VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

INTERJÚ HORVÁTH ZITÁVAL

"Hiszek abban, hogy a néző láthatja a táncos lelkét."

A közelgő 200. Vámpírok bálja alkalmából a Viva la Musical! Horváth Zita táncművésszel, a Piros csizmák szólistájával beszélgetett.

Mikor alakult ki benned a tánc, illetve a mozgás szeretete?

A mozgás már kiskoromban is fontos része volt az életemnek, a tánccal pedig középiskolásként kezdtem el foglalkozni. 14 éves koromtól a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába jártam, érettségi után pedig a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanultam tovább.

Minek hatására kezdtél el komolyabban foglalkozni a tánccal?

Mindig tudtam, hogy olyasmit kell csinálnom, aminek köze van a mozgáshoz, nagyon szerettem ezzel foglalkozni, és ez az irányvonal valahogy megvolt a családban is. A nővérem szintén Pécsre járt, így egyértelmű volt, hogy én is oda fogok menni.

A Táncművészeti Főiskoláról Egerbe kerültél.

Így van, Barta Dóra a tanárom volt a főiskolán, és amikor Csizmadia Tiborral elkezdte szervezni a tánctagozatot a Gárdonyi Géza Színházban, akkor engem is odahívott. Fantasztikus élmény volt, hogy a főiskoláról azonnal egy profi társulathoz (Badora Társulat – szerk.) kerültem, és először dolgozhattam színházban. Úgy érzem, rengeteget tanultam, és nagyon sokat kaptam az egri színháztól. Különálló társulatként működtünk, leginkább táncszínházi darabokat csináltunk, illetve egy-két zenés darabban is játszottunk.

Mikor kerültél a Vámpírok báljába?

Egy évvel ezelőtt kerültem a produkcióba. Simon Editet a SAKK musical kapcsán ismertem meg, melynek szintén prodecere. Nagyon jó volt a közös munka, megmaradt közöttünk a jó viszony, és amikor próbatáncot hirdettek a Vámpírok bálja tánckarába, engem is kiválasztottak, én pedig örömmel fogadtam a felkérést a szólista szerepre.

Mennyiben más ez, mint a korábbi munkáid?

Nagyon összetett feladat, óriási koncentrációt és pontosságot igényel, hiszen ha az ember téveszt, azonnal lemarad, és szétesik a jelenet. Nagy kihívás volt betanulni a koreográfiát, de élveztem a próbafolyamatot, remekül tudtunk együtt dolgozni, és az előadást is nagyon szeretem.

A musical mellett a kortárs tánc is megmaradt az életedben?

Természetesen, továbbra is tagja vagyok a Badora Társulatnak, így tehát benne vagyok a táncszínházi életben; ugyanúgy mozgok a kortárs szférában, mint korábban, emellett pedig musicalekben is játszom. Viszont nagyon örülök ennek a kettősségnek, mert mindenhol megtalálom egy picit önmagamat.

Mit szeretsz a két táncstílusban?

A musicalben pont azt szeretem, hogy sokan vagyunk a színpadon, hogy egyszerre mozgunk, és ritkán vannak szólók, hiszen ezek az előadások nem elsősorban a táncosokról szólnak. A Vámpírok bálja esetében persze nem igaz ez az általánosítás, hiszen ott nagyon erősek és meghatározóak a táncok mind szólista, mind kartánc szinten. Emellett pedig közel áll hozzám az a művészet, amit a kortárs tánc képvisel, illetve az a lelkiség, ami egy-egy ilyen produkcióhoz szükséges.

Milyen terveid vannak a jövőt illetően?

A jövőmet is a kortárs tánc és a musical kettősségében képzelem el: jelenleg izgatottan készülök a Vámpírok bálja 200. előadására, Barta Dórával pedig szeptember közepén kezdünk dolgozni. Emellett sokat dolgozok együtt Kulcsár Noémivel és Feledi Jánossal is. Viszont úgy érzem, kell egy B-terv is az életben, hiszen velem is bármi történhet, ezen azonban még nem kezdtem el komolyabban gondolkodni.

Szerinted mi adja egy táncprodukció különlegességét? Mit tud nyújtani a nézőnek?

Én hiszek abban, hogy a néző láthatja a táncos lelkét. Ha nem így lenne, valószínűleg kevésbé tudná átérezni az előadást, és valószínűleg előbb-utóbb elkezdené unni. Ezért ha színpadra lépek, mindig igyekszem úgy táncolni, hogy a néző megláthassa a lelkemet.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak