VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

INTERJÚ SERBÁN ATTILÁVAL

"Szerintem az ember soha nincs kész."

Serbán Attilával május végén megjelent Hepiend című EP-jéről és a következő időszakban rá váró sokszínű feladatokról beszélgettünk.

Mesélnél a Hepiend születéséről?

A dalt még annak idején 2014-ben készítettük Temesi Berci barátommal, Kálmán Tamás zeneszerzővel és Szente Vajk kollégámmal az Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol – bár a televíziós elődöntőbe nem jutott be - elég szép eredményt el, 33. lett az összesítésben. Az alkotói folyamat inkább volt barátok közös munkája, amit mindannyian nagyon élveztünk. Az volt a célunk, hogy valami vidám, nem mindennapi dolgot alkossunk, és ahogy hallható, a Hepiend – Little bit Funny valóban nagyon más, mint amit a színházban láthat tőlem a közönség. Később voltak fellépések, ahol elénekeltem a dalt, így egy szűkebb réteg már hallhatta. Illetve szerepelt a másfél évvel ezelőtti karácsonyi koncertemen is, aminek alkalmából készült egy limitált kiadású CD. Azóta a dal pihent, de egy vérbeli nyári nótáról lévén szó, elérkezettnek láttuk az időt, hogy a nagyközönség is megismerhesse.

Az angol verzió tehát annak köszönhető, hogy az Eurovízióra szántátok a dalt?

Részben. Az volt az alap koncepció, hogy mindkét nyelven felvesszük, már az Eurovízió miatt is. A másik ok, hogy manapság aki azt szeretné, hogy ott legyen a dala a rádióban, szinte kötelező angol verziót is csinálnia. Bevallom, én az angol változatot is imádom. A magyar nyelv gyönyörű, de sok szempontból megnehezíti az énekes dolgát. A pop-rockban vagy R’n’B-ben sokkal nehezebb megfogalmazni vele az énektémát úgy, hogy ne sérüljön a prozódia, ugyanakkor meglegyen ugyanaz az laza áramlás, mint az angolban.

A rádióknak mindkét verziót elküldjük, és meglátjuk, ki hogy reagál. Igazából, amit szerettem volna, azt már elértük. A dal jó hangulatban készült, mindenféle görcs és megfelelési kényszer nélkül. Létrehoztuk, most útjára engedjük, és a közönségen múlik majd mi lesz a sorsa. A mostani digitális megjelenésnek semmi különleges apropója nincs, csak annyi, hogy szeretnénk ha mindenkihez eljutna a dal. Mára az internet elég erős szegmenssé nőtte ki magát, és úgy gondolom, a Hepiendnek jelen kell ebben lennie.

A szerzők között Te is szerepelsz. A zeneszerzésben, vagy szövegírásban vettél részt?

Én inkább a zenei részében vettem részt. Mivel egy nagyon kreatív csapattal dolgoztam együtt, így apró dolgokban kellett csak egyeztetnünk.  A magyar szöveget Szente Vajk írta, akivel évek óta dolgozunk együtt a Madách Színházban és jó barátságban vagyunk. Nagyon megtetszett neki a dal, és villámgyorsan írt hozzá egy frappáns szöveget.

Terveztek esetleg további közös munkát az alkotótársakkal?

Régóta tervben van már egy pop-rock lemez, amin tényleg a saját dalaim szerepelnek, de egyenlőre annyi az elfoglaltságom, hogy erre nem nagyon marad időm. Másrészt mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ma Magyarországon nagylemezt csinálni elég nehéz, és óriási kérdőjel az, hogy mennyire érne célba. Bár a realitás talaján állok, de az a típus vagyok, aki soha nem adja fel: mindig vannak álmaim és céljaim. Annak a közönségnek dolgozom, akik követik a pályámat, és értékelik azt a szakmaiságot, amivel megközelítem a dolgokat. Az ő szeretetük az éltető erőm.

Szerintem a saját dalokkal kapcsolatban a legfontosabb az önazonosság. Figyelembe kell venni, hogy elmúltam 35 éves, és a színház világából jövök. Elég furcsa lenne, ha 20 éveseknek való dalokkal rukkolnék elő. Ebből a szempontból már a Hepiend is merész volt, de úgy gondolom, hogy ez még belefért. Pont ezért szeretném a saját albumomat jól átgondolva létrehozni. A minőségi munkához és végeredményhez idő kell.

A 2011-es Ha egyedül állsz rockosabb hangzású volt, ehhez képest a Hepiend zenei világa sokkal könnyedebb, poposabb. Tükröz ez valamilyen változást a zenei ízlésedben?

Valójában nincs változás, egyszerűen zenei mindenevő vagyok. Mindegy, hogy Pavarotti, Stevie Wonder vagy James Morrison, szerintem csak kétfajta zene létezik: jó és rossz. Sosem ragadtam le egy stílusnál, és szeretem feszegetni a határaimat. Nem hiszek abban, hogy az ember megtanul 20-25 dalt, és azzal végighaknizza az életét, mert ebben nincs semmiféle fejlődés. Amellett, hogy teljes erőbedobással dolgozom a színházban, sokféle zenét hallgatok, és ezáltal mindig kapok pozitív impulzusokat, mindig tanulok valami újat. Múlt hétvégén például a Budapesti Nemzetközi Kórusünnepen, a MüPában operát énekeltem, egy Szentpáli Roland és egy Carmina Burana tételt. Felvillanyoz, hogy sokféle dologgal foglalkozhatok, mert így lehet igazán fejlődni. Szerintem az ember soha nincs kész, éppen ezért szükség van ezekre a kihívásokra. Sőt, keresni kell őket!

Említetted, hogy idén ismét szeretnél önálló koncertet. Vannak már konkrét terveid?

Egyelőre szervezés alatt van. Pontosabban a Silent Night karácsonyi koncertemet szeretném újra megismételni, ami elképesztő siker volt két éve a Madách Színházban. Elég sűrű lesz az évem, meglátjuk, hogy sikerül-e beütemezni. Ha nem, akkor ez a projek átcsúszik jövő évre.

Milyen feladatok várnak Rád idén?

Nagy örömmel mondhatom el, hogy beállok a Budapesti Operettszínház németországi Szépség és a Szörnyeteg turnéjába mint Lefou. Június végén van egy turnéidőszak kint Düsseldorfban, úgyhogy jelenleg erre készülök. Külön érdekessége a dolognak, hogy amikor Debrecenből feljöttem Budapestre, az első német turnémat, az 1998-as Evitát Lőrinczy Györgynek (a Budapesti Operettszínház főigazgatója – a szerk.) köszönhetem, és sok olyan kollégával játszom majd kint, akikkel az Evitában is együtt dolgoztunk. Düsseldorf után pedig kezdődik az István a király próbafolyamata. Októbertől Asztrikot játszom majd egy több mint tíz állomásos turnén, ahol az Ikonikus szereplőkkel lehetek egy színpadon. Megtisztelő feladat. Elképesztő élménynek ígérkezik, már nagyon várom. Jövő évad elején és 2015 végén ismét Németországban turnézunk, közben pedig játszom a meglévő előadásaimat is itthon. Jövő év februártól pedig a Shrekre készülünk. Már rettenően várom! Aki ismeri a musicalt, az tudja, hogy Farquaad nagyúr szerepe milyen óriási ziccer mind színészileg, mind énekileg.

Úgy érzem, ezek olyan sokszínű, izgalmas feladatok, hogy ennél jobb évet álmodni sem tudtam volna. Mindemellett még érkeznek megkeresések, privát fellépések, amik év közben alakulnak ki, és ide kellene még beütemezni a karácsonyi koncertet. Volt már pár hasonlóan sűrű évem, és tudom, hogy sok erőre lesz szükségem, hogy ennyi mindenben helyt álljak, de már nagyon várom a közös munkát mindenkivel.

Buchmann-Horváth Emese

Ha szeretnéd megnyerni Serbán Attila Hepiend című kislemezét, játssz velünk!