VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

24601

"Rab vagy, míg csak élsz…"

Victor Hugo azonos című regényéből készült Schönberg-darab – A nyomorultak – nem hiába a musicalirodalom egyik legnépszerűbb gyöngyszeme. Szívhez szóló áriákkal, a feszültséget végletekig fokozó duettekkel halad előre a történet, melyben egytől-egyig remek karakterekkel találkozhat a néző a színpadon. 

Általában is elmondható igazság – bár ezt nem minden nagy színész ismeri el -, miszerint nincsenek igazán nagy és kis szerepek. Nos, A nyomorultakra ez különösen igaz. A két férfi főszereplő, az örökkön bujkáló Jean Valjean, akit billogja alapján csak huszonnégy-hat-nulla-egynek neveznek, s az őt megszállottan üldöző, a rend és a fegyelem elkötelezett őreként fellépő Javert figurája mellett is számtalan igazán hálás szerepet találunk. Lett légyen szó a törékeny és nemes Cosette-ről, a daliás Mariusról, a vadóc és reménytelenül szerelmes Eponine-ról, s tessék, máris itt van nekünk egy remek szerelmi háromszögünk. De említhetnénk még a Thénardier-házaspárt, akik a legalantasabb emberi ösztönökkel szembesítik a nézőt. Vagy épp tökéletes ellenpontként a püspök figuráját hozhatnánk fel.

         Egy ilyen szuperprodukcióban, ahol mindenkinek megvan a maga nagyon is fontos helye, nem számít, ha valaki egy korábbi rendezésben már „nagyobb” szerepet is eljátszhatott. A nyomorultak magyarországi ősbemutatóján még főszerepet alakító Vikidál Gyulának nagy megtiszteltetés volt így is, hogy ezúttal a püspök szerepében, de visszatérhetett. A szerepváltást az évtizedek múlása is indokolta. S mivel megelégedve s meghatódva tapasztalhatta bárki, mennyire hiteles alakítás az övé az irgalmas atya szerepében, feltehetően a nézőtéren senki nem azon gondolkodott, vajon el tudná-e ma is játszani és énekelni Vikidál a főszerepet. (A nosztalgiázás és esetleges erőfelmérés aktuális kérdése felvetődött az István, a király mostani, királydombi előadása kapcsán is, ahol a „nagy öregek” újra színpadra léptek egykori szerepükben. Egyedül Vikidál Gyula mondott nemet Rosta Mária producernek, lemondva Jean Valjean melletti másik legendás szerepéről, Koppány vezér alakításáról.)

A képen Vikidál Gyula és Zöld Csaba (fotó: Madách Színház/ Mohos Angéla)

         Szirtes Tamás a főszerepet lekettőzve állította színpadra A nyomorultakat. Nem először tapasztalhatjuk tőle, hogy ugyanazon szerepeket egymástól teljesen eltérő habitusú, megjelenésű emberekre osztja. A premieren, s az utolsó estéken Valjean bőrébe búvó Tóth Attila mind fizikumát, mind hangerejét tekintve az őserőt képviselte. A főpróbán, s a későbbi – sajnos eső áztatta – estéken fellépő Zöld Csaba egy finomabb, színészileg kiérleltebb figurát hozott. Hangja kristálytisztán szólt, időnként persze kicsit erejét vesztve. A József Attila Színház társulatának tagja régebb óta tartó színpadi gyakorlatával könnyebben rajzolta fel azt az ívet, amely a morális mélységbe jutott fegyenctől elvezet a tisztes polgárig, az életerős férfitől a magányos, beteg öregemberig.

         Mind hangi adottságait, mind színészi játékát tekintve telitalálat Debreczeny Csaba Javertként. Valjean szerepével ellentétben hangi magasságok helyett mélységek jellemzik a felügyelő karakterét. Ezt a főként prózai színészként ismert Debreczeny tökéletesen visszaadja. Játékát mérhetetlen fegyelem jellemzi, monoton, mély hangjával képes a szikár kopót hitelesen ábrázolni. Javert karaktere egészen a darab végéig kevésbé árnyalt, mondhatni egysíkú. A darab egyik legmegrázóbb jelenete, mikor a törvény őre hálából vagy irgalomból, de futni hagyja az egész életén át üldözött,huszonnégy-hat-nulla-egyes számot viselő egykori fegyencet. Debreczenyi hatásosan ábrázolja Javert meghasonlását, amelyből nem lehetett más kiút, mint az öngyilkosság.

         A női mezőny is erős volt. Vágó Bernadett kiszolgáltatott, betegségtől gyötört, a gyermekéért halálos ágyán is aggódó Fantine-ja szívbemarkoló alakítás volt. Tóth Angelika felnőtt Cosette-ként igazi úrilányt formált meg a színpadon. Az egészen más karaktert segített megfesteni az előzőtől eltérő, sokkal gyengédebb hangszín is. S bár a színészi eszköztára láthatóan szegényebb volt, ezt nincs okunk felróni Tóth Andreának, a piszkos kis forradalmárlány, Eponine megformálójának. Az X-faktor bájosan selypítő győztese több alkalommal olyan erővel énekelt a színpadon, hogy a lélegzet is megfagyott a nézőtéren. A „Senkim már!” kezdetű dal az előadás egyik legszebb szólója volt, egy reménytelenül szerelmes, sorsával dacoló vadóc lány fájdalmas éneke. Láthatóan élvezték a színpadi jelenlétet a musical gyerekszereplői, akik magabiztosan álltak előttünk. Bauer Gergő egy vérbeli csibészt hozott Gavroche-ként, Hajdu Luca pedig tökéletes volt a Thénardier-házaspár elkényeztetett lányaként, Eponine-ként. Cserfes volt, merész, tipikus mostohatestvér-karakter Fantine lányának ellenpontjaként. A Beale Emma által életre keltett kis Cosette részvétet, szánalmat ébresztett. A tiszta, ártatlan hangjával megénekelt "Van valahol egy szép kis vár" kezdetű dalt hallgatni torokszorító élmény volt. Őszinte vallomás egy elárvult kislánytól, aki semmi másra nem vágyik, minthogy biztonságban érezhesse végre magát, hogy oltalmat adó otthonra leljen. Szomorú és ártatlan dallam. Hány meg hány kis Cosette kering most a világban?

A képen Beale Emma a kis Cosette szerepében. (fotó: Madách Színház/ Mohos Angéla)

         A forradalmi férfikart olyan daliák erősítették, mint az Enjolras-t alakító Nagy Balázs, s a Marius szerepét megkapó Solti Ádám, akinek játéka mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a zenés színházban van a helye. Tökéletesen adta vissza a lángoló szívű ifjút, akit egyszerre fűt a honfivér és a szerelem Cosette iránt. Solti hangi adottságaival sem volt semmi baj, az „Üres szék, üres asztal” című dal mélyen megindító volt, főleg miként a régi törzshelyükön egyedül merengő ifjú mögött fehér fényben tűnnek elő az egykori harcostársak árnyai ebben a jelenetben, majd a dal végére ugyanilyen hirtelen tűnnek is el.

         Ha most ki lehetne osztani a képzeletbeli, legjobb mellékszereplőknek járó Oscart, akkor egymással megosztva kaphatná azt a Thénardier-házaspárt életre keltő Sáfár Mónika és Nagy Sándor. Mesterien tolták képünkbe, miként maradhat fenn minden rendszerben a hitvány középszer. A szánalmas, garasoskodó, emberi életeken átgázoló, tolvaj pár az elvetélt forradalom után egész magas pozícióba jut, ezzel azt üzenve: nincs értelme meghalni magasztos célokért, csak a hatalom, a kapcsolatok és a pénz számít. Thénardier „báró” és „báróné” megjelenése Marius és Cosette fogadásán korunk Magyarországát is mintegy kifigurázandó, a parvenü hátborzongató győzelmével szembesít minket.

         A Kocsák Tibor vezette kar által megszólaltatott csodálatos zene, a többé-kevésbé fantasztikus, sőt, olykor igazi meglepetést tartogató énekhangok mellett az este fényét emelték a nagy tömeget megmozgató táncos jelenetek. A koreográfia Tihanyi Ákos nevét dicséri. A szereplők Rományi Nóra színpompás, korhű jelmezeiben léptek fel, valódi XIX. századi hangulatot teremtve. S végül nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen monumentális díszlet született ehhez a színdarabhoz a nagyhírű Kentaur tervezésében. Szinte elképzelhetetlen, miként férhetett el a színpadi takarásban ennyi díszletelem, miként bukkanhattak elő majd minden jelenetben újabbak és újabbak. Hangos kocsma, sivár csatorna, a barikád két oldala, párizsi hidak s paloták tárultak elénk szinte filmszerűen váltva egymást. A darab ennek köszönhetően egy pillanatra sem állt meg. Kentaur csodálatos díszlete pedig még jobban érvényesülhetett Vízvárdi András látványos animációja által.

         A szegedi premiert óriási munka előzte meg. Az idei szabadtéri szezon legnagyobb durranásának ígérkezett A nyomorultak, s ha nem avatkoznak be az égiek, minden bizonnyal a hatalmas siker nem is maradt volna el. A premierre és a második estére jegyet váltó nézők még szerencsésnek mondhatták magukat a jó idő miatt, a későbbi előadásokat azonban egymás után mosta el az eső. Az ily’ módon csalódott nézők a tavaszi kőszínházi bemutatóval vigasztalhatják majd magukat. A premierre jövő áprilisban kerül majd sor a Madách Színházban. S hogy visszatér-e a közeljövőben Victor Hugo regényének musicalváltozata a Dóm térre, még nem tudni. A Szegedi Szabadtéri Játékok hamarosan műsort hirdet a 2016-os évadra. 

Rechtenwald Kristóf

A VLM értékelése: 
4
4
Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)