VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

KIRÁLYDOMB 2.0

Retro, a király?
Mindig van valami apropó, ami miatt színpadra lehet állítani az István, a királyt. S mindjárt az elején szögezzük le, rosszízűnek tartunk minden olyan kérdést, amely arra irányul, „hány bőrt lehet még lehúzni az Istvánról?” – ahogy jó pár cikkben, interjúban olvashattuk ezt az elmúlt időszakban.

Ugyanilyen kérdések ugyanis fel sem merülnek, valahányszor egy újabb Shakespeare-adaptáció születik filmen vagy színpadon, vagy mikor például egy újabb Varázsfuvola-rendezésre készül lázasan az operavilág. Miért ne lehetne akkor a Szörényi-Bródy páros mára már klasszikussá érett rockoperáját újabb és újabb ötletekkel színre vinni? Igen, aktuális volt most is, hiszen a két szerző egymás után tölti be a hetvenedik életévét. Szörényi Levente az idén ünnepelt, Bródy János jövő tavasszal fog.

         Tehát lehetett számítani rá, hogy Rosta Mária, producer újabb ötlettel rázza fel a közönséget. A nagy beharangozóra nagyjából egy éve került sor, akkor álltak a nyilvánosság elé azzal az ötlettel, hogy a darabot újra a Királydombra viszik. A fő meglepetés pedig, hogy a „nagy öregek” közül jó páran visszatérnek a színpadra. Varga Miklós, Nagy Feró és Deák Bill Gyula szerepeltetése igazi kampányfogás. Általuk visszacsábítható a nézőtérre a nyolcvanas évek közönsége is, akiknek a királydombi ősbemutató etalonnak számít. A mai felfedezettek, Radics Gigi és Danics Dóra pedig jó eséllyel csalogatták be az egészen fiatal korosztályt is. A recept bevált, a jegyek elfogytak, még új előadási napot is be kellett szúrni. Novák Péter a rendezői székben szintén ígéretes választásnak tűnt. S azután elérkezett az a nevezetes augusztusi este…

          A Királydombon harminckét esztendő után újra kigyúltak a fények, s újra megszólalt Beethoven István király-nyitánya, hogy aztán Szörényi Levente ismét rázendíthessen: „Mondd, Te kit választanál?!” Fantasztikus, élő zene, amely azonnal megadta az alaphangot: itt most egy jó előadást fogunk látni. „Töltsd el szívünk fényesség!” – a kórus keményen énekel, éreztetve az idegen hatalmat megtestesítő kereszt nyomasztó súlyát, mely alatt újra és újra összeroggyan a színpad közepén táncoló, a vad, szilaj, pogány lelket szimbolizáló férfiú, aki a darab folyamán később is újra és újra visszatér, valahányszor megidézik szellemét az ősmagyar tábor főszereplői. Számos jól elkapott pillanat, üzenethordozó tablókép. Összességében mégis zavaró koncepciótlanság jellemezte az előadást. Novák Péter veszélyes ingoványra lépett, amikor igent mondott; gyakorlatilag kész helyzet elé állították. Egy megkötött kezű rendező, akinek még a szereplők kiválasztásába sincs beleszólása, nem lehet képes igazán katartikus előadást létrehozni. „Koncertszínház”. „Félig szcenírozott koncert”. „Félig színházi előadás, félig koncert…” s lehetne még sorolni a mostani királydombi előadás „műfaji megjelöléseit”. Ez a „se hús-se hal”- érzés nem segítette, hogy ezt az István, a királyt könnyű legyen befogadni. A szereplők sokszor úgy álltak színpadra, ahogy koncerten szokás: énekelve a nézők felé, mikrofon a kézben… Hogy aztán a következő jelenetben valaminő koreográfia, valamiféle történet táruljon mégis elénk. Ilyenkor viszont óhatatlanul átvált a néző agya, s egyből úgy érzi, mintha színházi előadáson lenne. S persze, aztán a következő jelenetben megint a steril koncertélmény marad mindenfajta történés, karakterformálás nélkül.

A képen Bródy János és Szörényi Levente, továbbá Varga Miklós, Nagy Feró, a takarásban Deák Bill Gyula, valamint Keresztes Ildikó

fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt

         A szereplők kiválasztása sem feltétlen volt sikeres. Ugyan a nézőket sikerült becsalogatni a nagy húzónevekkel, ifjabbakkal és öregebbekkel egyaránt, a színpadon nagyon egyenlőtlen produkciókat láthattunk. Deák Bill Gyulának elég volt színpadra állni ikonikus táltos-szerepében, s már ezzel kivívta a közönség nagy ovációját, miközben láthatóan komoly erőfeszítést igényelt számára saját dalainak puszta eléneklése is. Nagy Ferónak könnyű dolga volt. Egészen egyszerűen Nagy Ferót kellett eljátszania. S neki még azt is elnézhetjük, ha voltaképpen nincs jobb hangja, mint a Pesti Magyar Színházban tizenkét éven át Laborcot alakító, legendásan népszerűtlen Tahi Józsefnek. De egy tény: Nagy Feró egymaga képes elvinni a show-t, s ahogy nyilatkozta nemrég: „Nem az a lényeg, hogy ki tudod-e énekelni ezt vagy azt a hangot, hanem, hogy el tudod-e hitetni a nézőkkel, hogy ez neked sikerült.” Van benne valami. Nagy Feró a harminckét éve direkt rá írt szerepet tökéletesen eljátszotta most is. Ő akkor is az örök Laborc marad, ha ezt a szerepet két éve az Alföldi-féle rendezésben Szemenyei János úgy játszotta és énekelte el, hogy mindkét jelenetében felperzselte a színpadot. Varga Miklós a tőle megszokott mozdulatokkal, gesztusokkal építette fel István karakterét. Minden egyes arcrezdülése, kézmozdulata ismerős volt korábbi előadásokról. Annyi viszont megállapítható, hangilag most is bírja a címszerep eléneklését, sőt, talán még jót is tett neki ez a pár évtized. Mindenesetre elégtételnek számíthatott neki, hogy míg 1983-ban az akkori rendező, Koltay Gábor nem gondolta őt színpadképesnek, s csak a hangjára tartott igényt, Varga Miklós ezúttal teljes valójában megjelenhetett a királydombi színpadon.

         A tőle megszokott munkamorál és tehetség folytán az est fénypontja lehetett volna Feke Pál. Az ifjú musicalszínész, aki már 2001-ben is játszott Szörényi-darabban, az Iglódi István rendezte Atilla, Isten kardjában, s aki 2008 óta gyakorlatilag majd’ minden fontosabb István, a király-előadás címszereplője volt, láthatóan nem találta most a helyét. Ezúttal Koppányt kellett alakítania, amely új helyzetet jelentett számára is. A legnagyobb lendületet a szereplők közül ezúttal is őbenne láthattuk, de ennél többet ezúttal tőle sem kaptunk. Tökéletesen elénekelt „Szállj fel, szabad madár!”, igazi erőfölény Istvánnal szemben a temetési jelenetben. De hiányzott az a lelkesedés, amit eddig mindig ott láttunk az ő szemében. Nem volt hiteles ebben a szerepben.

         A korábbi rendezések karakteres nőalakjainak emitt nyoma sincs. Fájóan hiányzott Császár Angela bölcs, anyás Saroltja, Pápai Erika és Udvaros Dorottya méltóságos fejedelemasszonya. Novák rendezésében Sarolt figurája teljesen súlytalan. Egy alkoholproblémákkal küzdő, ingatag, szexis dominát láthattunk. Meglehetősen ízléstelen volt, miként Sarolt a férje ravatalán buján tekergett, amint a kéjvágy keveredett a gyász fájdalmával. Ezt a teljesen szétesett nőt a Nagy Feró által életre keltett Laborc maró gúnnyal volt képes még jobban megalázni. Az „István, fiam!” című jelenetnél pedig fájdalmas volt az a soha nem látott távolság, amely anyát és fiát elválasztotta. Keresztes Ildikó hangilag is megoldotta ezt a feladatot, s teljesen színtelen játékával bele is illett ebbe a teljesen szürke rendezői koncepcióba. Ha csak szimpla koncertre kellett volna számítani, akkor Radics Gigi és Danics Dóra remek választás lehetett volna Réka és Gizella szerepére. Bár, Danics egy nyafka, affektáló Gizellát hozott, ami persze nem sokban különbözött a régebben már megszokott figurától, így ezt el lehetett nézni neki. Jobban szemet szúrt viszont, hogy Radics Gigi egészen más volt, mint amivel eddig találkozhattunk Koppány lánya szerepében. A legkisebb színészi beleélés nélkül volt képes a drámai jeleneteket végigénekelni, ráadásul fájóan fülsértő akcentussal, a tőle megszokott rythm & blues-stílusban, ami igencsak idegen a Réka-szerep zenei világától. Túlsminkelt arca, estélyi ruhája… Éppen csak az hiányzott ebből a Rékából, ami a lényege: a tiszta ártatlansága. Tompos Kátya éteri hangja, fájdalmas, drámai alakítása, a lélek mélyére néző tekintete… Emlékszünk rá? Az ő játékát azok is elismerték két éve, akik amúgy idegenül fogadták az Alföldi-rendezést. Ő is hiányzott ebből az előadásból.

         A kisebb szerepekben már változatosabb teljesítményt láthattunk. Aradi Imre Asztrikja hangilag teljesen tökéletes, színészileg steril. Megint sikerült a főpapot a jellegtelenségbe visszasüllyeszteni, pedig mennyire emlékezetes volt László Zsolt inkvizítor szigorúságú Asztrikja mint a globális hatalom helytartója a 30 éves jubileumi díszelőadáson. Ugyanilyen színtelenre sikeredett Kocsis Tibor Vecellinje. A biciklis trubadúrról nehezen lehetett volna elhinni, hogy ő lenne amúgy a Koppányt legyőző hadak félelmes vezére. Mindenképpen dicséret illeti azonban a mezőnyből kiemelkedő regösöket és a három magyar főurat. Előbbiek erőteljes népzenei betétjükkel, utóbbiak színes karakterjátékukkal tűntek ki a tömegből. Koppány háromszor annyi asszonyáról talán jobb nem szót ejteni. A soronként egészen más énekstílusban megszólaló lányok a vágy legcsekélyebb jelét sem sugározták a színpadon.

         A végtelenül egyszerű minimál díszlet, a nem túl kreatív jelmezek, az időnként egészen hatásos, máskor egészen együgyű animáció mellett érdemes szót ejteni arról, ami mégis jól működött ebben az előadásban. Az Óbudai Danubia Zenekar csodálatos élőzenét produkált, amit élvezet volt hallgatni. Valamelyest mégiscsak katartikus pillanat volt a végén Varga Miklós szájából hallani a darab végi tételmondatot, miközben a király mögött a falak közé zárt, korábban már említett, vad, szilaj, pogány szellem járta ketrectáncát: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból, minden magyarok királya. S én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen! Veled, Uram! De nélküled!” Döbbent csend, majd pár másodperc múlva felcsendül a „Felkelt a napunk!” - kezdetű dal, s a színpadon megannyi mosolygós, együtt éneklős arcot látunk. A színpad hatalmas, a nézőtér még inkább. Ezrek és ezrek láthatták újra, a televíziós közvetítésnek hála pedig még sokkal többen. A koncertnek vége. A produkció pedig országos turnéra indul. Jó lenne azonban, ha az István, a király visszatérne oda, ahol nem egy nagyszabású haknit, hanem valódi történetet, igazi, hús-vér karaktereket, drámai, izzadságos jeleneteket, szempárbajokat, igazi interakciót láthatunk, azaz a színház világába, teszem azt Magyarország legrangosabb színpadán: a Nemzeti Színházban.

Rechtenwald Kristóf

A VLM értékelése: 
3
3
Értékelés: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)