VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

INTERJÚ KISFALUDY ZSÓFIÁVAL

"Nem vagyok egy naiva alkat, de nem is bánom."

Kisfaludy Zsófival sok minden történt, mióta Bombalurinaként debütált a Madách Színház felújított Macskák előadásában: bekerült az Operettszínházba, sorra kapja a kisebb-nagyobb szerepeket, és tagja lett a teátrum Mi is itt vagyunk! kampányának is. A színésznő jelenleg Németországban turnézik A Szépség és a Szörnyeteggel; erről és az új lehetőségekről beszélgettünk vele.

Bekerültél az Operettszínházba - hogy érzed itt magadat?

Boldog vagyok és nagyon hálás. Bebizonyosodott, hogy a sok-sok munka, a tanulásba fektetett idő és energia meghozza a gyümölcsét. Lassan két éve vagyok a színháznál, és már kezdem otthonosan érezni magam az épületben és az emberek között is. Szerencsére egyre nagyobb és komolyabb szerepeket kapok. Kezdődött a Ghosttal, ahol Szulák Andreának és Peller Annának voltam az egyik segítője szellemidézés közben – ez egy remek kis karakterszerep volt, lehetett erős színekkel egy kissé flúgos nőt játszani. Ezután jött életem eddigi legnagyobb szerepe, a Szépség és a Szörnyetegből maga a Szépség, amelyet a németországi nyári és téli turnékon alakíthatok. 2014 ősze pedig négy bemutatót tartogatott számomra: szeptemberben a Mozart!-ban karakterszereplőként álltam színpadra (Josepha Weber – a szerk.), majd október elején beugrottam A Régi nyár című operett egyik főszerepébe, amit a Raktárszínházban játszunk, ezután október végén a Miss Saigon Ellenjeként láthatott a közönség. Eközben még lejártam Békéscsabára, a Jókai Színházba Koldusoperát játszani, amelyben Kocsma Jennyt alakítom.

Hogyan alakult ki a Mi is itt vagyunk! kampány, hogy dőlt el, ki lesz a csapat része?

Lőrinczy György, az Operettszínház új főigazgatója úgy ítélte meg, fontos lenne a fiatal színészeket megismertetni a közönséggel, hogy amikor eljönnek megnézni minket egy-egy előadásban, már tudják, kik vagyunk, honnan jöttünk. Sokan kaptunk most jobbnál jobb lehetőségeket, és így körvonalazódott ez a tíz ember: Gubik Petra, Jenes Kitti, Simon Panna, Angler Balázs, Barkóczi Sándor, Gömöri András Máté, Kocsis Dénes, Szentmártoni Norman, Veréb Tamás és jómagam. Az Operettszínház honlapján hétről hétre megjelenik egy interjú valamelyikünkkel, amelyből sok mindent megtudhatnak rólunk az olvasók. (A Kisfaludy Zsófival készült interjú itt olvasható – a szerk.)


Ellen szerepében

(Kisfaludy Zsófia engedélyével)

Hogyan lett a mentorod Kalocsai Zsuzsa?

A mentorokat úgy választották ki, hogy legyen valamilyen kapcsolatuk mentoráltjaikkal, például partnerek a színpadon, vagy netán ugyanazt a szerepet alakították korábban. Kalocsai Zsuzsával együtt játszunk A Régi nyárban, ő az édesanyám a darabban. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Zsuzsi lesz a mentorom. Zseniális színésznő és énekesnő, emellett nagyon jó partner, tényleg élmény vele játszani. Magát a darabot is imádom, tele van humorral, játékossággal, közben pedig komoly érzelmekkel, tánccal, zenével… igazán szórakoztató kis remekmű a Lajtai Lajos-Békeffi István párostól.

Hogyan működik a mentor-mentorált kapcsolat, mit tanulsz tőle?

Ha például megnéz egy darabban, akkor elmondja a véleményét, meglátásait a szerepformálásommal kapcsolatban, segít, hogy a karakter még jobb legyen. Mondjuk ilyen sajnos még nem sokszor történhetett, mivel épphogy elkezdődött a Mi is itt vagyunk! kampány, mi már jöttünk is ki turnézni A Szépség és a Szörnyeteggel Németországba. De remélem, majd januárban tudunk végre a tanulással, a fejlődésemmel is foglalkozni.

Könnyen boldogultál A Szépség és a Szörnyeteg német szövegének megtanulásával?

Tulajdonképpen igen, nem okozott problémát, de persze rengeteget kellett gyakorolni. Martin, a német nyelvi korrepetitor dolgozott velünk: felmondta diktafonra a szövegeket, és a szövegkönyvben minden hangzót bejelöltünk, hogy mit hogyan kell ejteni. A Szépség szerepe mélyvíz volt a javából: nem az anyanyelvemen beszélek és énekelek, ráadásul szinte végig jelen vagyok a színpadon, csupán egyperces gyorsöltözéseim vannak a takarásban. Meg kell küzdenem a sok technikai dologgal és a tériszonyommal is, amikor jó pár méter magasan ülünk fent a „könyvtár” díszletében… De hála Istennek sikeresen helytálltam, sőt a következő turnén rám bízták a Teamama szerepét is. Az persze teljesen más karakter, egy fiatalos anyukát formálok meg, akinek lételeme, hogy gondoskodjon mindenkiről, legfőképpen a gyermekéről. Én énekelhetem a címadó dalt, ami nagy felelősség; mindig nagyon izgulok előtte.

Mennyire más úgy játszani, hogy nem az anyanyelveden énekelsz?

Kicsit kötöttebb; nem lehet akárhol szünetet tartani, mert van egy betanult dallama a mondatoknak, amitől nem tudunk eltérni, de ettől eltekintve az érzelmeket, hangulatokat ugyanúgy ki tudom fejezni. Minden egyes szót értek, lefordítottam magamnak az összes szövegemet, és alapfokon beszélek is németül, ezért merek játszani a szavakkal, merem színezni a német mondatokat is. A zenés részeket persze alapvetően nem változtatjuk. A német egy kemény nyelv, „köpködni” kell a szavakat, ez valakinek segít az énekelésben, valakinek nem. Szerencsére nekem segít.


Teamama szerepében
(Kisfaludy Zsófia engedélyével)

Az Operettszínház honlapján megjelent interjúban említetted, hogy a hangodnak köszönhetően sokféle karaktert el tudszjátszani. Melyik szereptípus áll hozzád közelebb?

A „nő” karakter közelebb áll hozzám, mint a „kislány”. Szeretek szenvedélyes, erős, drámai, dögös nőket játszani. Egy kislányosabb szerep megformálása nagyobb kihívás számomra, mivel az alkatomból, hangszínemből adódóan az kevésbé vagyok „én”, sokkal több színészi eszközt kell használnom hozzá. Nem vagyok egy naiva alkat, de nem is bánom. Minden érdekel, szívesen kipróbálnám magam komikaként, szélsőséges karakterszerepekben és drámai hősnőként egyaránt, akár még egy prózai darabban is.

A legtöbb szerepedbe rövid idő alatt ugrottál be. Mi segít, hogy gyorsan meg tudd tanulni a szerepet? Kérsz ilyenkor tanácsot a váltóidtól és a kollégáktól?

Az önszorgalom segít és a sok gyakorlás. Muszáj felkészültnek lenni. Először szeretem kitalálni, „megszülni” egyedül a szerepet, próbálgatom így-úgy-amúgy otthon, a próbára pedig már egy saját koncepcióval megyek el. A közös munka során ez még fejlődik, formálódik, és amikor már áll valahogy a karakter, akkor szoktam kikérni bizonyos emberek véleményét. Olykor a váltómét, olykor az idősebb kollégákét.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak