VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

A NYOMORULTAK - INTERJÚ MILLER ZOLTÁNNAL

"Ez a darab számomra mérföldkő, nem csak szakmai, hanem lelki életemben is."

A nyomorultak három szerepében is láthatta már a közönség, a darab számára máig euforikus élmény, és vallja, hogy ez a musicalirodalmi mestermű fontos tanítást is tartogat az odafigyelőknek az igazság természetéről. A Viva la Musical! Miller Zoltánnal beszélgetett.

Több A nyomorultak produkcióban is játszottál. Volt olyan, ami valamiért kiemelkedett a többi közül Számodra?

Mindegyik különleges volt a maga módján. A németországi – ahol Enjolras-t alakítottam - volt eddigi életem legprofibb produkciója. Élmény volt olyan körülmények között dolgozni, ahol semmiféle kompromisszumot nem ismertek. A Madách Színházas karrierem kezdete Marius volt, ami nagyon szép emlék a mai napig. Kecskeméten pedig - ahol Javert-t játszottam - szerintem hihetetlenül magas volt a színvonal. Ráadásképp egy vidéki színházban szerepelni mindig egyedi, sajátságos élmény. Valahogy teljesen más hangulata van, akkor is, ha Kecskemétre például sokan utaztak az ország más pontjairól is megnézni a darabot.

De úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy hol játszottam volna; ez a darab számomra mérföldkő, nem csak szakmai, hanem lelki életemben is. Magát a matériát nem lehet elrontani, ha van egy zenekar, ami eljátssza, ami a kottában le van írva, és a hangosítás lehetővé teszi, hogy a néző értse a színpadon elhangzó szöveget. Számomra a musicalirodalomban A nyomorultak mindent visz.

Ahogy említetted, álltál már a barikád mindkét oldalán. Milyen érzés több szereplő szemszögéből látni ugyanazt a darabot?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert elviekben az lenne a válasz, hogy minden egyes szereplőnél más – és ez valamilyen szinten igaz is, de nem teljesen. Alapvetően, érzelmi szinten mindenki ugyanazokon a vívódásokon és felismeréseken megy keresztül, csak másképp éli meg azokat. Persze fizikai síkon Javert szemszögében egy teljesen más folyamat zajlik le, mint a nézőében, hiszen pont a nézővel ellentétesen értékeli Jean Valjean-t a darab végéig, ahol végül öngyilkos is lesz. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy ebben a műben, akárcsak a való életben, minden szereplőnek tökéletesen igaza van a saját szempontjából. Ezért mondják talán a buddhisták is azt, hogy döntsd el, hogy mindig igazad lesz vagy boldog leszel, mert a kettő együtt nem működik. Az igazság mindig egy adott személy szemén keresztül látott valóság. Számomra A nyomorultak picit arra is tanít, hogy figyeljünk jobban oda, mit nevezünk igazságnak.

Azért találtam izgalmasnak Javert figuráját mindig is, mert sokszor azt láttam, hogy egy kőkemény, már az agresszivitásba hajló rendőrként, igazi főgonoszként vonul végig a darabon, és én ezt a véleményt nem osztom. Németországban egy fantasztikus, wagneri bariton hanggal megáldott úriember alakította ezt a szerepet; nagyon kemény és feszes volt, ellentmondást nem tűrő módon vitte végig az egész darabot, de a nézőtérről figyelve én azt vártam, hogy mikor fog váltani. És amikor eljött az a pillanat, amikor Javert elengedi Jean Valjeant, ez nem történt meg, és ezáltal bukott az egész koncepció.

A három karakter közül melyik állt Hozzád a legközelebb?

Ez életszituációtól és kortól is függ. Például még most is el tudnám játszani Mariust, de már nem szeretném, mert már nincs rá szükségem az emberi fejlődésemhez. Most már szem előtt tartom azt is, hogy egy szerep az én fejlődésemet is szolgálja.

Hogy érzed, Jean Valjean szolgálná?

Igen, szakmailag, emberileg, színészileg – ez a musicalirodalom férfi szerepeinek mindenféleképpen a csúcsa. Érdekes módon, eredetileg Jean Valjeanra kértek fel Kecskeméten, de akkor azt mondtam, hogy most nem szeretném eljátszani, ugyanis vannak olyan hangi követelményei a szerepnek, amire kőkeményen fel kell készülni. Ha elvállalom, fél évig kizárólag ennek szenteltem volna az életemet, hogy úgy tudjam megcsinálni, ahogy még nem sokan. Szerintem csak így érdemes.

Mi okozza a mű töretlen népszerűségét véleményed szerint?

Elsősorban az, hogy van egy remekmű, ami alapján készült és van még egy remekmű, amit hozzá írtak. Ez utóbbi kendőzetlenül képes az érzelmek megmutatására, mind zenéjében, mind szövegében. Maga a mondanivaló kompromisszumot nem tűrő módon jön le a színpadról. És szívbemarkolók a helyzetek, a történetek, az emberi tragédiák, amiket látunk. Ez egy olyan darab, ami az embereket megérinti nemtől  kortól  függetlnül. Mindenkire hat  és ez egyedülálló.

Mi volt a legmeghatározóbb élményed A nyomorultakkal kapcsolatban?

Visszatérve az eső alkalomhoz, amikor Németországban játszottam, nagy szerencsém volt, hogy a német struktúrában Enjolras első megjelenéséig és halála után szinte minden jelenetben benne voltam, mint kórus. Ahogy minden más szereplő is, kivéve Jean Valjean-t és Javert-t. Ezért ismerem a musical minden hangját. A legmarkánsabb élmény pedig az az eufória, amit végig ezzel a darabbal kapcsolatban éreztem, és érzek a mai napig.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak