VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

'HA AZ EMBER NINCS MINDEN PORCIKÁJÁVAL JELEN EGY ELŐADÁSBAN, AKKOR NEM ÉRDEMES ZENÉS SZÍNHÁZBAN MŰKÖDNIE'

Interjú Fejes Szandrával

Fejes Szandra A Társulat című szereposztó műsorban tűnt fel 2007-ben, s a produkció végén el is nyerte az István, a király egyik főszerepét, a Táltosasszonyt. Ezután az egész országban és határon túl is játszott az előadásban majd látható volt a Magyar Televízió Csináljuk a Fesztivált! című műsorában, jelenleg pedig a Kecskeméti Katona József Színházban játszik A nyomorultak című musicalben, ahol Madame Thenardier-t alakítja. Karrierje indulásáról, példaképeiről és aktuális munkáiról kérdeztük a fiatal színésznőt.

 

 

Mi volt az a hatás az életedben, ami a színházi pálya felé indított el?

Elsős gimis koromban volt egy magyartanárnőm, akinek köszönhetem a színház iránti szeretetemet. Többször is elvitt minket a Merlin Színház – Atlantis Társulatának előadásaira. (Rómeó és Júlia, Vak meglátta, hogy kiugrott, Lüzisztráté stb.) Ezek a csodálatos emberek olyannyira megszerettették velem az igazi színházat, hogy 2 évig minden este ott ültünk a legjobb barátnőmmel az előadásaikon. Közben elkezdtem a saját szárnyaimat bontogatni. Alföldi Róbert mondta: „A színház egy szerelmi viszony”.  Mindez 8 éve történt velem, és a szerelmem töretlen.

Szerinted melyik a fontosabb egy énekes színész életében: a zenés képzés vagy a színészet?

Én a Színművészeti Egyetemre (ahová sajnos nem vettek fel), prózai szakra jelentkeztem, mert azt gondolom, hogy nem elég, ha az ember jól énekel, az egy idő után nem érdekel senkit, unalmas lesz, ha nem tudja átadni mindazt, amiről szól egy-egy dal vagy jelenet, ha nem tud a partnerével kommunikálni, ha nincs minden porcikájával jelen egy előadásban, akkor nem érdemes zenés színházban működnie. Éneket általában mindig külön tanultam, de persze fontosak a zenés mesterség órák is, ahol már az éneklést és a színészetet összegyúrva próbálhatjuk ki magunkat.

Mit gondolsz arról, hogy manapság egy fiatal milyen úton induljon el, ha énekes színész szeretne lenni?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. A tehetséges ember általában megtalálja a saját útját. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan emberektől tanuljon, akik maguk is gyakorolják ezt a szakmát, hiszen hitelesen csak így lehet átadni ezt a fajta tudást. Nekem szerencsém volt, hál’ Istennek mindig olyan emberek keze közé sodort az élet, akik igazi mestereim voltak. Hálás vagyok nekik.

Neked voltak kik voltak a "mestereid"?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok ilyen emberrel hozott össze a sors. Ez egy hosszabb felsorolás lesz. Talán haladnék sorban: Az első két ember, akinek hálás vagyok, Lukács Anita, ő volt az első énektanárom, és Somogyi Szilárd, akinek a keze alatt gyerekszereplőként több darabban is játszhattam, sőt az első színpadra lépésemet is ő rendezte meg.
Aztán a mesterségtanáraim, akik megtanítottak a színház iránti alázatra és hogy a legfontosabb, hogy magamat megismerjem és elfogadjam: Tóth Veronika és Mick Nóra voltak.
Mesterem a mai napig Bánfalvy Ági tanárnő, aki mindig kiállt mellettem és hagyta, hogy a saját utamat járjam, de mindig tartotta a védőhálót alattam, hogy ha zuhanok, ne essek nagyot.
A Társulat című műsor alatt, Novák Péter gondjaira bíztak minket. Az alatt a pár hónap alatt, amíg együtt dolgoztunk, egy olyan munkamorált sajátíthattunk el, amiért életem végéig hálás leszek Péternek. Csapattá kovácsolt bennünket és soha nem hagyta, hogy elfelejtsük, honnan is indultunk. Ezen kívül a hihetetlen kreativitásából is sokat tanultunk én azt gondolom. Köszönet jár még Rosta Máriának, a műsor producerének, aki mindezt megteremtette nekünk, nélküle nem jött volna létre „a Társulat” és rengeteg élménnyel lennék szegényebb.
Büszke vagyok még arra is, hogy Tordai Évánál tanulhatok énekelni, aki 40 évig a Magyar Állami Operaház vezető énekese volt.

A Társulat mondhatni vízválasztó volt számodra, de előtte is játszottál már különböző szerepeket. Melyik szerep állt hozzád a legközelebb?

A Társulat előtti időkből talán a legkedvesebb színházi élményem, A muzsika hangja című darab, ahol két szerepet is játszhattam. Imádtam bolond apácát játszani. Közös jelenetem volt Kaszás Attilával, aki egyszer azt mondta rám, a többieknek, miközben én a színpadon próbáltam, hogy „Milyen ügyes ez a kislány”. Köszönöm a Jó Istennek, hogy 17 évesen ezt megadta nekem.

A Társulat miben erősített meg téged igazán? Kiktől kaptál pozitív energiát?

Mint gondolom minden kezdő színész, én is sokszor kételkedtem magamban, hogy tényleg alkalmas vagyok-e erre a pályára, tényleg meg tudok-e nagyobb feladatokat oldani. Ilyen fiatalon bekerülni egy ilyen színvonalas tv-műsorba azt gondolom, hogy hatalmas dolog. Szinte mindenkitől csak pozitív energiát és kritikát kaptam, persze a zsűri azt is megmondta, ha valami nem sikerült olyan jól, de mindezt feldolgoztam magamban és beleépítettem a következő produkcióimba és ezzel épült a Táltosasszonyom is, amit a műsor után közel 60-szor játszhattam el az István, a királyban, Szikora János rendezésében. Sokan mondják, hogy ha az ember előtérbe kerül, akkor mutatkoznak meg igazán, hogy milyenek is az emberi kapcsolatai. Senkiben nem kellett csalódnom, a családom és a barátaim maximálisan mellettem voltak és elviseltek ez alatt az idő alatt is, ami valljuk be, nem lehetett könnyű.

Hogyan élted meg a műsort? Verseny volt számodra fontosabb vagy inkább önmagad megmutatása, fejlesztése volt a cél?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a versenyhelyzetet, de elsősorban tényleg az volt a fontos, hogy hétről hétre megmutassam és magamnak is bebizonyítsam, hogy mik rejtőznek bennem. A saját korlátaimat a mai napig imádom feszegetni, még ha ez néha nagyon ijesztő is tud lenni.  Egy szó, mint száz, „A Társulat” a legjobb dolog, ami életemben történt velem.


Az István, a királlyal körbejártátok az országot illetve a határon túlra is eljutottatok. Milyen emlékeket viszel magaddal erről az időszakról?

Csodálatos időszak volt, tényleg bejártuk az egész országot, olyan színházakban és helyeken játszhattam, amiről más csak álmodik. Hihetetlen jó csapat lettünk.

Jelenleg a Kecskeméti Katona József Színházban játszol A nyomorultak című musicalben. Mit jelent számodra ez a darab?

Említettem a kételyeket, amik gyötörtek. Azzal, hogy ebben a darabban megkaptam az egyik főszerepet, igazán bedobtak a mélyvízbe. Most már elmondhatom, hogy borzasztóan féltem, hogy megfelelek-e az elvárásoknak, fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok felnőni ehhez a feladathoz. De próbáról próbára egyre jobban feloldódtam és kezdtem magaménak érezni a karaktert. Persze a mai napig formálom és próbálom még jobbá és hitelesebbé tenni, amihez hatalmas segítséget nyújt a darab béli partnerem, Sirkó László, aki minden próbámat végignézi és utána átbeszéli velem, hogy hogyan lehetne még csiszolni a játékomon.

Ha jól tudom, leszerződtetett a színház. Prózai szerepekben is számítanak rád?

Egyik Nyomorultak előadás előtt felhívatott Cseke Péter és Réczei Tamás az igazgatói irodába, hogy nagyon meg vannak elégedve a munkámmal és szeretnék, ha továbbra is náluk dolgoznék. Szerződést kínáltak a következő évadra. Amióta elkezdtem a pályámat, erről álmodtam: egy igazi kőszínházi szerződésről. Még mindig nem fogtam fel igazán, hogy ez velem történik. Még körvonalazódik az évad, de ha jól tudom lesz egy operett bemutatóm ( A víg özvegy) és lesznek prózai feladataim is. Természetesen kisebb szerepekkel kezdek, aminek én azért örülök, mert így egy tanulási folyamatot is biztosítanak nekem. Rengeteg mindent nem tudok még a színházról, amiket el kell sajátítanom és azt gondolom, hogy ennél megfelelőbb közeget nem is találhatnék.

Hogyan képzeled el 5 év múlva az életed? Valamelyik társulat tagjaként vagy szabadúszóként?

5 év alatt nagyon sok minden történhet egy emberrel. Lehet, hogy addigra már családom lesz, de egyben biztos vagyok, színészként és énekesként szeretnék működni, akár társulatban, akár szabadúszóként, hiszen nekem ez nem munka, hanem hivatás.

A Társulat tagjaival milyen szoros kapcsolatod maradt fent? Találkoztok még?


Egytől-egyik mindegyikőjük egy csodálatos ember! Nagyon fontos barátságok alakultak ki az évek során, hiszen sok jót és rosszat megéltünk együtt. Elmegyünk egymás bemutatóira, örülünk a másik sikerének, bulizni is járunk olykor együtt Hál’ Istennek pár „társulatos” barátommal együtt is játszhatok Kecskeméten. A szakmai vonal mellett tényleg életre szóló barátságok alakultak. Már csak ezért is megérte elindulni ezen az úton.
           

Utasi Nikolett