VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

R&J ÚJ BEÁLLÓK - BESZÉLGETÉS KOCSIS DÉNESSEL

Rómeó szerepe nem új számodra, hiszen a Broadway Stúdióban ez volt a vizsgaelőadásotok július 3-án. Milyen volt akkor próbálni, játszani?

Csodálatos érzés volt! A Rómeó és Júlia az a darab, amit még középiskolás koromban láttam ebben a színházba és nagyon tetszett. Attól a pillanattól, hogy ide kerültem, az volt az álmom, hogy játszhassak benne. Be is kerültem anno mint tálcatartó statiszta, de ekkor megfogalmazódott bennem, hogy igazából Rómeó a szerepálmom. Ami szerintem minden színészre igaz akkor is, ha prózai előadásról beszélünk. Nyáron ez egy vizsga volt, ahol megmutathattuk, hogy mi képesek vagyunk erre.

Most pár nappal az előadás előtt milyen érzések kavarognak benned? Más, mint a vízsga előtt?

Most komolyabb a helyzet. Azt gondolom, hogy az a különbség, hogy ide hús-vér emberek fognak beülni, akik megveszik a jegyet a Rómeó és Júliára, ami az Operettszínház színpadán az egyik legkedveltebb musical. Számomra ez egy nagyon jó érzés, amit nem tudok megfogalmazni. Jelen pillanatban felfogni sem tudom, hogy egy ilyen komoly darabban egy ilyen komoly szerepet megformálhatok, hogy közöm lehet hozzá. Csodálatos érzés.
A próbák nagyon jók. Együtt dolgozhatok például Janza Katával , arról nem is beszélve, hogy Kerényi Miklós Gábor az igazgatónk és a rendezőnk is egy személyben, vele  dolgozni egy külön világ. Amikor munka van, akkor gondolatilag is nagyon együtt van a csapat. Azt érzem a mostani folyamatban, hogy ez a darab nagyon különleges tud majd lenni ezzel az új szereposztással. Ez most egy kicsit más lesz, a Tanár úr (Kerényi Miklós Gábor – a szerk.) is azt mondja, hogy  most ránk formálódik az egész előadás. Talán ez a lényege egy próbafolyamatnak, hogy mindenki megtalálja saját magát a darabban, és a szerepet megformálva létrehozzunk egy olyan előadást, amiről a nézők majd úgy mennek haza, hogy igen, ezt megérte látni.

Igyekszel ellesni egy-két dolgot a korábbi Rómeóktól, vagy teljes mértékben újraépíted a figurát?

Nyilván számtalan olyan dolog van, ami rendezésileg adott. Az a rendező  feladata, hogy elmondja, mit szeretne látni, a színészé pedig az, hogy amit a rendező mondott, azt a saját képére formálva létrehozza. Nem is tudnék ugyanolyan lenni, mint mondjuk Dolhai Attila, mert nem vagyunk egyformák, mindannyiunkból máshogy jön  a szerelem érzése,  a harag, a bosszú és még sorolhatnám.  Magamból dolgozom, mert akkor lesz igaz, hogyha belőlem jön. Ha nem így történik, akkor az csak egy eljátszott valami, nekünk viszont az a feladatunk, hogy megéljük a szerepet, és ezáltal velünk együtt a nézők is megéljék a történéseket.

Vannak nehézségek?  Úgy tudom, most próbáltátok az akasztós jelenetet.

Technikailag például az akasztás bonyolult, mert több összetevőből áll, és nagyon oda kell figyelni, hogy hova akasztom, hova csatolom, hogy fogom meg. Vágó Zsuzsival leszünk párban, és össze kell szokni. Egyébként jeleneteket nem emelnék ki, mert minden jelenet más. Nem egyszerű összességében, az egész darabot megcsinálni mint Rómeó,  végigvinni a fonalat, hogy megmaradjon a karakter lazasága és fiatalsága, de megszülessenek azok a részek is, amiknek komolynak kell lenniük, amik igazából a darab lényegét képezik. Szerintem az egész musicaljátszás legnehezebb feladata az, hogy az ember táncol, énekel, prózát mond, és mindezt össze kell egyeztetni, eggyé formálni, emellett pedig megélni a szerepet.
Ha kifejezetten a Rómeóból szeretnék kiemelni valamit, például az egy nehéz rész, mikor eltáncoljuk, elénekeljük a Lehetsz királyt, és nagy boldogság van. De egyből utána jön a Mért fáj?, ami nem egy egyszerű dal, magas hangokat kell benne énekelni. Ezt ugrálva, lihegve elkezdeni nagyon erős kondíciót igényel, de talán ezt a fajta nehézséget szeretem a legjobban.

Melyik a kedvenc jeleneted, dalod?

Az egészet nagyon szeretem, a felépítését a darabnak, a dalokat, mindent. Nem nagyon tudnék választani. A duetteket is imádom, talán a Szívből szeretni az, ami a duettek közül a legközelebb áll hozzám. Mert az mutatja meg igazán azt, amiről szól a darab: Rómeó és Júlia szerelmét. Itt össze is házasodunk, talán ez a legszebb pillanata a musicalnek. Az a baj, hogyha egyet megpróbálok kiemelni, mindig rájövök, hogy a többit is ugyanannyira szeretem.

Látszik, hogy mennyire közeláll hozzád ez a darab és nem csak azóta, amióta szerepet kaptál benne. Esetleg ennek köszönhető, hogy a színészi pályát választottad?

Tulajdonképpen mindig színész szerettem volna lenni. Kisgyerekkoromtól jártam színi szakkörbe, utána drámatagozatos iskolába iratkoztam. Először prózai színésznek készültem, de emellett imádtam énekelni. Valahogy mindkettő nagyon erős volt bennem, és rájöttem, hogy együtt szeretném csinálni őket. Amikor megnéztem a Rómeó és Júliát, még nem tudtam, hogy lehet ide felvételizni, csak azt éreztem, hogy ez vonz engem.
A Broadway Stúdióba a Színművészetivel egyidőben jelentkeztem, ahonnan a harmadik rostán estem ki. A Broadway Stúdióba felvettek, így dőlt el az utam.

Stern Ágnes

Kapcsolódó tartalmak