VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

AMIÓTA AZ ESZEMET TUDOM, ZENÉSZNEK KÉSZÜLTEM

Interjú Kocsák Tiborral

Kocsák Tibor a magyar musicalirodalom egyik legismertebb zeneszerzője. Nevéhez fűződik többek között az Anna Karenina, a Légy jó mindhalálig, az Utazás, a Szegény gazdagok musicalek, illetve Az ember tragédiája balett változatának zenéje. Emellett a Madách Színház zenei vezetője és karmestere.

Az interjút a Légy jó mindhalálig musical 20 éves jubileumának alkalmából készítettük.

Honnan jött az ötlet, hogy megzenésítsék a történetet, ill. miért pont a Légy jó mindhalálig-ra esett a választás?

Amióta Miklós Tiborral, meg amióta én, musicaleket, vagyis inkább drámai zenés játékokat írunk, azóta mindig alapvető vágyunk és késztetésünk, hogy ezek a darabok nemes irodalmi alapanyagra készüljenek. Tudatosan keressük ezeket a témákat, annyi olyan történet van amiben nem a hétköznapi dolgok jelennek meg elsősorban, hanem lényegesen sokkal több. Számtalan téma volt/van, amit szerettünk volna, vagy meg is zenésítettünk, vagy épp folyamatban van. A Légy jó mindhalálig-al kapcsolatban Pinczés István volt az aki megkeresett minket, hogy a Debreceni Csokonai Színház 150 éves évfordulójára egy debreceni témájú darabot írjunk. Kézenfekvő volt hogy ezt a darabot válasszuk, hogy ebből egy nagyon szép zenés színjátékot írjunk, így született meg az előadás.

Miért volt aktuális a darab 20 évvel ezelőtt, és mi az ami miatt most is az?

Szerintem minden remekmű minden korban aktuális. Annyira alapvetően mély emberi dolgokról szól. Ami talán mostani aktualitását jelenti, a darabban nem hangzik el így, de az egész lényege arról szól, hogy a tudás az egy fontos dolog. A tudás, a tanulás a lehető legfontosabb része a gyerek életének, a tudás ugye hatalmat ad a mondás szerint is. Manapság ez egyre inkább kezd veszendőbe menni, a tudás leértékelődik, főleg a lelki, szellemi tudás, a lelki nemesség értéktelenedik el, minden a pénz világa, a fogyasztói társadalom világa. Móricz csodálatos módon mutatja be egy kisgyereknek a világán keresztül azt, hogy az optimista, hívő kisfiú, aki hisz a tudásban, a tanulásban, a jóságban és még minden fajta természetes emberi dologban, hogy kapja sorra a pofonokat, és hogy nyomja, zúzza össze a felnőttek társadalma. Valahogy amikor az ember zenés darabot ír, ezek a nagyon nagy témák, nagy érzések, érzelmek, gondolatok, ezek zenében olyan természetesen, jól kifejezhetőek, és ez engem mindig nagyon inspirál.

Milyen élményei vannak az ősbemutatóról, az akkori szereplőkről?

Nagyon sok élményem van. Elsősorban az, hogy színpadra került a darab. Akkoriban úttörőnek számított, hogy Debrecenben, a cívis városban egy ilyen zenés darabot bemutattak. Az akkori igazgató nem is bízott benne hogy ez sokáig menni fog. Mivel már évad vége felé jártunk, nagyjából 6 előadásra számítottak, de akkora tomboló siker volt, az egész város erről beszélt, hogy a hatból aztán lett 36, majd egész nyári szünet alatt is játszották. Ha jól tudom Pinczés István ezzel a rendezésével megdöntötte a városban legtöbbet játszott zenés darab rekordját is. Azóta az akkori kisgyerekekből komoly felnőttek lettek. Például abban az előadásban játszott a Posta testvérpár, Posta Victor és Máté, Tokaji Csaba, Mercs János és még jópáran, akiket sikerült akkor „megfertőzni” a színház szeretetével. Későbbi előadásokban játszotta például Szente Vajk is Nyilas Misit, és hát Szinetár Dóra, aki a bemutató előadás Nyilas Misije volt.

Dórira hogy esett a választás kislányként, hogy egy fiú szerepet játsszon el?

Még akkor annyira kicsi volt, annyira fiús és nagyon tehetséges és annyira jól énekelt, mert valljuk be ez nem egy könnyű musical, nagyon komoly zenei építkezése van, ami mondjuk első hallásra nem nagyon derül ki, mert olyan kézzelfoghatónak meg olyan természetesnek tűnik. Egy ilyen kis gyermekre ez nagyon nagy terhet ró, de Szinetár Dóri fiúnak öltöztetve, elmaszkírozva az egyik legenergikusabb Nyilas Misi volt.

Mennyire kíséri figyelemmel az újabb változatokat, bemutatókat?

Mindegyiket nagyon figyelem. Örülök annak, hogy ez a darab talán a legtöbbet játszott és legsikeresebb magyar musical. Amióta bemutattuk, azóta folyamatosan valahol játszák, valahol műsoron van. Nagyon sok helyen megfordult külföldön is, egészen egzotikus helyeken is, pl. Finnországban, Japánban. Érdekes hogy azóta eltelt egy bizonyos idő, lezajlott egy generáció váltás, színészekben is, színházakban is, rendezőkben is, és örülök amikor azt látom, hogy ez a darab nem megy ki a divatból, a köztudatból. Minden városban ahol bemutatják, nagy ügy lesz, a gyerekek meghallgatásokra mennek, készülnek rá. Manapság amikor a gyerekek már nem nagyon foglalkoznak tanulással, színházzal, tánccal, zenével, bekerülnek egy ilyen közegbe és még talán kellő időben megkapják a jót. Tatabányán is egy nagyon jó és nagyon sikeres bemutató volt 2 éve Pesti-Nagy Kati rendezésében. Egy egészen különleges hatású előadás volt, egészen mély tartalmú, mély mondanivalójú, a prózának és a zenének egy olyan keverékét adta, amire én mindig vágytam. De Pécsen Csiszár Imre rendezésében is hasonlót láttam. A mostani szolnoki bemutató Radó Denise rendezésében is egy kiváló dolog, sok egzotikus, belső érzés-vágy megjelenik, érdekes tánckar dolgozik benne, akik a lelkek figuráit és a múltnak a figuráit hozzák benne. Mindenütt egyre jobb a gyerekcsapat, jó látni hogy szívesen játszanak, énekelnek. Mindig rácsodálkozom arra, hogy Móricz Zsigmondnak micsoda remek és csodálatos regénye ez. Örülök annak, hogy az újabb generáció is felfedezi ezt.

 

Beszéljünk egy kicsit arról, hogy indult a pályája, miért pont karmester lett?

Amióta az eszemet tudom, zenésznek készültem. 4 dolog szerettem volna lenni: zeneszerző, zongoraművész, karmester és operaénekes. Ebből az első 3 teljesült is. 3 éves koromban volt hogy elvittek a szüleim az operába, ahol beleszerettem ebbe a világba. A 2.sorba volt bérletünk, lenyűgözött a karmester, a nagyszerű énekesek. Nagyon fontos szerintem hogy gyerekként milyen impulzusok érnek minket. Szerencsére én abban az időben voltam kisgyerek, amikor nem volt ciki egy 8-9 évesen színházba járni, így ezek az élmények belém ivódtak. A rádió gyerekkórusába jártam később énekelni, és efelé vitt az utam. Gyerekként énekeltem az Operaház színpadán is gyerekkórusban, a Háry Jánosban és a Borisz Godunovban. Közben sokat gyakoroltam zongorán, és mellette mindig voltak kisebb szerzeményeim, ebből jött a zeneírás. Később aztán tudatosan készültem erre a pályára különböző zenei tanuló helyeken zongora-zeneszerzés szakon. Sajnos volt egy ínhüvelygyulladásom, ami miatt egy évig nem gyakorolhattam és rá kellett jönnöm, hogy ez a későbbiekben megterhelné a kezemet, ezért elvégeztem közben a Rádióban a zenei rendező tanfolyamot. Majd elkezdtem tanítani a Színművészeti Főiskolán, és ez hozta meg a végső döntést. Ott sokat kellett kísérni, betanítani, korrepetálni és vezényelni is. Később aztán a Rock Színháznál megírtuk az első darabunkat Kemény Gáborral és Miklós Tiborral a Dávid király krónikája c. műből Krónikás címen és onnantól kezdve ez eldőlt hogy én rockoperákat és musicaleket fogok írni, mert akkora siker volt, olyan különleges és váratlan dolog. Ez amolyan csináld magad mozgalom volt, a szerző maga vezényelte a darabját, úgyhogy ott megtanultam ezt is testközelből. Azóta elmondhatom, hogy Budapest majdnem minden színházában zongoráztam, vezényeltem kis zenés játékoktól operákig gyakorlatilag mindent. Majd ide kerültem a Madách Színházba, lassan már 20 éve, ahol karmesterként és zenei vezetőként is számítanak rám, illetve 1-2 darabomat még játszák is itt, ami nagy öröm számomra.

Miklós Tiborral nagyon régóta dolgoznak együtt. Hogy alakult ki ez a "kapcsolat"?

Mikor megalakult a Rock Színház, Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor voltak a vezetői, akik olyan fiatalokat kerestek, akik ezt a műfajt nagyon jól ismerik. Kemény Gáborról és rólam is köztudott volt, hogy kívülről játszunk Beatles lemezeket, hogy a Jézus Krisztus Szupersztárt és az Anna Kareninát négykezesben bármikor eljátszuk, és hogy amúgy is színészekkel foglalkozunk mindketten. A főiskolán volt egy legendás West Side Story előadás, Kulka János, Lang Györgyi, Forgách Péter, Bubik István, Kubik Anna szereplésével kicsit rockosított előadást csináltunk. Itt besegítettünk a hangszerelésben és a betanításban is. Miklós Tibi ekkor kezdte el írni a már említett Krónikás c. előadást Stefan Heim művéből két másik szerzővel. Kiderült hogy Stefan Heim Magyarországra látogat és mutatni kéne neki valamit a műből, de akkor még csak egy fél dal volt kész. Ekkor jutottunk eszébe Várkonyi Mátyásnak, hogy mi bármikor össze tudunk hozni valamit, és sikerült is egy hét alatt 40 percnyi zenét megírnunk Kemény Gáborral. A következő darab amin együtt dolgoztunk a Légy jó mindhalálig volt, és ott a közös munka alatt nagyon megkedveltük egymást. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki és ekkor döntöttük el, hogy az ilyen nagy musicalekben együtt fogunk dolgozni amikor csak lehet.

Mi volt a legkedvesebb élmény, pillanat a pályája során?

Ezer ilyen volt... nem igazán tudnék kiemelni. Voltak benne megsemmisítőek, ragyogóak, nagyon viccesek. Minden darabhoz és minden előadáshoz kötődik valami. De ha így utána gondolok, annyi talán, hogy addig nem nyugszok soha, amíg nem sikerül valami olyat összehozni, ami valamiféle katarzis élményt nyújt a nézőknek és ezek a munkák mindig nagyon fontosak. Az az állandó és legnagyobb élmény amikor látom hogy a közönség élvezi az adott előadást, és vagy megkönnyezik vagy egy jót kacagnak rajta.

Kiss Brigi  

Kapcsolódó tartalmak