VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

TIÉD A LÁNYOM, ABIGÉL

Interjú Somogyi Szilárddal
Mi az Abigél musical születésének története, és milyen szerepet játszottál benne?

Már korábban is megpróbáltuk elkérni az Abigél jogait Magda nénitől, de ő helyette inkább az Álarcosbál című regényét kínálta fel adaptálásra, amiből Szemenyei Jánossal meg is írtunk egy musicalt. A bemutató annyira tetszett Magda néninek, hogy utána azt mondta nekem: „Rendben van, tiéd a lányom, Abigél!”. Én persze azonnal éreztem a feladat súlyát, és tudtam, hogy ezt nem lehet csak úgy megcsinálni. Közben teltek-múltak az évek, én pedig rendező lettem a Budapesti Operettszínházban, és Kerényi Miklós Gábor direktor úr azt mondta, szívesen felállítja a stábot ahhoz, hogy ez a darab létrejöhessen. Ekkor kértük fel Miklós Tibort szerzőtársnak és Kocsák Tibort zeneszerzőnek. Miután Magda néni is áldását adta ránk, 2006-ban nekiláttunk az Abigélnek.

Hogyan emlékszel vissza a Szabó Magdával való viszonyodra?

Azzal a csodálatos asszonnyal mindenről lehetett beszélni; nem tudtam olyat kérdezni, amihez ne tudott volna hozzászólni, legyen az történelem, földrajz, latin, francia… A tudása, az élete el van rejtve az Abigélben is. Köztudott, hogy a Für Elise-t tartják az önéletrajzi regényének, de én azt gondolom, mindegyik regényére rá lehet ezt mondani egy kicsit. Magda néni mindegyikbe beleírta saját magát, és ezt mindig meg kell fejteni. Nagyon érdekes, hogy az utolsó interjújában azt nyilatkozta, ő Horn Mici az Abigélben. Szerintem viszont – az alapján, ahogy én őt megismertem – inkább Zsuzsanna testvérhez hasonlít.

Hogy alakult ki a produkció szereposztása?

Az Operettszínház egy repertoár színház, amely saját társulattal rendelkezik. Ebből kifolyólag először azt néztük meg, hogyan tudjuk kiosztani társulaton belül a szerepeket, aztán nyáron végig egy bezárt szobában ültünk a kreatív csapattal, hogy eldöntsük, hol legyenek a dalok, milyenek legyenek a kulcsjelenetek. Horn Mici esetében arra jutottunk, hogy őt Ruttkai Éva után egy olyan színésznőnek kell játszani, aki a 21. század Ruttkai Évája. A szó legnemesebb értelmében, úgy gondolom, hogy ez a hölgy ma Udvaros Dorottya. Nem összehasonlítani akarom őket, de a szerephez szükséges temperamentum és színészi non plus ultra Dorkában fantasztikusan ölt testet. Emellett óriási szerencse, hogy a mi színházunkban van egy olyan színésznő, mint Siménfalvy Ágota, aki a Menyasszonytáncban is hatalmasat alkotott, igazi musicalsztár, és nagyon jó választás Mici karakterére. Balikó Tamás vendégművész és Jantyik Csaba evidens választás Torma Gedeon szerepére, a két Vitay Georginát pedig a Rudolfban és a Rómeó és Júliában elért sikereik után egyértelmű volt, hogy a Vágó lányokra osztjuk. Nagyon jól összeállt az ensemble is, az operettes szubrettek között kiválóan ki lehetett osztani a lányszerepeket a maguk fiatalos, csacsogó lendületével – Kiss Marit, Torma Piroskát –, és érdekes volt látni, ahogy a két műfaj összeér. Vitay tábornokot, az apát a mi színházunkban egyértelműen Földes Tamás és állandó váltója, Pálfalvy Attila játssza. Ezek a dalok tehát a mi társulatunk tagjaira születtek, ez a musical erre a színházra íródott, ezért annak, aki majd később újra színpadra szeretné állítani, igen nehéz dolga lesz, hiszen meg kell találnia az olyan hangokat, amelyek jelen pillanatban Magyarországon a mi színházunkban tömbösödtek össze.

Mennyire jelentett nehéz feladatot a csaknem 600 oldalas mű színpadra adaptálása?

Hatalmas kihívás volt, és még nem vagyok a végén. Példának okáért, az első felvonás azzal ér véget, hogy Gina kibékül a lányokkal, amit szép zárójelenetnek gondoltam. Ám ez a könyvnek nem a felénél, csak a két ötödénél van… Következett a nehéz kérdés: mi maradjon ki? Ennek a dolognak Kalmár és Kőnig tanár úr valamint Zsuzsanna testvér szerelmi háromszöge áldozatul esett. De rá kellett ébrednünk, hogy számunkra most az a fontos, hogy Vitay Georgina hogy látja a történéseket, hogy az ő kis lelkében miképpen játszódik le ez a dráma. Innen jött az az ötlet, hogy egyfajta flashback technikával a darabot a könyv két harmadánál kezdjük, amikor Gina nem találja Horn Mici kulcsát, és onnan pörögnek vissza a jelenetek, mintegy visszatekintésként a múltba. Mikor a cselekmény újra elérni a kulcsos jelenetet, onnantól mondhatni „real time”-ban folytatódik a történet. Mindez persze azt jelenti, hogy Gina csak pillanatokra megy le a színpadról a darab folyamán, hiszen mindent az ő látószögéből látunk. Persze a színpadi dramaturgia szabályai miatt szükség volt olyan jelenetekre is, amik segítik a változásokat, mégis fontos kortörténeti aspektusból vagy Gina szempontjából fontos jelentőségük van. A 3-4 szálon futó cselekményt klasszikus színházi módszerekkel nem lehetett megoldani, így forgószínpadra és egyfajta szürreális térre volt szükség. A koncepció lényege, hogy a Matulának, Árkodnak egy olyan szelete került fel a színpadra, ami megold mindent. Egy rácsos szerkezetről van szó, ami olyan, mint egy börtön, amit gyűlölünk, ami be tud zárulni, mint egy olló, mintegy magába zárva Ginát.

Az elmondottakból is látszik, hogy nagyon fontos számomra a vizualitás; nekem először mindig a kép van meg, ahová el szeretnék jutni, és az adott képből fejtem vissza a szituációt. Azt gondolom, egy zenés rendezőnek először muszáj képekben gondolkoznia, hogy utána megrendezhesse a jeleneteket.

Úgy tudjuk, a szabadtéri bemutató lehetősége is felmerült és az Operettszínházon is bizonyára elgondolkodtatok. Végül mi alapján választottátok ki a Thália Színházat?

Ezt a produkciót úgy találtuk ki, hogy bármely színpadon játszható legyen, amelynek van egy 10.5 méteres forgója, tehát akár szabadtéren is. A Budapesti Operettszínházban 21 igen sikeres produkció fut, és egyiket sem állt szándékunkban levenni. Evidensnek tűnt, hogy az Operett több produkciójának is helyet adó Thália színpadán mutassuk be az Abigélt. Olyan műsorpolitikát alakítottunk ki, amely lehetővé teszi, hogy párhuzamosan működjünk. Amíg az Operett nagyszínpadán operett előadások mennek, addig a másik csapat a Tháliában játszhatja az Abigélt vagy az Oltári srácokat.

A fiatalabb és az idősebb generációra is számítotok, hogy eljönnek megnézni az előadást?

Az Abigélt 10-től 99 éves korig bárkinek merem ajánlani. Kocsák Tibor helyenként szívbemarkoló, máshol sodró lendületű, szenvedélyes zenéje mindenkinek tetszeni fog; de természetesen helyet kap majd a humor is. A darab szerkezetében más, mint a film, de hangulatában nem, mondanivalójában pedig némileg különbözik, mivel már a 21. századot éljük. Máshová kerültek a súlypontok, hiszen például a szülő-gyermek viszony valahol nagyon lent van manapság, az emberek sokszor elmennek egymás mellett, több országban pedig most is háború dúl. Tehát a kor szociológiai problémái is benne vannak a musicalben, és csak remélni tudom, hogy a nézőtéren ülőket megérinti és elgondolkoztatja ez a két és fél óra.

Az Operettszínház tudatosan úgy döntött, hogy a Broadway-típusú musicalek bemutatása helyett inkább a drámai katarzist okozó darabokra koncentrál, mint a Mozart! vagy a Rudolf, melyek legtöbbször egy történelmi személyiségről vagy irodalmi alakról szólnak. Fontosnak tartjuk a fiatalság nevelését, ezért – ha úgy tetszik – örök értékeket felvonultató produkciókkal szeretnénk „bombázni” őket.

Bár a darab a kreatív csapat, a művészek és a témája tekintetében is magyar, gondolkodtatok-e a külföldi közönség megcélzásán is?

Ez még egyelőre titok. Annyit elmondhatok, hogy számos külföldi musicalsikert láttam már, de kijelenthetem, hogy az Abigél bárhol a világon megállná a helyét. Ne felejtsük el, hogy már 52 országban lefordították ezt a regényt. A bemutatója kapcsán rengeteg külföldi partnerünk lett, és 10-12 producer várhatóan eljön a 27-ei ősbemutatóra is. Remélem, látnak majd benne fantáziát. A Két szív című dalt angolra is lefordítottuk, ami jelzi, hogy vannak ilyen irányú terveink.

Térjünk most rá a személyes terveidre. Milyen feladatok várnak a közeljövőben?

Számomra - úgy néz ki - jól állnak odafent a csillagok, mert eddig az Operettben minden évben olyan feladatot kaptam, amit meg szerettem volna csinálni. Az Abigél premierje után a Fame raktárszínházi premierjére próbálunk majd a Toldy Mária vezette Pesti Broadway Musicalstúdió végzőseivel. Ez a 13 fiatal nagyon ütős kis csapatot alkot, és megérdemlik, hogy darab szülessen nekik, amit várhatóan május végén mutatunk be.

Ezen kívül az Oltári srácok bemutatója kapcsán megkeresett bennünket egy másik cég, hogy nincs-e kedvünk a Spring Awakening közép-európai bemutatójához. A jelenlegi állás szerint már ez év decemberében színre tudom vinni ezt a darabot, méghozzá egy különleges helyszínen, izgalmas színházi kísérletként. A mű nagyon kemény emberi sorsokról szól, és a musicalváltozat sem könnyebb jellegű. Igen jónak tartom a zenéjét, nagyon lendületes az előadás arcátlanul fiatal, 16 – 25 éves szereplőkkel. Ez valóban nem mindennapi kísérlet lesz, hiszen egy 16 éves embert, aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt, nagy kihívás színpadra állítani. Senki nem tud azonban nála többet a kamaszkort, a felnőtté válást kísérő lázadásokról, frusztrációkról.

Azt még el kell mondanom, hogy a mi változatunk nem a Broadway-produkció másolata lesz; én kicsit keményebb, szókimondóbb előadást akarok, olyat, amit az Államokban talán nehezebben lehetne keresztülvinni. Mikor beszélgettem a kinti producerrel, meg is jegyezte, hogy mi, európaiak keményebbnek látjuk a világot, mint ők. Mindenesetre nagy izgalommal nézek a feladat elé, és remélem, itthon is lesz legalább olyan siker, mint a Broadway-n, ahol 8 Tony-díjat kapott.

Említetted, hogy számos külföldi produkciót is láttál. Melyik a kedvenc musicaled?

Mindig az a nagy szerelmem, amin éppen dolgozom, jelenleg tehát az Abigél. De nem csak a darabot, a színészeket is szeretnem kell, akiket megrendezek. Mert nekem muszáj őket szeretnem, anélkül nem tudok a munkámra koncentrálni. Az ember persze szívesen fogadja az új kihívásokat, de egyelőre nincs most annyi új musical, a régieket meg már többször is megcsinálták. Szívesen színre állítanék még egy Szabó Magda művet, nagyszerűnek tartanám, ha az Abigél és az Álarcosbál után egy harmadik rendezéssel összeállna a trilógia. Tehát azért még van pár dolog a tarsolyomban.

 

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak