VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

"KELL A VARÁZSLAT A GYEREKEKNEK."

Interjú Kékkovács Marával és Bálint Ádámmal

A Budapesti Operettszínház legújabb játszóhelye, a Kálmán Imre Teátrum ad otthont A csodálatos mesefa című interaktív előadásnak, ahol Kékkovács Mara (a Mesék Tündére) és Bálint Ádám (a Mesemester) invitálja lélekfrissítő, zenés-táncos kalandra a legkisebbeket, hogy segítségükkel megmentsék a meséket.

Mi hívta életre az előadást?

B.Á.: A csodálatos mesefa Mara álmából született, engem pedig megkért, hogy legyek társa ebben az alkotófolyamatban, mert tudta, hogy beszélem a gyerekek nyelvét. Elmondta, milyen előadást képzel el, én pedig sokáig csak hallgattam azt az óriási ötlethalmazt, ami minden megbeszélésen egyre csak gazdagodott. Volt, hogy alig tudtam követni, de ő annyira hitt benne, hogy ez engem is magával sodort.

K.M.: Az előadás ötletének csírái valójában elég régre nyúlnak vissza. A kislányom, Jázmin egyik kedvence volt Kerék Dávid Csillagének című verseskötete, amit olvasva úgy éreztem, ezek a költemények szinte ordítanak a megzenésítés után. Így jött az ötlet, hogy készítsünk gyereklemezt. Mindenképpen szerettem volna, ha egy férfi kolléga is részt vesz ebben a munkában, és egyből Ádámra gondoltam. Végül megkértük Rossa Laci bácsit, akit még Nemzeti Stúdiós koromból ismerek, hogy írjon zenét a kedvenc verseinkhez. Lőrinczy György mindvégig támogatta a projektet és tőle kaptuk a lehetőséget a tavalyi Színházak Éjszakáján, hogy a meglévő dalokból összeállítsunk egy gyerekprogramot. Tulajdonképpen ennek a pozitív fogadtatása alapján született a felkérés, hogy csináljunk egy komolyabb interaktív meseműsort.
 

Hogyan zajlott a kreatív folyamat, amíg kialakult az előadás végleges formája?

K.M.: Nagy örömünkre Angyal Márta lett a rendezőnk, akivel hosszú évek óta dolgozunk együtt. Mindhárman megszállottan vetettük bele magunkat az írásba; igazi összmunka folyt, rendkívüli módon egymásra hangolódtunk.

B.Á.: Mara hozta az újabb és újabb ötleteket, én pedig próbáltam azokból válogatni és egy fonalra felfűzni őket.

K.M.: Később csatlakozott a csapathoz Aczél Gergő is. Ádám hívta fel a figyelmemet rá, hogy ő zseniális szövegíró is, és nem túlzott. A már meglévő zenei alapokra új szövegeket írt, illetve ő jegyzi az előadás során elhangzó varázsmondókákat és a finálét is. A munkafolyamat alatt mindvégig az volt az érzésem, hogy olyan ez, mint egy kis családi vállalkozás.
 

Ezek szerint szerettek és tudtok is együtt dolgozni.

K.M.: Igen, ezért is ugrott be nekem egyből Ádám, mint lehetséges partner. Egyrészt, úgy gondolom, ő remekül tud a gyerekekkel kommunikálni, másrészt pedig rengeteg időt töltöttünk együtt az Ördögölő Józsiás próbafolyamata és A Szépség és a Szörnyeteg német turnéja alatt. Ennyire összezárva óhatatlanul megismered a másik világnézetét, és hogy miként viszonyul az emberekhez. Sok bennünk ezen a téren a hasonlóság, és egy biccentésből értjük, mire gondol a másik.

B.Á.: Mara csodálatos színésznő, mindig inspirál és tanulok tőle. Megvan az a különleges képessége, hogy egy szempillantás alatt gazdag, élő világot teremtsen maga körül és ebbe bele is tudja vonni a nézőket. Olyan lelkesedéssel és életörömmel létezik az általa kreált valóságban, hogy elfelejtődik a kinti világ. Nem felejtette el, milyen gyereknek lenni, ezt a kis nézők is azonnal megérzik és boldogan mennek vele bármilyen játékba.
 

Mit visznek haza a gyerekek az előadásból, milyen visszajelzéseket kaptok?

B.Á.: Ha jól csináljuk, azzal az érzéssel távoznak, hogy egyenrangú félként segítettek két felnőttnek egy titok megfejtésében, egy problémás helyzet feloldásában. A tanárok és a szülők oda szoktak jönni előadás után és megköszönik, illetve a színház is sok köszönőlevelet kap. Sok a pozitív visszajelzés.

K.M.: A csodát. Kell a varázslat a gyerekeknek, nem igaz, hogy hat évesen túlvannak ezen. Szerintem ez az előadás kicsit letisztítja azt, hogy mik is a mesék, mi a fő mondanivalójuk, és talán ezentúl eszükbe jut egy-egy itt hallott mondat, amikor hasonló helyzetbe kerülnek a valós életben. A gyerekeknek nem szabad megmagyarázni egy mesének a tanulságát, ők mindig leveszik azt belőle, amire szükségük van. Visszajelzések terén számomra a legmeghatóbb az a több száz csodás kép volt, amit a „Milyen a te csodálatos mesefád?” pályázatra küldtek be a kicsik. Lenyűgözött a bilincstelen, határtalan képzelet, ami sugárzott róluk. A tanárok munkáját is dicséri, hogy ilyen nagy számban, ennyire különleges rajzok érkeztek hozzánk.


Mi volt a legmeghatározóbb élményetek az előadással kapcsolatban?

B.Á.: Minden előadás és gyereksereg más volt, mindet nagyon szerettük, nekem mégis a vak és gyengénlátó gyerekekkel való játék volt a legerősebb élmény. Kicsit alakítottunk az előadáson, a látvány helyett illatokra és hangokra helyeztük a hangsúlyt. A gyerekek rettenetesen élvezték, és persze mi is.

K.M.: Igen, izgalmas és nagyon szép feladat volt átalakítani az előadást úgy, hogy ennek a csapatnak is teljes értékű legyen. Végül annyira jól sikerült ez a speciális alkalom, hogy felmerült bennem, hogy a nem látássérült csoportoknál is be kellene csempészni pár dolgot, ami a látó gyerekeknek is nagyon izgalmas lehetne.


Szerintetek miért fontosak A csodálatos mesefához hasonló interaktív gyermekelőadások? 

B.Á.: Erre az előadás létrejötte előtt nem biztos, hogy tudtam volna válaszolni. Alapvetően hiszek abban, hogy a gyerekek tiszteletet érdemelnek; pont, mint bármelyik felnőtt. Nem lehet leereszkedve megszólítani őket, csak egyenrangú partnerként. Ez volt az fő vezérelv, amely mentén az előadást megalkottuk. Elégedettek voltunk az elkészült szövegkönyvvel, de fogalmunk sem volt, mi fog történni élesben. Aztán az első előadás során minden kételyünk elszállt, mert a gyerekek nagyszerű játszótársak voltak, az első perctől kezdve készek voltak elhinni és komolyan venni minden próbatételt, és azt is, hogy tétje van a történetnek. Bár nem értek az oktatáshoz, az a benyomásom, hogy még mindig a fegyelemre, hierarchiára, tekintélyelvűségre és a lexikális tudásra épül a hazai rendszer, ahelyett, hogy az önálló, nyitott gondolkodást, problémamegoldást, információkutatást, forráskritikát helyezné előtérbe. Számomra egyszerre megható és elkeserítő, hogy egy barátságos hangulatú, játékos előadás során a feltett kérdésre sokan mindvégig jelentkezve mernek csak válaszolni. Ekkora fegyelem engem megrémít. Mi az előadás során kíváncsiak vagyunk a gyerekek személyiségére, véleményére, ötleteire, gondolataira, és hagyjuk, hogy a felmerülő problémákra önállóan megoldást találjanak.

 

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak