezus az efezusaiké!”, „Ha Efezusba jössz, nem köpheted a földre a gránátalmamagokat!” S még jó néhány hangzatos, sajátos értelmezésű szólam plakátra vetve. Ismerős? Igen!
 
A történet háttere: Adott két város, az itáliai Szirakúza és a kis-ázsiai Efezus, amelyeket egykoron virágzó kereskedelmi szálak fűztek egybe, de e viszony idővel végletesen megromlott. Mindkét városban kirekesztő törvényeket hoztak, s halállal büntették a másik városból érkező „betolakodókat”. E hektikus időkben érkezik Efezusba az öreg szirakúzai kalmár, Égeon, akit a törvény értelmében bilincsbe is vernek, s aki készülhet is a halálra. Solinus herceg azonban irgalmas lesz hozzá. Ha Égeon össze tudja gyűjteni az efezusiaktól a váltságdíjat, akkor kegyelmet kap. Kérdés, vajon sikerülhet-e ez neki, miközben a város lakói mint idegennel, szóba sem állnak. A herceg faggatására Égeon kénytelen elmesélni élete történetét, s azt, mi vezette mégis e halálos törvények ellenére őt Efezusba. Megtudhatjuk, boldog házasságban élt otthonában, Szirakúzában húsz esztendővel ezelőtt, de munkája elszólította őt. Felesége utána ment, majd szült neki két szép ikerfiút. Akkoriban vásárolta meg a kalmár szolga gyanánt a sajátjaival egy időben, nyomorban született ikreket is. Felesége unszolására útra keltek, hogy együtt térjenek haza, Itáliába. Egy tengeri vihar azonban szétszakította a családot. Égeont a kisebbik fiukkal, s a kisebbik szolgagyerekkel egyik irányba, Emíliát a másik két fiúval a másik irányba sodorták a hullámok. Az asszonyt egy korinthoszi halászbárka vette fel, de „megmentői” azonmód elválasztották őt a fiúktól, akiket eladtak kereskedőknek. A fiúk Efezusba kerültek. Antipholus Solinus herceg gyámjaként nevelkedett, s vitte magával persze kis szolgáját, Dromiot is. Felnőttkorában pedig feleségül vette egy gazdag kereskedő lányát, Adrianát. A sors fintora, hogy Emília, az anya is Efezusban kötött ki végül, de nem is sejtette, hogy egyik fia, s annak szolgája ugyanannak a városnak lett lakója. Égeon pedig visszakerült Szirakúzába, s egyedül nevelte fel kisebbik fiát, s a szolga-ikerpár másik felét. Az ifjak pedig a felnőtt kor küszöbét átlépve elhatározták, megkeresik édesanyjukat, s ikertestvéreiket. A történet pediglen azt az egyetlen napot dolgozza fel, midőn Fortuna újra összefűzi a szálakat, s így mindenki egyszerre tartózkodik Efezusban, s a húsz éve szétszakított család újraegyesül. Persze, a szirakúzai fiúk feltűnése sok galibát okoz majd, hiszen megszólalásig hasonlítanak régóta Efezusban élő ikertestvéreikre. Aki nem olvasta a Shakespeare-művet, s nem látta az előadást, az is könnyűszerrel, némi fantáziával elképzelheti, milyen helyzetkomikumok születhetnek abból a szituációból, hogy a két Dromio össze-vissza találkozik a két Antipholusszal, valamint környezetükkel. S így aztán az egymásnak ellentmondó ukázok, üzenetváltások szülik a tévedések sorozatát. 
 
Tévedések vígjátéka. A képen: Telekes Péter és Pálmai Anna (fotó: Rechtenwald Kristóf/ Viva la Musical)
 
E vérbő komédiához Kerényi Miklós Gábor fantasztikus színészeket választott ki. Igazi nagy nevekkel igyekezett az előadást népszerűvé tenni. Csuja Imre Solinusa tekintélyt parancsoló, azonban a herceg emberi arca is kilátszik az álarc alól. Haumann Péter minden teátrális gesztus nélkül alakította a megfáradt, reményt vesztett kalmárt, aki kétségbeesetten keresi fiait és feleségét. Molnár Piroskát csak a darab végén láthattuk. Mint apátnő szintén tekintélyt parancsoló, rangja és bölcsessége folytán is. Ez a szigorúság hullt le menten, amint a téren megpillantotta rég elveszettnek hitt férjét, Égeont. Olyan tehetséges ifjakat láthattunk a színpadon, mint Telekes Péter és Adorjáni Bálint a két Antipholus szerepében, valamint Klem Viktor és Molnár Áron az ő szolgáikként. A két Antipholus bár ikrek, habitusra egészen különböztek egymástól. A hevesebb vérmérsékletű efezusi testvért nagyon jól adta vissza Adorjáni Bálint, s a Telekes Péter arcára olykor kiült értetlenség is nagyon bájos pillanatokat szült a színpadon. A két pörgős Dromio pedig nemhiába került a nézők figyelmének középpontjába. Pálmai Anna remekelt a féltékeny feleség szerepében. Minden férj rémálma lehet egy ilyen feleség, mint aminőt Adriana képében láthattunk a színpadon, aki hol védelmezőn babusgatta kimerült férjét, hol nagy konyhakéssel kergette a szolgáját. Szinetár Dóra, Adriana húgaként teljes ellenpont: eddig csak a könyveknek élt (Shakespeare-nek, Voltaire-nek, Coelho-nak – igen, szabados kiegészítése ez a Tévedések vígjátékának), indulatai sosem ragadják el, hideg és racionális. Mégis a medencében kötnek ki nővérével együtt kicsit megbirkózva egymással.
 
Tévedések vígjátéka. A képen: Pálmai Anna, Adorjáni Bálint, Haumann Péter, Molnár Piroska és Csuja Imre
(fotó: Rechtenwald Kristóf/ Viva la Musical)
 
A mellékszerepekben is nagy nevekkel találkozhattunk: Szabó Győző mint XXI. századi macsó, motoros kereskedő, Bezerédi Zoltán pedig mint okoskodó ékszerész csalt mosolyt az arcunkra. Huzella Júlia kurtizánként táncos lányok gyűrűjében vérbő jelenetekben vonta magára a férfi nézők figyelmét. A szegediek pedig nyilván örülhettek, hogy ezúttal a helyi társulat négy tagját is láthatták a szabadtéri színpadán: A Lucát, a szobalányt alakító, meglehetősen temperamentumos Szilágyi Annamáriát, az ezúttal is joviális Jakab Tamást, a kereskedőként színre lépő Pataki Ferencet és a kissé mackós, dörmögős rendőrként sok komikus jelenetben remekelő Borovics Tamást. Az este legvadabb jelenetét – melyben igyekeztek az efezusi Antipholusból és szolgájából kiűzni a nem létező ördögöt – Vajdai Vilmosnak köszönhetjük. Az alternatív színjátszásból ismert művész mint a darab zenei vezetője maga is színpadra lépett Doktor Csipetként. Önmagában mosolyogtató, hogy hogy lehet valakit Csipetnek hívni ilyen félelmetes felszerelésben. Az ördögűzős jelenet egyszerűen hátborzongató(an jól sikerült). Az este zajos sikeréhez a színészek mellett hozzátettek a fantasztikus táncosok, a Duda Éva Társulat tagjai, a Közép-Európa Táncszínház művészei, az Operett Akadémia és a PBS növendékei, valamint a szegedi szabadtéri statisztái. A koreográfia Duda Évát dicséri. Igazán látványos díszletet teremtett a Dóm tér gigantikus színpadára Horgas Péter. A színpad fókuszpontjában egy hatalmas atommag-szobor, amely a keleti despoták megalomániáját volt hivatva érzékeltetni. Füzér Anni pazar jelmezei pedig tökéletesen adták vissza a korábbi török stílusjegyeket.
 
Ahogy Kerényi Miklós Gábor ígérte, valóban „örömszínház” született a Dóm téren. A rendező a premiert követően a színpadra ment, bemutatta a darab elkészültében szerepet játszó stábot. Színre hívta a nagy írót, Nádasdy Ádámot is. S újra hitet tett amellett, hogy igenis, prózának is helye van a szegedi szabadtérin. S persze, hogy még egy prózai előadás sem nélkülözheti a lüktető zenét, a táncot, a látványosságot. Sikerült Kerényinek? Igen, sikerült. A Tévedések vígjátéka egy valóban érdekes vállalkozás lett, igazi sztárszereposztással, könnyed kikapcsolódással a nézőknek, akik talán mégsem csak úgy mentek haza az este, hogy egy könnyed darabon vannak túl. Vélhetően elgondolkodtak a darab fő üzenetén, amely napjainkban különösen aktuális: nem lehetünk közömbösek elesett társainkkal szemben, még akkor sem, ha idegen országból, idegen kultúrából érkeznek.
 
Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak