VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

ABIGÉL

Csodatévő szobor: Babona vagy a szeretet hatalma?
Szabó Magda híres regényéből 1978-ban készült nagyszerű filmsorozat. Többek között ez a film hozta meg az országos ismertséget a Vitay Georgina szerepébe bújó Szerencsi Évának is. A Zsurzs Éva által vászonra vitt sorozatban olyan színészóriásokat láthatott a televízió előtt ülő néző, mint Ruttkai Éva, Básti Lajos, Garas Dezső és Tábori Nóra. A hálás történet sokakat ösztönzött arra, hogy elkészítsék a regény színpadi adaptációját, de a szerző, Szabó Magda ehhez sokáig nem járult hozzá. Az Álarcosbál sikere után azonban Somogyi Szilárd kérése mégis megértő fülekre talált; a Budapesti Operettszínház ifjú rendezője hozzáláthatott az Abigél című musical színpadra állításához. Ebben a munkában Miklós Tibor, dalszövegíró és Kocsák Tibor, zeneszerző voltak segítségére. A premiert sajnos Szabó Magda már nem élhette meg.
 
Az Abigél című musical bemutatójára 2008 márciusában került sor a Nagymező utcában. A produkciót a Thália Színház, majd a Pesti Magyar Színház fogadta be falai közé. Az idei nyár pedig megadta azt a lehetőséget, hogy Vitay Georgina történetét két estét követően mintegy nyolcezer néző láthassa a szegedi Dóm téren. A zajos siker várható volt, jóllehet nagyzolásnak tűnik „szabadtéri világpremierről” beszélni az Abigél kapcsán. A szegedi szabadtéri gigantikus méretű színpadára adaptálni a kőszínházra tervezett darabot mindazonáltal nem lehetett könnyű feladat. De sikerült! Persze, emitt is voltak csupán két- háromszereplős jelenetek, melyek során a karakterek könnyebben elveszhettek volna a nagy térben, ezt azonban az erős színészi játék és a lenyűgöző énekhang minden esetben képes volt ellensúlyozni. A tömegjelenetek pedig Lőcsei Jenő koreográfiájának köszönhetően igazán hatásosnak bizonyultak. A Velich Rita jelmezeiben felvonuló szereplők minden esetben nagyon szép tablót mutattak a színpadon. Túri Erzsébet díszlete ugyan monumentálisnak nem mondható, kissé szellősen is mutatott a Dóm tér hatalmas színpadán, de mindenképpen kifejező: a református leánynevelde tornya végig uralja a színpadot, de hátborzongató volt észrevenni az egyik jelenetben a két oldalt elhelyezkedő, füstöt okádó kéményeket, amelyek a haláltáborokat voltak hivatva megidézni abban a jelenetben, amikor is Vitay tábornok az emberi méltóságról, az életmentésről énekel.
 
 
Vitay Georgina és édesapja (Vágó Zsuzsi, Pálfalvy Attila) - fotó: Rechtenwald Kristóf/ Viva la Musical
 
A főszereplők, akik már visszatérő vendégek Szegeden, láthatóan élvezettel vetették bele magukat a munkába. Vágó Zsuzsi – aki két évvel ezelőtt az Elfújta a szél női főszereplője volt – ismét egy durcás, elkényeztetett ifjú hölgy szerepébe bújt. Vitay Georginaként újfent egy olyan lányt kellett életre keltenie a színpadon, aki kezdetben nehezen veszi észre, hogy körülötte ég a világ, miközben ő csupán saját komfortérzetével törődik, csak saját sértettségével van elfoglalva. Gina nehezen illeszkedik be, nem érti, miért íratta be apja a Pesttől nagyon távol eső árkodi református leánynevelő intézetbe. Társai közeledését nem fogadja el, az igazgató előtt nyugodt lélekkel mószerolja be a többi lányt, a csodákban nem hisz, a játékban nem vesz részt, s köp a helyi hagyományokra. Osztályrésze nem is lehet más, mint megvetés. A sikertelen szökési kísérlet és az édesapjával való találkozás téríti jobb belátásra őt. Innentől kezdve felhagy a lázadással, s egy felszabadultabb, beilleszkedett Ginát láthatunk, aki a kezdeti idegenkedés után egyre közelebb kerül az iskola nagy titkához, a mágikus erővel bíró, csodatévőként tisztelt Abigélhez, aki egy, az iskola udvarán lévő korsós nőalak-szoborban ölt testet. Mi tagadás, fura „bálványimádás” ez egy református intézetben. A történelem viharában, apját elvesztve Gina idejekorán felnőtté válik, s menekülnie kell, új életet kezdeni valahol máshol, más néven. E jellemfejlődést nagyon érzékletesen mutatja meg Vágó Zsuzsi, aki kiemelkedően gyönyörű hangjával két órán keresztül képes uralni a színpadot szólóival, duettjeivel és tercettjeivel.
 
Nehéz lenne csupán mellékszereplőknek beállítani azokat a karaktereket, akik messzemenőkig alakítják Gina sorsát. Közülük is elsőként a Horn Micit megformáló Udvaros Dorottyát érdemes kiemelni. Udvarost két éve láthatta utoljára a szegedi közönség: akkor Saroltként, az Alföldi Róbert rendezte István, a király jubileumi díszelőadásán. A művésznő a REÖK-palotában megrendezett közönségtalálkozón most is elmondta, bár őt általában prózai színészként tartják számon, ő nagyon szereti a zenés darabokat is. S ezt ezúttal is igazolta: a drámai játéka mellett magabiztosan énekelt, táncolt, igazi tüzet lobbantva a színpadon. A Don-kanyarba veszett, alig húsz éves fiát sirató Horn Mici kálváriája könnyfakasztó. A polgári ellenállás földalatti szervezőjeként tökéletes ellenpontja a soviniszta szólamokat puffogtató Kalmár tanár úrnak (Homonnay Zsolt), akit az egyik jelenetben szembesít is a háború értelmetlenségével, könyörtelenségével. „Hány hamis jelszó, hány koholt vád mérgezi lelkünk, s hány hazugság./ Hol gyermekük siratják apák és anyák, ott nincs már boldogság.”
 
Hiteles alakítást láthattunk a Torma Gedeon jelmezét magára öltő Hirtling Istvántól is. Semmi mesterkéltség nem volt játékában. Hirtling egyszerűen önmagát adta a rá mindig jellemző kimértségével, precízségével, arisztokratikus kiállásával. Az általa megformált igazgató úr olyan lett, amilyennek lennie kell: egy határozott jellemet tükröző ember állt előttünk. Muszáj megemlíteni, ő újoncnak számított a stábban: a közelmúltban elhunyt Balikó Tamástól vette át Torma Gedeon szerepét. Ugyancsak emlékezetes alakítás Csonka Andrásé Kőnig tanár úrként. Velich Rita jelmeztervező olyan ruhát álmodott rá, aminőben Garas Dezsőt is láthattuk a nagysikerű filmszériában: kopott, ódivatú zakó, hosszú sál. Csonka alakításában is Kőnig látszólag jellegtelen, naiv idealista, aki nem lát tovább az orránál. Holott tudvalevő, ő a polgári ellenállás földalatti mozgalmának egyik vezéralakja. S ott találjuk őt a legvégén mint Gina megmentőjét. Ha a prózai jelenetek nem is adnak tág lehetőséget a Zsuzsanna nővért alakító színésznőknek, a neki írt dalok mindenért kárpótolhatják őket. Az ezúttal e szerepben színpadra lépő Nádasi Veronikának gyönyörű szólói voltak, erőteljes, tiszta hangjával a leghátsó sorokban is élvezhető előadást nyújtott.
 
 
Zárókép: Vitay Georgina (Vágó Zsuzsi) - fotó: Rechtenwald Kristóf/ Viva la Musical
 
Tökéletes dramaturgiai ellenpontokat találhatunk a szereplők között. A csendes, naivnak tűnő, nem konfrontálódó Kőniggel szemben ott láthatjuk a szigorú osztályfőnököt, a háborúba hívó, a katonákat lelkesítő Kalmár tanár urat. A Homonnay Zsolt által életre keltett nevelő minden zordsága ellenére a lányok kedvence, az osztály férfiideálját testesítve meg. S ott találjuk, a rossz oldalon Kuncz Ferit, aki a német megszállás után azért küzd, hogy az intézetből jó eséllyel kicsalt Ginával lehessen az ellenállásban szintén részt vevő Vitay tábornokot megzsarolni. Vágó Zsuzsi és a Kunczot alakító Mészáros Árpád Zsolt szerelmes duettje ilyetén nem tud a néző szívéig hatni. Ellenben a Pálfalvy Attilával, azaz Vitay tábornokkal énekelt kettősök igen. Az erős termet sziklaszilárd jellemet takar. Pálfalvy már megjelenésével is erős apaképet sugároz. 
 
Figyelemre méltók a női mellékszereplők is: Simon Panna a harcias Kis Mariként, s Peller Anna a bohókás, kissé kelekótya Torma Piroskaként. A zsidótörvények miatt kis híján távozni kényszerülő Bánki Annát alakító Kékkovács Mara játéka megindító. Felföldi Anikó, Ullmann Zsuzsa és Vásári Mónika három egészen eltérő habitusú tanárnőt festenek le a színpadon nem kis mosolyt csalva a nézők arcára. A látszólag egyszerű nyárspolgár, valójában szintén földalatti ellenállóként tevékenykedő Mráz, az üveges szerepében Csuha Lajost láthatta a nagyérdemű. A kissé csekély értelmű, dühöngő politikai lózungokat puffogtató pedellusként – ugye napjainkban is ismerős karakter? - Dézsy Szabó Gábor alakítása is emlékezetes marad, ahogy a csendes, kissé szétszórt Erzsébet testvér bőrébe bújó Papadimitriu Athina játéka is. 
 
* * *
 
Somogyi Szilárd nem először szól a mához. Mer társadalmi kérdéseket feszegetni, mai helyzetre is reflektálni, persze, csak burkoltan. 1943/1944 fordulója ugyanis nem a távoli múlt, hanem nagyanyáink ifjúkora. Egy olyan vészterhes korszak, amelyet évtizedeken keresztül elhallgatni igen, feldolgozni nem lehetett. Ahogy a regényben, úgy a színdarabban is felszínre törnek a gyilkos eszmék. A háborúban katonák százezrei vesznek oda értelmetlen célokért. A zsidótörvények mételyezik a társadalmat, kettészakítják azt. Lám, listázni kell, ki maradhat, s ki nem az iskola falai között. S lám, a kezdeti jogfosztás végállomásaként Somogyi Szilárd rendezésében ott látjuk pár pillanatra a lángokat, s a füstölgő kéményeket. Ebben a szörnyű világban jogosan vetődik fel a kérdés: mit is jelent a Matula, a kálvinista leánynevelde? Gina szemében először börtönt, egy a viszonylag szabad pesti léthez képest mindenképpen szigorú, zárt világot, ahol nem köszönhet el még saját édesapjától sem egyszerű „szerbusszal”. Később válik nyilvánvalóvá, az iskola nem börtön, hanem a „béke szigete”, a menedék, melynek biztonságos falai között senki nem találhat rá. S épp ezért fájó mégis, hogy mikor a miniszteri rendelet miatt az iskolát be kell zárni idő előtt, s a gyerekeket márciusban szélnek eresztik, akkor ez a biztonságérzet foszlik semmivé. Mint mikor az első emberpár kiűzetett a paradicsomból. De mégis, ott a remény: az Úr csak nem hagyja magára az Embert. A Gina által korábban lesajnált, titokzatos, ismeretlen Abigél, a csodatévő megmenti őt, s esélyt ad egy új életre.
 
Rechtenwald Kristóf
4
Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)