VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

MI JÖHET MÉG?!

Szereposztás


Reno Sweeney
SZULÁK ANDREA

Hope Harcourt
AUKSZ ÉVA

Lord Evelyn Oakleigh
JEGERCSIK CSABA

Evangeline Harcourt
BÉRES ILONA


Elisha Whitney
BODROGI GYULA

Billy Crocker
HÜSE CSABA/CSENGERI ATTILA

Tejbetök Martin
CSERNA ANTAL

Erma
SOLTÉSZ BÖZSE

Lukács
RANCSÓ DEZSŐ

János
BEDE FAZEKAS SZABOLCS

Kapitány
MIHÁLYI GYŐZŐ

Első tiszt
FILLÁR ISTVÁN

Nyitólap

(Budapest)
Bemutató: 
2008. 10. 31.
Nincs műsoron

Tartalom

(Budapest)
Bemutató: 
2008. 10. 31.
Nincs műsoron
Cole Porter: Anything Goes című darabja óriási sikert aratott szerte a világban. Cole Porter a 20-as évek Amerikájának egyik leghíresebb dalszövegírója és zeneszerzője. A nevével fémjelzett darab az egyetlen '30-as évekbeli musical, amelyet azóta is rendszeresen játszanak a világ számos pontján. A zeneszerző legnépszerűbb dalai kerültek bele ebbe a bolondos vígjátékba. Az "I Get a Kick Out of You", "You're the Top" vagy a címadó dal több mint hetven éve örvendenek változatlan népszerségnek olyan előadók tolmácsolásában, mint Frank Sinatra vagy Bing Crosby.

Üdvözöljük a fedélzeten!
Az Amerikából Angliába tartó S.S American nevű luxushajó fedélzetén játszódó musical a XX. századi zenés színház talán legmeghatározóbb egyéniségének, Cole Porternek ragyogó darabja.

Színlap

 A Pesti Magyar Színház bemutatja:

Cole Porter
MI JÖHET MÉG?! (ANYTHING GOES)

Világpremier:  1934. november 5., Colonial Theatre, Boston, USA
Broadway premier: 1934. november 21., Alvin Theatre, Broadway
Magyarországi ősbemutató: 2008. június 20., Bakáts Téri Szabadtéri Színpad, Budapest

Zeneszerző, dalszövegszerző:
COLE PORTER
 
Fordító:
GALAMBOS ATTILA


Szövegkönyv:
GUY BOLTON
P.G. WOODHOUSE
HOWARD LINDSAY
RUSSEL CROUSE
TIMOTHY CROUSE
JOHN WEIDMAN

 
Díszlet:
SZLÁVIK ISTVÁN

Jelmez:
TORDAI HAJNAL

Koreográfus
FINCZA ERIKA

Zenei vezető:
FEKETE MARI

Mozgás:
LISZTÓCZKY HAJNALKA

Dramaturg:
GECSÉNYI GYÖRGYI

Súgó:
JUHÁSZ ANDREA

Rendezőasszisztens:
HŰBÉR TÜNDE

Rendező:
IGLÓDI ISTVÁN

Érdekességek

INTERJÚ SZULÁK ANDREÁVAL

Az Anything Goes című, 2008. június 20-án a Bakáts téren bemutatásra kerülő musicalben Reno Sweeney szerepét alakítja majd. Meséljen kicsit erről a karakterről!

Reno Sweeney nagyon érdekes karakter, akivel még most ismerkedünk. Azt gondolom, hogy nagyon jó csaj lehetett valamikor; mára már kissé megöregedett, de azért mind a mai napig odakapja a tekintetét, ha egy csinos férfit meglát. Tele van energiával, humorral, szeretettel, és egy egészen különleges színt visz ezzel a darabba.

Mennyire áll Önhöz közel az Anything Goes zenei világa?
 
 
 
 
 

Én imádom, és azt gondolom, hogy Cole Porter a zenei alapműveltség egyik építőköve. Aki nem ismeri az ő műveit, az nem helyezte el a musicaléneklés alapjait magában.

 
 
 

Hogy haladnak a próbákkal?

 
 

Nyakig benne vagyunk és a téboly határán állunk, ami azt hiszem, teljesen normális ebben a fázisban. A rendelkező próbákon már túl vagyunk, tehát a jelenetek beállításai megtörténtek, a darab felépült, összeállt, a dalokat pedig megtanultuk. Ami még hátravan az elkövetkező pár hétben, az a pontos begyakorlása, finomítása az eddigieknek. Ez elég gördülékenyen megy, hiszen nagy-nagy örömömre olyan kollégák vesznek körül, akik nagyon komolyan veszik a dolgukat, pontos elképzeléseik vannak a feladataikról és azokat hibátlanul végre is hajtják.

 
 

Milyen helyet foglal el az Ön karrierjében az Anything Goes főszerepe?

 
 

Amikor a Funny Girlben játszottam, azt hittem, hogy ez a pályám csúcsa és feljebb már nem lehet menni, de ez most megcáfolódni látszik. Mind a rendező, Iglódi István, mind a kollégáim nagyon magasra tették a mércét, hiszen többek között nagyon erős énekesi kvalitásokat mutatnak, ami nekem a vesszőparipám. Külön ki kell emelnem a koreográfust, Fincza Erikát, aki nekem kislány korom óta jó barátnőm, és korszerű, mozgalmas keretet ad a produkciónak, ami, azt gondolom, egy ízig-vérig európai színvonalú, jó előadás lesz.

 
 

A zsűri tagja volt A Társulat című műsorban. Úgy tudom, a próbákon is figyelemmel kísérték a versenyzők produkcióit. Az „éles’ adásban mennyire lehet objektíven dönteni akkor, ha már pl. délelőtt látta egyszer ugyanazt a produkciót?

 
 

Volt olyan, hogy délelőtt valaki gyengébben teljesített és este fantasztikusan, vagy éppen fordítva. Mindenesetre azt gondolom, nem lehet úgy odaülni zsűritagként, hogy az embernek semmilyen jellegű előzetes élménye nincs. Ezek a gyerekek rettenetesen sokat dolgoztak minden egyes produkcióért, és az a minimum, hogy az ember extra figyelemben részesíti őket. Csak úgy tudok korrekt döntést hozni, ha látom és tudom, hogy az adott versenyző mire képes. Nem is akartam hidegen objektív maradni egyébként, hiszen akkor épp a lényeg veszne el: ők nem gépek, és én sem vagyok az. Sok-sok szép pillanat volt a műsor folyamán, amikor könnyek gyűltek a szemembe. Ha én valaki szemében látom a hitet, az ambíciót, a küzdeni akarást, az engem mindig megindít. Nyilvánvalóan vannak fontos szakmai elvárások, amelyek megítélése teljesen objektív kell, hogy legyen, de azt is a maga helyén kell kezelni.

 
 

Ez a műsor új generációnak adott lehetőséget, hogy megmutathassák magukat. Mi a véleménye a magyarországi musicaljátszás jövőjéről? Mennyire lesznek ezek a fiatalok a részesei?

 
 

Nagyon pozitívak a benyomásaim, hála Istennek, és többek között Toldi Máriának is. Azt gondolom, felnőtt egy olyan énekes generáció, akik európai – sőt – világszínvonalon is képesek teljesíteni. Ezek a gyerekek már nem csak jó színészek, nem csak jól táncolnak, de fantasztikusan énekelnek is. Ezeket a képességeiket kell megfelelően tovább fejleszteni, és ha ezt véghez viszik, akkor igenis van Magyarországon a musicaljátszásnak jövője.

 

Én mindig azt mondom, hogy a magyar ember szereti a színházat, mindig is tódult itt a nép a zenés darabokra. Ha nem lesz agyonkomolykodva a színház, a minőségre és a színvonalas interpretációra törekszünk, akkor azt hiszem, jó irányba tartunk. Nagy örömmel tapasztalom, hogy erőteljesen nyit a hazai színjátszás, és nem a régi beidegződéseket próbálják ráerőltetni az újabb generációkra, hanem hagyják, hogy hassanak az új, izgalmas irányzatok.

 
 

Ön külföldön kezdte énekesi karrierjét. Gondolkodott rajta, hogy esetleg a jövőben újra fellépjen az országhatárokon túl is?

 
 

Nem. Engem most már hál’ istennek – vagy sajnos - minden szál ideköt. Azért sajnálkozom kicsit, mert korábban örültem volna neki, ha ugyanazokat a szerepeket külföldön is eljátszhattam volna. Ma már nem vágyom rá, nyilván azért sem, mert édesanya vagyok, másrészt pedig úgy érzem, itthon szinte mindent megkaptam ettől a pályától, amit lehetett, és minden újabb felkérésnek, feladatnak nagyon örülök.

 
 
 

Hogyan kezdődött Önnél a musical, mint műfaj szeretete?

 
 

Kislány koromban dőlt el ez a dolog, amikor Gershwin Porgy és Bess című jazz operájában gyermekszereplő-statisztaként először állhattam fel a világot jelentő deszkákra, és olyan nagy nevekkel lehettem egy színpadon, mint Házy Erzsi, Ladányi Ferenc vagy Radnay György. Nekem már akkor beleívódott a tudatomba ez a zenei világ. Édesanyám ráadásul énekesnő volt hajdanán, így a szó szoros értelmében mondhatom, hogy a zene szeretetét az anyatejjel szívtam magamba.

 
 

Milyen musicaleket kedvel?

 
 

Nagyon nehezet kérdez, mert amíg csak Magyarországon láttam színházi előadásokat, addig meglehetősen behatárolt volt ez a kör; ezek között volt a Funny Girl vagy a Hello, Dolly!, tehát a klasszikus amerikai filmmusicalek; de időközben kitárultak a lehetőségek. Magam is gyakran járok külföldre előadásokat nézni, és nagyon nehéz lenne most „a kedvenc” produkciót kiragadni. Mindig nagyon izgalmasak a Cole Porter-darabok, de a Nyomorultakat is egy gyönyörű előadásnak tartom, amelyben Győrben játszhattam is.

 
 

Vannak álomszerepei?

 
 

Voltak, de szerencsére már azokat is eljátszhattam. Nincsenek szerepálmaim, mert mérhetetlenül boldog vagyok, hogy sok-sok mindenkinek eszébe jutok, és újabb és újabb szerepekkel kínálnak meg, ami állandó készenlétet igényel, és én pont ezt szeretem.

 
 
 

Mik a tervei a jövőt illetően?

 
 

A veszprémi Petőfi Színház új igazgatót kapott Bujtor István személyében, aki hamarosan felújítja a Hyppolit, a lakáj című nagysikerű rendezését, úgyhogy ott Schneiderné szerepében lehet majd engem látni. A nyári előadások után ősztől a Pesti Magyar Színházban látható majd az Anything Goes, A Kaktusz virágában pedig változatlan játszom, szintén egy zenés darab, és nagy örömmel jelenthetem, hogy immár a hatodik évadot kezdjük el.

Kapcsolódó tartalmak