VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

30 ÉVES A MACSKÁK – INTERJÚ SZEREDNYEY BÉLÁVAL, HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓVAL ÉS KISFALUDY ZSÓFIÁVAL

2013. március 25-én ünnepli a Madách Színház a Macskák bemutatásának 30. évfordulóját. A jubileum alkalmából a magyar bemutatón Micsel Rumlit alakító Szerednyey Bélával, a Mindleveryt megformáló Hűvösvölgyi Ildikóval, valamint a hamarosan Bombalurina szerepében debütáló Kisfaludy Zsófiával beszélgettünk.

Mi lehet az oka annak, hogy ennyire sikeres még ma is ez a darab?

Sz.B.: Ezt úgy hívja az angol, hogy family entertainment, tehát családi szórakoztatás. Nem véletlen, hogy a Madách Színház most megint egy ilyenbe fogott bele a Mary Poppins-szal. A nézőszám ilyenkor megduplázódik, hiszen egy igényesen összeállított gyerekeknek szóló musicalre a felnőttek is szívesebben ülnek be. Remek ötlet volt Webbertől, hogy egy Angliában közismert állatvers-ciklusra írta meg ezt a musicalt, egyedi és érdekes műfajt alkotva vele. Ezen felül az ember csodálja az énekes-táncos színészeket, hiszen az egy bravúr, ha valaki egyszerre tud profi módon táncolni és énekelni, ami ebben a musicalben elvárás.

Gondolták volna a bemutató után, hogy a Macskákat még 30 év múlva is játszani fogják?

Sz.B.: Angol nyelvterületen is ugyanezt a fekete macskaszemes plakátot lehet látni, azzal a felirattal, hogy Now and forever!, vagyis Most és mindörökké!. Talán a készítők sem gondolták volna annak idején, hogy ekkora siker lesz, de biztos vagyok benne, hogy ha kimegyünk Európába vagy a világba bárhová, ez a musical valahol fut.


Forrás: Madách Színház

Webber nagyon szereti a Macskák magyar változatát. Miben volt más vagy jobb a magyar előadás?

Sz.B.: Webber a tradicionális proszcénium színházat részesítette előnyben az aréna színházzal szemben. Ben Mickering és Mindlevery számát, amit a bemutatón Hűvösvölgyi Ildikó és Gyabronka József táncolt, nem tartották elég sikeresnek Londonban, ezért írtak hozzá egy új zenét, és Amerikában már azzal játszották. Miután Webber a Broadway-bemutató után megnézte a magyar előadást, visszaállította az eredeti zenét, és Stockholmban már ismét ezzel került bemutatásra.

Micsel Rumli szerepén kívül Mefisztulészt is játszotta. Milyen volt a váltás?

Sz.B.: Az eredeti előadásban ez egy és ugyanaz a macska, így semmiféle lelki törést nem okozott, hogy egy másik macska bőrébe kellett bújnom. Micsel Rumli egyébként egy loncsos macska, egy igazi retkes kandúr, a Macskák könyvének magyar fordításában Ladiklaki Kandúr néven szerepel (Tellér Gyula fordítása – a szerk.).

Mi volt a legmeghatározóbb élménye a darabbal kapcsolatban?

Sz.B.: Óriási élmény volt, mikor a tapsrenden egyik kezemmel foghattam az áldott emlékű Seregi László kezét, a másikkal pedig Andrew Lloyd Webberét. Meg is van nekem ez a fénykép, máig örömmel emlékszem vissza erre a pillanatra.

Ezután Hűvösvölgyi Ildikót, és lányát, Kisfaludy Zsófiát kérdeztük az előadásról.

Mi okozza a darab töretlen sikerét?

H.I.: Szerintem a musical titka a macska-létben van. A macska nagyon simulékony, nagyon izgalmas, nagyon szeretnivaló, édes állat, társa az embernek. Ez a darab mindenkit érdekel, korosztálytól függetlenül. Azok, akik fiatalkorukban látták, felnőve elviszik rá a gyerekeiket is. T. S. Eliot versei és Webber zenéje egyaránt fantasztikusak, és ne felejtsük el Romhányi Józsefet sem, hiszen a magyar fordítás is zseniális. Ahogy az emberek különböznek, úgy ezek az emberi tulajdonságokkal rendelkező macskák is. Ez egy örökös téma. Arról nem is beszélve, hogy dresszben lehet látni csinos fiatal lányokat és fiúkat, ráadásul farokkal. Ez kicsit pikáns, extravagáns dolog, ami izgatja a közönséget.

K.Zs.: Én azt is hozzátenném, hogy ez a darab egyedi, ilyen nincs több a világon.

H.I.: Így van. Ezt Webber megálmodta, Romhányi nagyon szellemesen lefordította, humor, kedvesség van benne, végtelenül látványos, könnyed előadás, amin nem kell olyan nagyon sokat gondolkodni. A fiatal-, a közép- és az idősebb generáció is ugyanúgy tudja élvezni, és szerintem ezért fog újabb 30 évig menni.

 


Forrás: Madách Színház

Mit jelentett önnek a Macskák, hogy élte meg a bemutatót?

H.I.: Az én életemben maga volt a csoda. 1981-ben született meg a nagyobbik lányom, Nóra. Rögtön utána Csukás István első mesejátékában, az Ágacskában játszottam, majd a Három a kislányban énekeltem Médit, közben párhuzamosan alakítottam Kaposváron a János vitéz Iluskáját. Ha lehet csúcsa egy színésznő pályájának, akkor ez volt az. Tele voltam élettel, tele voltam vággyal, és egyszer csak azt mondták, hogy itt van a Macskák. Az a fél év, amíg próbáltuk, maga volt az öröm. A premiert sosem felejtem el. A büfében utána eltáncoltuk az egész bált, annyira imádtuk egymást és a darabot. Mindenkinek készítettünk ajándékot, én például egy kivágott macskafejet adtam a kollégáimnak. Azt akartuk, hogy ne legyen vége soha. Zokogtam, mikor mentünk haza, és úgy éreztem, soha többet nem leszek ilyen boldog az életben.

Neked milyen emlékeid vannak a darabról?

K.Zs.: Még kicsi voltam, 5-6 éves, ezért csak elenyésző emlékképeim vannak. A nagymamámmal ültünk és néztük anyát. Arra emlékszem, hogy sokszor megijesztettek. A trükkökön mindig ámultam, figyeltem, hogy honnak kerülnek elő a különböző kellékek. És én is kaptam macskafejes kártyát.

H.I.: Meg a lemezről a füledben van a hangunk.

K.Zs.: Persze. Azóta már nagyon sokszor láttam, amikor csak tudok, belopódzom ide a színházba és megnézek valami darabot. Itt voltam a 25 éves évfordulón is, akkor még a nézőtéren ültem és néztem anyut a színpadon, most a 30. jubileumon pedig ott leszek mellette, ami hihetetlen érzés.

Hogyan készültél a szerepre? Kértél tanácsot édesanyádtól?

K.Zs.: Én a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskolában énekes-táncos színésznek tanulok, abszolút ez a vonalam, ebben tudom elképzelni a jövőmet is. A próza is nagyon érdekel, de egyelőre még csak zenés darabokban játszhattam. A szereplőválogatás idején anyuval a konyhában gyakoroltam a kéztartást, a viselkedést; macska-létet tanultam tőle, de a két karakter egyébként teljesen más. Az övé a pici, lopakodós, rafinált macska…

H.I.: Az enyém a clown figura, a lányomé pedig a dög macska, az a fajta, akire mindenkinek fáj a foga. Egyébként az az igazság, hogy ehhez a pályához a szerencse a legfontosabb. Az, hogy így álltak most a csillagok, hogy ez az osztály pont most végez Sárközi Gyulánál, aki a betanító balettmester, hihetetlen dolog.

K.Zs.: Az elmúlt időszakban volt egy pár bemutatóm meg beugrásom, és én is úgy érzem, a Jóisten a tenyerén hordoz most engem. Nagyon hálás vagyok mindezért.


Forrás: Madách Színház

Miben más a magyar Macskák, mint a világ többi előadása?

H.I.: Szerintem személyesebb. Webber, mikor annak idején látta, Haumann Pétert, és a mi duettünket (Ben Mickering és Mindlevery, Hűvösvölgyi Ildikó párja Gyabronka József volt – a szerk.) emelte ki. Ez a duett neki Londonban nem tetszett, és át is írta. Miután megnézte a miénket, azt mondta, ha tudja, hogy ez ilyen jó, akkor eszébe sem jut átírni. Ez egy óriási dicséret volt tőle. De ehhez természetesen Seregi László koreográfiája is kellett.

Ön szerint változott a darab a kezdetek óta?

H.I.: Igen, más lett, azóta egy csomó minden átfazonírozódott. Harminc év alatt sokat változott a táncstílus, ma már követelmény, hogy a szereplők nagyon magas szinten táncoljanak és énekeljenek. Mi prózai színészek voltunk, korábban már számos szerepet eljátszottunk, a televízióból is ismert minket a közönség, és a teljesítményünket annál jobban becsülték, hiszen tudták, hogy mi fél év alatt tanultunk meg így táncolni. A mi koreográfiánk könnyebb volt,  nem pont ugyanazt csináltuk, mint a tánckar, de ma már ez nincs így: a szólisták is ugyanúgy táncolnak mindent. Ahogy elmúlt az idő, mások lettek az igények és az elvárások.

Amikor én játszottam, még fél-playbackkel dolgoztunk, nem élő zenekarral. Minden este ugyanazt kellett csinálni, ugyanarra a zenére énekelni, kevesebb lehetőség volt a változtatásra. Most a Mary Poppinsban is tapasztalom, milyen más minden előadás, ha a zene is élőben megy.

K.Zs.: Ma már minden előadás kihívás, össze kell hangolódni a zenekarral, meg kell érezni a ritmusát, a hangulatát. Ez egy nagyon izgalmas, érdekes feladat.

H.I.: Én kíváncsian várom az új produkciót. Szeretem a fiatalokat, örülök, hogy ilyen tehetségesek, és örülök, hogy egy újabb vérátömlesztést kap a Macskák, mert bizony az előadások idővel elfáradnak, és ilyenkor kell, hogy impulzív, akaraterős fiatalok jöjjenek. Ettől az egész darab új életre kap.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak