VLM Header VLM Webshop Viva la Musical! - Fedezd fel!
SNI FB TW YT

MAMMA MIA!

Kellemes nyáresti kikapcsolódás a Dóm téren
A tavaly nyári szabadtéri szezon egyik nagy durranása volt Szegeden az ABBA-slágereket kerek egész történetté varázsoló musical: a Mamma Mia! A darab hét estén keresztül volt látható a Dóm téren, s ezalatt mintegy huszonnyolcezer néző tekinthette meg. Herczeg Tamás fesztiváligazgatónak vélhetően nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy a musicalt újra műsorra tűzze. A Madách Színház produkcióját idén is nagy várakozás előzte meg. Szirtes Tamás rendezése ezúttal is egy show-elemekben gazdag, igazi Broadway-előadásra sikeredett. 
 
A Mamma Mia! szerzői egy már jól bevált receptet vettek elő a konyhaasztal fiókjából. Végy jó sok fülbemászó dalt! Kifejezetten hasznos, ha már ismert együttes, milliók által fürdőszobában és autórádió mellett énekelt slágereiről van szó. Találj ki hozzá egy langyos kis történetet, amolyan hercegnős, habos-babos, romantikus tündérmesét! Hogy mégse meneküljön hanyatt-homlok minden – lányregényre kevésbé fogékony - férfi a mozivászon/ tv-képernyő/ színpad mellől, fűszerezd meg jó alaposan egy kis humorral! S mindezek mellé, vonultass fel igazi csillagokat a produkcióban! Nos, Judy Craymer, Richard East és Björn Ulvaeus számításai beváltak: a Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth és Amanda Seyfried főszereplésével 2008-ban bemutatott Mamma Mia! című film bombasiker lett. Addigra persze a színpadi változat már bejárta a fél világot. A világpremierre a West Enden került sor 1999-ben. Magyarországra a produkció 2014-ben érkezett meg. A szegedi szabadtéri előadásokat tavaly szeptember végén a kőszínházi bemutatók követték. 
 
Idén Szegedre olyan nagy művészek jöttek, akik már több szállal kötődnek a Tisza-parti városhoz, akik már régi vendégekként érkeztek vissza. Mint Sasvári Sándor, akinek ikonikus Jézus-alakítása a Szupersztár magyarországi premierjén örökre emlékezetes marad, vagy Sáfár Mónika, akinek karrierje kvázi a Mária evangéliuma című rockopera szegedi ősbemutatójával kezdődött, vagy éppen Kováts Kriszta, akit számtalan musicalben láthatott már a szegedi közönség az elmúlt évtizedekben, többek között Szörényi Levente nagyszínpadi műveiben. S ha már Szörényi, akkor megemlíthetjük a szintén az István, a király által híressé vált Simon Boglárkát, aki egykori szegedi vegyészhallgatóként sikeresen váltott, s azóta lételeme a zenés színház. Most épp a Madách Színház társulatát erősíti. De említhetjük még a fantasztikus hangú Molnár Lászlót is, aki pár éve a Jekyll & Hyde címszereplőjeként „borzolta a kedélyeket” Szegeden. 
 
Sophie Sheridan szerepében Simon Boglárka (forrás: szinhaz.hu)
 
Nos, a szegedi siker is kódolva volt az előadásban. Mert ugyan ki ne szeretné a jó régi ABBA-slágereket, amelyek magyarul énekelve is megállják a helyüket, s igenis, tényleg jó történet fűzhető fel rájuk? A Madách Színház méreteihez képest pedig a szegedi szabadtéri színpada a lehetőségek széles tárházát adja. Ahogy a REÖK-palotában tartott közönségtalálkozón is kiderült, értelemszerűen megerőltetőbb a színészeknek ekkora teret bejátszani, viszont összhatásában kevésbé zsúfolt, könnyebben átlátható a néző számára a színpadkép. S ha már itt tartunk: a Bátonyi György által tervezett forgatható taverna elemek, s Vízvárdi András fantasztikus animációi, melyek a kivetítőn megjelentek, páratlan görög hangulatot teremtettek a színpadon. A prózai szövegrészek és szólók, duettek között fergeteges tánc bontakozott ki a legváratlanabb pillanatokban. A pezsgő koreográfia Tihanyi Ákos nevét dicséri. (Nem hagyhatom szó nélkül, a táncbetétek közül egyedül a békatalpas jelenettel nem tudtam mit kezdeni nézőként. Az már-már az idiotizmus határát súrolta – akárcsak a filmváltozatban. Persze, nyilván volt funkciója: elhumorizálni a fiatal pár már-már fülledt erotikába torkolló jelenetét.) Szűcs Edit jelmezei segítették megrajzolni a főszereplők karaktereit, a tömegjelenetekben pedig az egyszerű görög falusi idillt.
 
A humor, az olykor nagyon is rögtönzöttnek tűnő élcmorzsák egészen emészthetővé tették a színdarabot. Lett légyen szó Rosie szakácskönyvéről: A csirke ötven árnyalatáról, vagy éppen arról, hogy a bizalmatlan Donna Sheridan még mindig a matracában rejti a pénzét, ahelyett, hogy bankba tenné… S ilyenkor nem lehet nem gondolni arra, hogy közben a valóságban épp most tartottak három héten át zárva a görögországi bankok, s tartotta frászban az esetleges „Grexit” (a görögök kiválása az euró zónából) tulajdonképpen egész Európát. Ilyen hírek olvasgatása közben különösen szívderítő volt a teljesen hétköznapinak tűnő, a valósággal sosem szembenéző görög néplélekkel találkozni a szegedi Dóm tér színpadán. Jó, persze, tudjuk a főszereplők nem görögök, csupán „bevándorlók”. Angol férfiak és nők, akik valamiért mégis ezt a világot képzelték el mint a földi mennyországot. 
 
Donna Sheridan korunk egyik jellegzetes nőtípusa. Ugyan nem feltétlenül saját döntéséből fakadóan, de egyedül marad. Összetett feladatait azonban remekül ellátja. Egyedül képes felnevelni egy gyermeket, s közben vezetni egy vállalkozást. Alkalmazottai, barátai, s főként lánya megbecsülik őt. Kováts Kriszta remekül alakítja ezt a mindörökre szingli karaktert, a kemény asszonyt, aki már rég nem szomjazza a szerelmet. Látszólag. Hogy aztán újult erővel törjenek rá a rég elfeledettnek hitt érzések. A prózai jelenetekben megmutatkozó igencsak darabos játékát feledtetni tudta gyönyörű énekhangjával, különösen a Sasvári Sándorral énekelt duettjében: Tiéd a győzelem!
 
A Donna és a Dinamók alkalmi együttesének másik két oszlopos tagja, Rosie és Tanya bőrébe bújva Sáfár Mónika és Détár Enikő is remek választásnak bizonyultak. Rosie tipikus szingli írónő, aki semmiképpen nem akar elköteleződni, mígnem bele nem habarodik a szintén író Bill Austinba, Donna egyik korábbi szeretőjébe. Tanya pedig egy, az életet habzsoló férfifaló démon, túl egypár váláson. Sáfár Mónika játékossága figyelemre méltó, s Détár Enikő is lubickol ebben a szerepben. Teljesen hiteles, amiként lekisfiúzza a körülötte legyeskedő huszonéveseket. 
 
Mesteri hármast alkottak a színpadon Sasvári Sándor, Szerednyei Béla és Molnár László is három teljesen eltérő férfikaraktert keltve életre. Az egyetlen, ami összeköti ezt a három fickót, Sam Carmichaelt, Bill Austint és Harry Bright-ot, hogy ugyanazt a nőt szerették hajdanán, s hogy bármelyikük lehet Donna lányának, Sophie-nak az édesapja. Mikor a három férfiú ezzel a ténnyel szembesül a lánybúcsúztatón – persze külön-külön –, az a musical egyik leginkább drámai pillanata. Nagy kérdés ugyanis, miként lehet feldolgozni hirtelen azt, ha az ember megtudja: van egy felnőtt lánya. Mi ilyenkor a természetes reakció? Eltussolni, elbagatellizálni, vagy éretten kezelni, s végiggondolva egyszerűen csak apává válni? E felkavaró érzéseket mind ott láthattuk a három férfi arcán, akik nem mellesleg szintén egészen tipikusnak tűnhetnek. Munkájukban sikeres, magánéletükben kudarcos emberek: egyikük kreatív építész, a másik magának való, minden kötöttséget elutasító író, igazi magányos farkas, a harmadik pedig egykori hippi önmagán csak nevető, homoszexuális banktisztviselő. S mindegyiknek megvan a színpadon a maga funkciója: Szerednyei Béla a magának való Bill szerepében is szerethető, vicces figurát hoz. Molnár László kezében gitárral, Donnával negédesen nosztalgiázva egészen érzelmes figurát alakít (Utolsó nyarunk). Sasvári Sándor pedig maga a sárm a színpadon, s ellentétben a filmbéli karakterét alakító Pierce Brosnan-nel, neki még énekhangja is van ehhez a szerephez. 
 
A két fiatal főhős a megszólalásig hasonlított azokhoz a karakterekhez, akiket a mozivásznon is láthattunk. Előttünk egy édes kis szőke tündér, aki mi másról is álmodhatna, mint szép nagy esküvőről, s ki más is kísérhetné őt oltár elé, mint az édesapja. S persze, ez itt a fogós kérdés: Ki az én apám? Ki vagyok én valójában? Az angyali arcú Simon Boglárkára hát tökéletesen illett is ez a szerep. Ha kellett, bűbájos, gyermeki lelket mutatott, egy huncut, szervezkedő kislányt, ha kellett, egy tüzes nőt, megint máshol pedig megrázó drámai alakítás volt az övé, lásd, a lánybúcsúztató után, mikor is összecsaptak feje felett a hullámok, vagy mikor ráeszmélt: minden hazugság, elhallgatott szó ellenére is mindent az édesanyjának köszönhet. Anyja és lánya egymásra találása a darab szintén fontos drámai mozzanata volt. Sánta László is tökéletesen hozta az önérzetes, sokszor durcás, déltengeri macsót a színpadon remek párt alkotva Simon Boglárkával, aki gyönyörű keretet ad a történetnek a "Van egy álmom" című dallal.
 
Mit ígért hát a nézőknek Szirtes Tamás rendezésében (is) a Mamma Mia!? Nos, magvas, felkavaró gondolatokat, kemény drámaiságot nem, ellenben egy könnyed, nyáresti élményt a kemény kánikulában. Egy jó sztorit, olyan szappanoperákba illőt, szerethető karaktereket, nem kevés humort, picinyke drámát, kissé sírós-mosolygós életérzést, s ami a fő: fantasztikus zenét. S Szirtes Tamásnak még azt is sikerült kitalálnia, hogy kell megakadályozni, hogy a kissé türelmetlenebb nézők már a tapsrendnél elkezdjék izgatottan keresni a kijáratot. A tapsrend kvázi egy ráadás koncertté vált, ahol egymást követték a legnépszerűbb ABBA-dalok. Az utolsónál a főszereplők a színpadra invitálták a nézőket, akik közül szép számmal eleget is tettek a felhívásnak. Így valóban: oldalt elsunnyogó nézők helyett ezúttal egy össznépi happeninget láttunk azon a kellemes nyári éjszakán.
 
Rechtenwald Kristóf
5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)