VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

HA ZENG A NOTRE DAME...

Hatalmas siker a Dóm téren
Nagy várakozás előzte meg a Szegedi Szabadtéri Játékok idei nagy szenzációját, a Budapesti Operettszínház legújabb produkcióját, A Notre Dame-i toronyőr című musicalt. Victor Hugo romantikus regényéből számtalan filmfeldolgozás született. Az elsőt 1911-ben mutatták be, majd 1923-ban, 1939-ben, 1956-ban és 1997-ben is vászonra vitték Quasimodo és Esmeralda történetét. 

Az ötvenhatos filmváltozat volt talán a leghíresebb, a púpos harangozót az igazi filmikon, Antony Quinn, a cigánylányt pedig a kor egyik legnagyobb színészdívája, Gina Lollobrigida keltette életre. A kissé fiatalabb korosztály pedig emlékezhet még az 1997-es filmváltozatból Salma Hayek vonzó Esmeraldájára és Richard Harris komor Frollójára. Victor Hugo regényéből 1998-ban Luc Plamondon dalszövegeivel és Richard Cocciante zenéjével musical is született, mely ezt követően indult el világkörüli útra. Magyarországon az egész művet még nem mutatták be, de a musical számos népszerű dalát előadták már híres hazai énekesek. Mikor a szegedi szabadtéri tavaly ősszel meghirdette idei műsortervét, sokan bizonyára a francia musicalváltozat várva várt magyarországi bemutatójára számítottak. Nos, azzal még egy kissé várniuk kell a gall produkció hazai rajongóinak, de az igényes zene kedvelőinek így sem kellett csalódniuk: a Budapesti Operettszínház az 1996-os Disney-rajzfilm zenei anyagára építő, Alan Menken és Stephen Schwartz fémjelezte musicalt állította most színpadra nagy sikerrel.

            S hogy mit üzen a mai nézőknek Victor Hugo regénye, s konkrétan Kerényi Miklós Gábor rendező ezzel a zenés színdarabbal? A Budapesti Operettszínház korábbi direktora, most művészeti vezetője nem először feszeget fontos filozófiai, társadalmi kérdéseket a Dóm téren. Két éve Shakespeare Tévedések vígjátéka című színműjében is az idegenek be nem fogadásáról, a zárt társadalomról, az ellenséges közhangulatról, a fájdalmas kirekesztésről mutatott nekünk görbe tükröt. Nem volt ez másként A Notre Dame-i toronyőrnél sem. Lehet-e szeretni egy „torzszülöttet”, vagy inkább ki kell őt nevetni, pellengérre állítani, megszégyeníteni a közösség előtt? Jut-e egy talpalatnyi föld, ahol végre valódi otthont találna magának egy örökös vándorlásra kényszerített nép? Tehet-e értük valamit a többségi társadalom, vagy a legjobb megoldás a kirekesztés a kulturális különbségekre hivatkozva? Lehet-e folyamatosan rettegésben tartani a többségi társadalmat egy ismeretlen kisebbség vélt vagy valós agressziója okán? S szintén fontos morálfilozófiai kérdés: Meddig mehetünk el felettesünk parancsainak teljesítésében? Lehet-e olyan utasításokat végrehajtanunk, amivel saját lelkiismeretünknek mondunk ellent? Ezekkel a kérdésekkel szembesít minket a rendező a főszereplők vívódását bemutatva. Horváth Kata kortárs jelmezeivel a rendező napjainkba ültette Victor Hugo fantasztikus történetét, egyszersmind rámutatva, a fenti kérdések nem csupán a XV. század végi Párizsban merülhettek fel, s nem is csak a nagy író saját életében, a XIX. századi romantika korában. A musical kerete már nem új rendezői megoldás. Ahogy már a Jézus Krisztus Szupersztárban, úgy itt is feltűnik több fiatal (és kevésbé fiatal) ember, aki úgy dönt: jelmezt és karaktert ölt magára, hogy a fenti kérdéseket valódi drámai környezetbe ültetve feltegye a nézőknek, s egy valódi örömjáték által bemutassa a párizsi Notre Dame történetét, Victor Hugo gyönyörű meséjét. Megrendítő volt látni, mikor a legfeszültebb pillanatokban a főhős minden erejével igyekezett lerántani magáról a terhes Quasimodo-jelmezt, de ezt a „kőszobrok” nem engedték. A történetet végig kell játszani, csak akkor van értelme! Ugyancsak kizökkentünk egy pillanatra a XV. századi történetből, mikor az Esmeraldát játszó színésznő civilben jelent meg előttünk, oldalán egy kisgyermekkel, s így hárman, a Phoebust alakító délceg ifjúval alkottak egy boldog családot. Láss csodát! Így is lehetne élni, minden előítélet nélkül a szeretet erejével megáldva.

            A sikerhez minden adott volt: a jó történet, a fantasztikus, igazán grandiózus zene, s a jó csapat, a szereplők többnyire jó kiválogatása. Veréb Tamás kimagasló Quasimodo-alakítását hangos tapsviharral jutalmazta a közönség. A 2013-ban Az elfújta a szél-ben bemutatkozó ifjú titán igen nehéz feladatot vállalt most el. Quasimodoként egy, a harangzúgástól megsüketült fiatalembert kellett életre kelteni, prózai szövegén az ebből fakadó beszédhibát folyamatosan éreztetni, emellett a harangozó testi fogyatékosságát megmutatandó a majd két és fél órás előadásban végig görnyedten játszani. S minthogy, mégis egy musicalszerepről van szó, mindezek ellenére tökéletesen énekelni. S közben megannyi színt kellett megmutatni: kezdetben a mester hű tanítványát, aki bár elfogadja, hogy az a világ rendje, hogy egy olyan csúf alak, mint ő, csakis elzárva élhet a Notre Dame óvó tornyai között, mégis, szabadságra vágyik, arra, hogy együtt örülhessen a sokasággal. Láthatjuk a hősszerelmest, akit elragad a cigánylány kedvessége, s láthatjuk a csalódott, összetört szívet, miután kiderül, az áhított nő mást tüntet ki szerelmével. S láthatjuk az öntudatra ébredt, az igazságot már nem mesterénél kereső fiatalembert, aki nemcsak nevelőjét, hanem saját egész addigi életét is a sötét mélybe rántja.

Figyelemre méltó a szegedi szabadtérin szintén nem először feltűnt fiatal művésznő, Gubik Petra alakítása. Hol törékeny, hol meg nagyon is kemény, temperamentumos, vad cigánylányt láthattunk a színpadon általa. Arcán látni lehetett a Quasimodo iránti szánakozását, majd mély, baráti vonzódását, a Frollo iránti undort, a Phoebus felé áradó lángoló szerelmét, a Notre Dame nagyságára való gyermeki rácsodálkozását. Tüzes tamburindala és megható fohásza a Szent Szűzhöz nagyszerű pillanatai voltak az előadásnak.

Szabó P. Szilveszter nehéz feladattal találta szembe magát. Frollo karakterét az 1996-os rajzfilmben is basszus hangra írták. Az eredeti, amerikai verzióban is a csodálatos mély hangokat megjelenítő Tony Jay kölcsönözte Frollo hangját, a magyar változatban pedig a prózai jelenetekben a fantasztikus szinkronszínész, Helyey László szólalt meg, az énekhangot pedig Szvétek László operaénekes adta. A tavaly felújított Broadway-produkcióban is a mély és erőteljes basszus hangjával kitűnt Patrick Page lépett Frollo bőrébe. Szabó P. Szilveszter ennek az elvárásnak ugyan nem tudott megfelelni, mégis színészi alakítása talán a legárnyaltabb volt az egész mostani produkcióban. A fotók tanúsága szerint is számtalan arcát mutatta be a főesperesnek: a rendíthetetlen hit, az erkölcsi felsőbbrendűség tudata, a gőg, a megszállottság, a féltő szeretet, a szenvedély és szenvedés, a bosszú és a gyilkos őrület arcát egyaránt.

Kissé talán hamar hullott Phoebus szerepe Kocsis Dénes ölébe. A kapitány karaktere talán egy kissé idősebb, érettebb férfiszínészt kívánt volna meg. Bár, hangilag tökéletes választás volt, minden dalában tisztán szólt, a szerep életkorilag bizonyára jobban illik a második szereposztásban bemutatkozó Szerényi Lászlóhoz. Tökéletesen hozták szokott formájukat a darabban fellépő karakterszínészek. Mészáros Árpád Zsolt Clopinként, a konvenciókkal dacoló zsiványvezérként újfent a darab mókamestere volt. Sajátos színt adtak a darabnak Quasimodo furcsa barátai, a kőszobrok – Vágó Zsuzsi, Ottlik Ádám és Szerémy Dániel – és a fejét mókásan kezében tartó, mártírhalált halt Szent Aphrodisius, akit Csuha Lajos alakított. Humoros volt a problémákkal szembenézni képtelen központi hatalom karikatúrája, a hezitáló XI. Lajos karakterformázása Kocsis Tamás által. Érdekes megoldás volt Frollo szerepének megkettőzése, a fiatal és idős pap együttes jelenléte a színpadon. A fiatal Frollot Pelle Viktor játszotta, öccsét, a hitét komolyan megélő idősebb testvérnek teljes ellentétét, a csapodár Jehan-t és annak szerelmét, a szintén cigánylány Florikát pedig Horváth Dániel és Balázsfi Alexandra. Említésre méltók még a hadnagy szerepében feltűnő Gömöri András Máté és a madámként színre lépő Ullmann Zsuzsa.

A Budapesti Operettszínház előadásainak szintén nagy erőssége a profi koreográfia. Duda Éva társulata idén is remekelt a nagy, sokszor látomásszerű jelenetekben. Khell Csörsz díszlete azonban kis hiányérzetet keltett. A Notre Dame-i toronyőr című musical talán elbírt volna ennél grandiózusabb, a katedrális fennköltségét és erejét jobban megmutató, sejtető díszletet is. Az égiek ugyan nem minden nap voltak kegyesek a színpadon és a nézőtéren lévőkkel, a premiert is fel kellett függeszteni egy fél órára, a folytatás azonban annál ígéretesebb lett. Augusztus 18-án, 19-én és 20-án még egy ünnepi díszelőadás várja a kedves nézőket, majd szeptember 22-től a Victor Hugo regényéből készült fantasztikus musical beköltözik a Nagymező utcába. Rendhagyó módon pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok meg sem várva a 2017-es évad végét, már meghirdette a 2018-as fesztivál műsorrendjét is. Jó hír tehát a rajongóknak! A Notre Dame-i toronyőr jövőre visszatér a Dóm térre is.

 

Rechtenwald Kristóf

0
Értékelés: Nincs