VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ÉDES TEHER

Interjú Vágó Zsuzsival

Az ifjú művésznő már a Budapesti Operettszínház több darabjában is bizonyíthatta tehetségét, sőt, nemrég a mozivásznon is feltűnt. A hatalmas érdeklődéssel várt Abigél címszerepében azok is megismerhetik majd, akik eddig még nem látták őt színpadon. Zsuzsival a nem mindennapi felkéréssel kapcsolatos érzéseiről, eddigi pályájáról és terveiről beszélgettünk.
Hogy fogadtad, hogy első szereposztásban, abszolút főszerepben léphetsz színpadra az Abigélben? Hogyan talált meg a felkérés?

Az elején nem tudtam semmilyen konkrétumot. Somogyi Szilárd rendező és Kerényi Miklós Gábor direktor úr is felvetette, hogy készülnek a darabra, de csak később, Szilárdtól hallottuk, hogy Vágó Bettire és rám gondoltak Vitay Gina szerepére. Aztán ki is írtak rá, és csak a papírról tudtuk meg, hogy ki melyik szereposztásban kapott helyet.
Természetesen nagyon örülök neki, hogy most első szereposztásban játszhatok, de sem Bettinek, sem nekem nem a sorrend a legfontosabb. Mindketten borzasztó boldogok vagyunk, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget.

Mennyire érzed magadénak a szerepet, illetve mennyit merítettél a könyvből és a filmből ahhoz, hogy felépítsd Gina karakterét?

Azt hiszem, egyáltalán nem szégyen, hogy sokat merítettem Szerencsi Éva játékából, hiszen fantasztikus művésznőnek és színésznőnek tartom. Sajnos elég korán távozott közülünk, 2004. szeptember 6-án. Nagyon érdekes, hogy én ezen a napon születtem. Hiszek a sorsszerű dolgokban, ezért azt gondolom, talán nem véletlen, hogy éppen én vihetem tovább ezt a kultuszt.
Ez a feladat persze iszonyatosan nagy teher, de édes teher, hisz volt mihez visszanyúlnunk: előttünk volt egy különleges film, benne csodálatos színészekkel, akikkel nemrég szerveztünk egy találkozót az Operettszínházban. Meséltek a korról, a forgatásról; Garas Dezső például könnybe lábadt szemmel idézte fel az emlékeit. Akkor, ott éreztük át igazán ennek a feladatnak az igazi súlyát. A film az egész ország szívében nagyon mély nyomot hagyott, az újabb generációkat is megérinti, de ha vannak olyanok, akik esetleg eddig nem hallottak róla, akkor remélem, a musical majd megismerteti velük ezt a gyönyörű történetet és természetesen Szabó Magdát.
Ezen a művésztalálkozón döbbentem rá igazán, milyen nagyszerű dolog, hogy mi visszük először színpadra ezt a darabot, és én főszerepet játszhatok benne. Nagyon remélem, hogy a produkció méltó lesz mindahhoz, amit a regény képvisel.

Mennyire áll hozzád közel a Kocsák Tibor által szerzett zene?

Kocsák Tibor
zenéje nagyon fontos számomra, többek között azért is, mert az ő művei mindig egy lépcsőfokkal feljebb segítettek a pályámon. A szerzeményei mindig igen nehéz feladatot jelentettek nekem, de épp ezért érzem őket nagyon hasznosnak. Én a Légy jó mindhalálig című musicaljén nőttem fel. Soha nem felejtem el, ahogy 13 éves koromban könnyes szemmel követtem Nyilas Misi sorsát a színpadon, és azt sem, hányszor hallgattam és énekeltem végig Szinetár Dórival a kazettát.
Aztán megismertem az Anna Kareninát, elkezdtem énekelni a dalokat, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nehezebb részeket is sikerült megoldanom. Utána következett az Utazás, amiben már szerepelhettem, mint Éva. Abban az időszakban is rengeteget köszönhettem Kocsák Tibor zenéjének.
Most az Abigélben is van egy igen nehéz duettünk Kiss Marival; hatalmas kihívás, de hihetetlen érzés énekelni, és nagyon bízom benne, hogy nagy sikert arat majd.
Szeretném még kiemelni Kocsák Tibor szerzeményeivel kapcsolatban, hogy a zenéje mindig halál pontosan kifejezi, miről szól az adott jelenet. Azt gondolom, Gina zeneileg és művészileg is az eddigi legnehezebb szerepem.

A darabban szinte végig a színpadon vagy, nagyon kevés pihenőt kaptál. Milyen arányban szerepel a produkcióban az ének és a próza?

Igen, az első felvonásban el sem hagyom a színpadot, és a másodikban is alig. Akad pár apróbb pihenő, de azok is inkább gyors jelmezváltással telnek.
Ginának két nagyobb szólója van, illetve három nagyduettje, Kiss Marival, az édesapjával és Kuncz Ferivel. Megemlítenék még egy tercettet, Torma Gedeon igazgatóval és Kuncz Ferivel, és persze a közös, „montázs-szerű” dalokat is. Ebből is látszik, hogy rengeteget éneklünk a darabban, ezért edzenünk kell rá, hogy végig bírjuk szusszal. Azt hiszem, soha nem szerepeltem még ennyit színpadon egyetlen előadás során.

Az Eurovíziós Dalverseny magyarországi döntőjében Mészáros Árpád Zsolttal a harmadik helyen végeztetek, ami nagyon szép eredmény. Te mit vártál ettől a versenytől?

Őszinte leszek: ott a helyszínen megindult bennem a versenyszellem, és Árpival mindketten nyerni akartunk. Persze egyáltalán nem vagyok elkeseredve, hiszen ennek a darabnak és ennek a dalnak más a feladata, nevezetesen az, hogy becsalja a nézőket a színházba és átadja a közönségnek mindazt, amiért megírták. Természetesen jó érzés lett volna, ha az Abigél egyik dalával képviselhettük volna Magyarországot a nemzetközi döntőben, de nem vagyok csalódott, hiszen a magyar közönség így is megismerhette, és remélhetőleg a musicalt is nagy érdeklődés övezi majd.

Az eddigi szerepeid közül melyik volt a kedvenced, és változik-e a sorrend az Abigél bemutatójával?

Eddig a Rudolf Vetsera Máriája volt a kedvenc szerepem, de nagyon úgy tűnik, hogy ez most megváltozik. Így a próbafolyamat végén, a célegyenesben különösen megfogott, hogy ez egy magyar darab, magyar szerzőktől és magyar történettel. Mindez erősíti bennem az érzést, hogy Gina szerepe lesz a kedvencem, de ezt csak a premier után tudom megmondani. Fantasztikus a történet, hatalmas szeretet övezi, ezért igen nagyok az elvárásaim magammal szemben. Bízom benne, hogy jól megoldom majd a feladatot.

Tudnál említeni olyan szerepet, amit nagyon szeretnél eljátszani, de még nem adódott rá lehetőséged?

Igen. Nagy vágyam eljátszani a Miss Saigonból Kim szerepét, de nem tudom, lesz-e még lehetőségem rá. Győrött műsoron volt tavaly, de nem hiszem, hogy Kerényi Miklós Gábor tervei között van a musical felújítása a közeljövőben. Mindenesetre ez egy nagy álmom, de bármi újban szívesen kipróbálom magam, mert szeretem a kihívásokat.

Nemrég kipróbáltad magad a mozivásznon is a Casting minden című filmben. Mennyire fogott meg a filmezés? Szívesen állnál újra a kamerák elé?

Nagyon szerettem a filmezést, egészen más, mint a színház, más hozzáállást és munkamódszert kíván. Annyiból könnyebb, hogy többször fel lehet venni egy jelenetet, bár Tímár Péter rendező nem arról híres, hogy tízszer meg lehetne ismételni valamit. Abban viszont nehezebb volt, hogy önmagamat visszább kellett fognom. Nagyszínpadhoz, nagy térhez, szélesebb gesztusokhoz vagyok szokva, amikre a közeli felvételeknél általában nincs szükség. Egyébként is egy nagy hévvel magyarázó, karakánabb embernek tartom magam, úgyhogy figyelnem kellett rá, hogy visszavegyek egy kicsit, ha épp azt kívánja a jelenet.

Nagyon jó kis stáb jött össze, jól teltek a forgatási napok, úgyhogy kitűnően éreztem magam. Szívesen filmeznék újra, de ez természetesen nem csak rajtam múlik. Remélem, kapok majd még felkérést, és hívnak meghallgatásokra.

 

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak