VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

A SZÉPEK IDEJE - INTERJÚ FÜR ANIKÓVAL

"Egyéni döntés kérdése, hogy milyen szinten éljük meg az életünket."

A Múzeumok Éjszakáján lesz látható először Galambos Attila és Nyitrai László új monomusicalének, A szépek idejének keresztmetszete Für Anikó előadásában. A mű középpontjában egy önbizalom-hiányos, egyedülálló nő félelmei, küzdelmei és vágyai állnak, aki problémáira a megoldást a szépészeti beavatkozásokban látja. Für Anikó Jászai-díjas érdemes művésszel a darab által felvetett kérdésekről beszélgettünk.

Úgy tudom, három évvel ezelőtt merült fel a közös munka ötlete Nyitrai Lászlóval és Galambos Attilával.

Attilát időtlen idők óta ismerem, még a főiskolás időkből, számos dalát és fordítását énekeltem. Volt egy eredeti alapötletünk, de mivel mindhárman meglehetősen elfoglaltak vagyunk, ezért van A szépek idejének ilyen hosszú előélete. Most van az a metszéspont, amikor van erre időnk és kapacitásunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fiúk a babérjaikon ültek: rengeteget dolgoztak ezen a lehetséges projekten, és az alapötlethez képest ők még továbbmentek témában. Végül, több kanyar után Jurás Jenő monodrámája lett az átértelmezett alapanyag. A zenének nagyjából 80%-a kész, ennek megfelelően a dalszövegek is, jelenleg a formákon és a tartalmon dolgozunk, hogy ez még teljesebb, izgalmasabb, még személyre szabottabb legyen.

Néhány évvel ezelőtt nagyon markánsan letette a voksát a természetes szépség mellett, és a szépészeti beavatkozások ellen, ami nagyban összevág a darab témájával.

Véleményem szerint beteges dolog, amikor ennyire a látszatba próbálnak emberek kapaszkodni, akár az egészségüket is kockáztatva. Nyilvánvalóan könnyebb elhinni a reklámokban szereplő tizenhat éves lánynak, hogy a csodakrémtől maradt fiatal a bőre, adott esetben könnyebb átszabatni az arcodat, mint átgondolni azt a helyzetet, hogy a test öregszik, ellentétben a lélekkel, amely kortalan. Pedig ennek feldolgozása, ez a szellemi befektetés nélkülözhetetlen feltétele a harmonikus létezésnek.

A világunk eléggé a felszínen mozog, elvesztette az értékét az a bölcsesség, ami a korral együtt jár, és egyre inkább csak a külsőségek számítanak. Mit gondol, mi lehet az oka, hogy ennyire elmentünk ebbe az irányba?

Talán az, hogy a technikai fejlődés annyira a fő mozgató rugója lett az életünknek, hogy tulajdonképpen már a következő generáció tanítja az előzőt, tehát ebben a tekintetben megfordultak a dolgok. Pedig a tapasztaltságot, és a megélést nem lehet pótolni. Napi szinten sulykolják belénk reklámokkal, hogy fitteknek, fiataloknak kell maradnunk, és hogy az emberre nézve a legnagyobb fenyegetést a ráncok és a foltok jelentik. Az életünk központjában a tökéletes mosás és a hibátlan, ránctalan arc kell, hogy álljon… Ezeknek a marhaságoknak be lehet bedőlni, csak szerintem rettenetesen macerás és kényelmetlen. Egyéni döntés kérdése, hogy milyen szinten éljük meg az életünket, hogy valaki csak a felszínen kapirgál, vagy mélyebbről merít.

Olyan szakmában mozog, ahol néha sajnos a külsőségek többet nyomnak latba, mint a tehetség. Érezte már valaha hátrányát, hogy így gondolkozik ezekről a dologról?

Nem, szerencsére úgy érzem, a kereslet nem találkozik a kínálattal. Sőt! Ha olyan típusú feladatokat vállalnék a szakmában, ami kimeríti a celebség kategóriáját, akkor valószínűleg ebből adódott volna már problémám. De a feladataimban és a munkám minőségét illetően ez nem merül soha fel. Ez valójában nem is probléma, hanem egy mesterségesen gerjesztett dolog, amit az extra profit generál, a többség meg vakon megy utána. Egy idősebb kolléganőm egyszer azt mondta, hogy „Jó, én átszabatom magam, de akkor odaadják nekem Júliát? NEM!”. És tökéletesen igaza van: az élet a maga útján megy, és ötven évesen már ne Júliát akarjunk játszani. Manapság mindenki 200 évig akar élni, de csak 20-nak akar látszani, ami szerintem súlyosan beteg dolog. Felmerül a kérdés, hogy kinek hazudunk, és miért próbáljuk a saját identitásunkat kitörölni? Mert a sok szabás-varrás végeredménye, hogy egy idő után mindenkinek teljesen egyforma arca lesz. Nyilvánvalóan a jól ápoltság kötelező, azon kívül pedig, ha az ember idő előtt ráncosodik, érdemes utánanézni az egészségének, amivel mindenképp törődni kell. De ez nem azért szükséges, hogy 50 évesen úgy nézzen ki az ember, mint Barbie, hanem azért, hogy a gépezet működjön, és meglegyen a kellő női önbizalom. Hozzáteszem, engem sem az az ember érdekel, aki csak talpig sminkben tud értékelni, hanem az, akinek akkor vagyok a legszebb, amikor felébredek reggel.

Milyen speciális kihívások elé állítja Önt, hogy A szépek ideje egy monomusical?

Mivel szerkezetileg próbáljuk egy permanens zenei szálra felfűzni, én inkább modern mono-operának aposztrofálnám a darabot, főleg Nyitrai Laci zenei és Galambos Attila szövegírásbeli kvalitásai okán. És hogy majd el is tudom énekelni, arra a Bagó Gizella énekmesteremmel együtt töltött harminc év bátorít fel.

Ami a kihívást illeti, a darab ugyanolyan lelkiismeretes felkészülést követel, mint bármelyik más feladat, csak annyi a különbség, hogy itt nincs olyan kapaszkodó, amit egy partner tud nyújtani a színpadon. De a zene, a zenésztársak és a gondolataim ott lesznek nekem társnak. Mindenesetre nagyon várom már ezt a kalandot.

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak