Interjúk

Érinthetetlenek – Interjú Egyházi Gézával

Az Érinthetetlenek maffiavezérét alakító Egyházi Gézával beszélgettünk.

Hogy kerültél kapcsolatba a produkcióval?

Felkérést kaptam Lugossy Ádámtól és Andrádi Zsanettől, akivel már lassan hat éve ismerjük egymást és dolgozunk együtt. Mint minden újat az ember manapság, pici aggodalommal fogadtam – tavasszal már volt egyéb újdonságban részem, hiszen részt vettem egy elbeszélő költeményben, ez pedig most pop-musicalként kerül a palettára. Az újítások mindig kétesélyesek, de azt hiszem minden okunk meg van azt feltételezni, hogy ez egy sikerre ítélt történet.

Hogyan készültél Crash szerepére? A beharangozókról az embernek egyből az amerikai gengszterfilmek világa jutott eszébe.

Igen, filmszerű a történet, de a rendezőnk, Simon Kornél, akinek nagyon határozott elképzelése volt a darabról, kérte, hogy ne nézzünk ilyen filmeket. Természetesen az ember emlékeiben ott van elraktározva, amit már látott, de ha bármiféle hasonlóság is van valamilyen filmbéli karakterrel, az nem tudatos. Furcsa egyébként, hogy a mozi hatása milyen erős: nekem például nehéz volt megállni, hogy ne mélyítsem ösztönösen a hangomat.

Van egyébként kedvenc maffiafilmed?

Nagy kedvencem a Bronxi mese, már nagyon sokszor láttam. Ez egy alapmű. Szeretem a műfajt, kívülről nézve ez egy nagyon érdekes világ. Ahogy a vámpírtörténetek is, ezek is a tévétől távol ülve, a könyvet jó messze tartva izgalmasak, de a valóságban ilyesmit átélni nem kívánnék, borzasztó lehet. Nemrégiben egyébként a sorstól is reklámot kapott a produkció Budapesten, mert a lapok bizonyos alvilági figurák elfogásával kapcsolatban a címlapon „Érinthetetleneket” emlegettek.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a szereppel kapcsolatban?

Annak ellenére, hogy zenés darabról beszélünk, rengeteg prózai részem is van. A dalokat tekintve a nagy kihívás inkább a zenei csapatra hárult, hiszen különböző előadók szerzeményeit kellett homogénné varázsolni. Czomba Imre által úgy kerültek átdolgozásra a dalok, hogy mindenkinek a megfelelő lágéjában vannak – ebből a szempontból egy nagyon kényelmes munkafolyamat végén vagyunk.

Hogy zajlott a próbafolyamat?

Nagyon szervezetten és „nyugati” módon zajlott, minden lépés aprólékosan ki volt dolgozva. A Margitszigeten voltunk egyedül időszűkében a próbák alatt, de ez a helyszín sajátosságából adódik és minden új produkcióval így van. Itt pár nap alatt kell összehangolni a zenekart, illetve a színpadtechnikát, a színpadi mozgásokat, lepróbálni hogyan fognak működni a gyorsöltözések…ez óriási feladat.

Az előadásodban elhangzik az Edda A kör című száma is, ami egyrészt egy rock klasszikus, másrészt pont ezért eléggé nehezen elképzelhető egy musical részeként.

A pop dalok között előfordul elég sok olyan szám, ami a musical szerzeményekkel ellentétben nem szépen fokozatosan épül fel, nincs a vége felé egy katarzisos rész, hanem a második sorban meghalljuk a refrént és az megy, lüktet tovább. Épp ezért a számok sok esetben rövidítve is kerültek be a darabba, de a történet olyan, hogy abban a helyzetben, ahol A kör megszólal, odavaló lesz.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Négyéves a Viva la Musical!

Volf Anna

Hírek New Yorkból

admin

Lépésről lépésre szombaton a Városmajorban

Volf Anna

Újra Wicked-nap Londonban!

admin

Zenés epizód a 'How I Met Your Mother'-ben

admin